Népszövetség, 1907 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1907-04-15 / 3. szám

38.

. így aztán abban a tévhitben hagyjuk felnőni a népet, hogy az ő legnagyobb ellenségeit éppen azokban a tisztviselőkben látja, — akik boldogulásukat elősegíteni óhajtják — de hivatalos állasuk és helyzetük korlátozza őket abban, hogy társadalmi téren is tevékenységet fejtsenek ki, mert esetleg ezt némelyik rossz szemmel néznék.

Hozzájárul a nép szánalmas helyzetéhez az a körülmény is, hogy földmivelő népünk körülbelül 6 hónapon keresztül nyer foglalkozást s keres kenyeret, holott családja egész éven át fogyasztja azt és ruházkodik, anélkül, hogy azoktól, akik hivatalból hajlandók lennének nyomorán segíteni: a jóakarat, amig a nép legégetőbb sebét nem orvosolja a törvényhozás.

1. A minden jogtól megfosztott és minden teherrel megrakott községi szervezet, amely nem, hogy felbirná segíteni a gondjaira bízott népet, hanem a 80—100 percentes pótadók súlya alatt maga is majdnem összeroskad s a felvidék: kisebb városok haladásával szemben, a polgárosodástól messze elmarad.

2. Magánosok kezén levő nagybérleti és nagyvállalati rendszer.

3. A munkahiány; mennyiben az óriási birtokokon alig van házi és gyáripar.

4. Az intenzív gazdálkodás teljes hiánya, amely a mai gazdasági viszonyok mellett tarthatatlan helyzetbe sodorja, úgy a gazda, mint a munkás közönséget.

Hogy ez a 4 kérdés képezi a nép nyomorúságának főokát, alig szorul magyarázatra. Kétségtelen pedig, hogy a nagy uradalmaknak sem áll érdekünkben az, hogy a földmivelő népben, az izgatások folytán az a gyanú maradjon meggyökerezve, hogy a nagybirtokosokban és nagybérlőkben ők ellenségeiket lássák.

Tiszteljük úgy a nagybirtokost, mint a nagybérlőt: a tulajdon szentségét pedig minden szabadság forrásának tartjuk. Ámde itt a magánbérleti rendszer akár nagy, akár kisbérlet alakjában még a szomorú jobbágy-kornak maradványa; azon kornak, melyben a .községi élet nem jutott el még csecsemő koráig sem. E korból reánk maradt bérleti szokásnak eredménye aztán az, hogy a nagybirtokos azonósdi felfogásnak hódolva, hogy ez nem lehet másként, hiszen őseitől is igy tanulta — nagybérlőknek, ki birtokát, mondjuk holdanként 10 koronáért.

Viszont a nagybérlő — mert hát előtte a számtalan példa — mig a bérletnek egy részét rosszul fizetett cselédeivel házilag kezeli, addig a bérletnek nagyobb részét — 1200 Q-öles kis- holdanként, — hogy sokat ne mondjunk 30—40 koronáért adja ki egyes földmivelőknek albérletbe és pedig kapás vélemények alá. Tehát nem csak a haszonbérlet ötszörösét nyeri, de földjét a kisgazdákkal saját előnyére javíttatja és jövedelmezőbbé teszi, így all elő aztán az a szomorú eredmény, hogy mig a nagybérlő milliomos lesz, addig a község, rohamosan pusztul s a szegény albérlők alig képesek a költségeiket megszerezni a t u m ősből-. Ezen magának nagybérléti rendszer feltétlenül elveiendő lenne s helyébe községi nagybérlet volna szervezendő, mert, ha községek