Népszövetség, 1907 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1907-04-15 / 3. szám
41 Nem is hallgatnak a . jóakaratu szavakra, hanem erzével találnak oda, mint a heringek a lármás hangon, eget-földet ígérő fiatal, ismeret1 en emberek által kinát.szalmaszálba. .. így vqlt,ez mindig! . Mi tehát a teendő most ? , Az, Ijogy a magyar értelmiség együttesen .emelje fel szavát kellő erővel, hogy azt is meghallhassa a , munkásnép e vásári zajban és .közeledjék a munkásnép, is azokhoz a_ mentő-csolna- k-pkhoz, amelyeket, a nemes lelkesedés,, az értelmi és anyagi erő, emberszeretet pyujt.az ő felsegitésökre is. A mi legnagyobb bajunk. i- . - 1 . ‘ .. . .4.. . .4. Hej, baj a haj. A legkisebb baj,is nagyra nőhet a maló idővel. Sebeket osztogat az élet. A csekélyke sebek néha oly makacs, veszedelmes bajokká fajulhatnak, hogy azokat semminemű orvosság nem képes behegeszteni. A test sebei, ha fájók, ha sajognak is, ezeket, könnyebben elviselhetjük, mint a lélek,s a szíven, ütött , sebeket. Nem is a testi sebeket .célozzuk mi jelen Írásunkkal, hanem a leiken, a szivén ütött, odp bevésődött, kitörölhetlen, öröknyomu sédeket; melyek az idő múlásával csak vénülnek, kiálhatlánábbÉj, fajulnákMi magyarok annyi tenger sok sebtől vérzünk,. hogy méltán elmondhatjuk a kesergő költővel eme régi, de éppen reánk illő szomorú, valóban megrendítő szavakat: — Isten csudája, hogy még él e földön magyar nemzeti Ez valóban nagy csuda. Nemzetünk ezer éves életét csak a Gondviselő Isten nagy kegyelmének köszönhetjük. Gyarlóságunkban, tespedésünkben, és a büntetésért égbekiáltó nagy vétkünkért, a testvérharcokért egyedül -az Isten kegyelme irgahna- zott. Kívánhatunk e ennél nagyobb áldozatot?... Nem, soha nem l.. . Es-ezeket a sajgó sebeket — nem mondjuk, hogy minden egyes esetben, , de a legtöbbször -mi. magunk ütöttük szivünkön, embertestvéreink, s igy a-nemzet szivén is. . . Ebben a dicstelen, sorvasztó munkában nem csekély 'szerepet .játszik a bizalmatlanság- és az egyórással való nemtörődés. Sőt egész világosan kiviláglik már a múlt idők történetéből, hogy ez a mi legnagyobb bűnünk, bajunk.- -.- -’•* Áruig körülöttünk,a velünk együtt élő, egy: levégőt ,szívó , más nemzetiségű népek tudnak lelkesedni, egymással kezet ;fogva, bizalmasan munkálkodni; addig mi, kik a többséget-s számottevően a nemzeti jelleget képviseljük, nemt judjtítky — talán nem • is akarjuk — megérteni egymást. ,Ez magában véve olyan, nagy baj, mit,, ha.meg pem-szün• tétünk, akkor Isten legyen irgalmas-kegyelmcs ennek a mépnetc, Elég szomorúan hangzik fülünkbe e. szörnyű vád:/ --- -
