Népszövetség, 1907 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1907-04-15 / 3. szám

lasztást, hogy ma sem vette át a népoktatást a magyar nemzeti állam, hogy egységes nemzetté nevelje a vegyes ajkú társadalmat.

Igen, az iskola készíti a nemzet jövőjét. És nagy tévedés azt hinni, hogy a nemzet'sorsa a képviselőházban dől el, hogy ott formálódik, a jó törvények által.

Nem úgy van! Az iskolai nevelés nagyobb erővel irányítja a közéletet, mint a törvények ; mert ha a törvényhozók elfeledkeznek arról, hogy törvényeikhez a nép lelkét hozzá neveljék, akkor csak papiroson maradnak a halva született törvények.

Vegyük pl. a. büntető törvénykönyvet. Örökösen halljuk, hogy fegyházak helyett iskolákat kellene építeni. No hát nem lehet panasz, mert elég cifra és elég sok iskolát épit az állam. De a nevelésről, hallgat a krónika, pedig sok ezer ilyen iskolával is, mint a maiak, ott lennénk erkölcsileg, ahol eddig*voltunk. Hisz a kitanult emberek a legveszedelmesebb vérszopók, ha szivüket nem gondozták és erkölcseiket nem nemesítette meg az iskola, vagy a szülei ház nevelése.

Ha akarja a törvényhozás, majd egykor, hogy kevesebb fegyházra legyen szükség és a büntető törvény javítsa meg a társadalmat, akkor az általános rész után, büntetések előtt, az óvintézkedések cime alatt, az iskolai nevelés utján teljesítendő feladatokat is majd törvénybe kell foglalnia

Úgy kellett volna már eddig is tennie. Pl. el kellett volna rendelni, hogy a tanulók az erkölcsi életnek, a természet világrendjének örök törvényeit alaposabban tanulják, mint most, mikor csak könyvekből hallják, hogy az ember erkölcsi lény, akiben jó és nemes, rossz és rut tulajdonságok isteni erények és vadállati bűnök élnek. Ma csak könyvekből hallja annak hírét, hogy az emberben a jóságot, az erényeket fejleszteni lehet, valamint arról is olvas néha-néha, hogy a gonosz indulatok, bűnös hajlamok a rossz példák által szintén felburjánozhatnak az ember lelkében, annyira, hogy azt teljesen elvadíthatják s ezáltal egészségét, boldogságát elpusztíthatják, dacára a szerencse minden kedvezésének. Mennyi ilyen példát látunk az életben, különösen a kapaszkodók között.

Hát a tanulóifjúság csak úgy hallomásból tudja, hogy van erkölcsi világ is, amelynek örök törvényei a lelkeket uralják.

Sokkal nagyobb figyelemmel foglalkoznak azzal, hogy a bogaraknak hány fajtája van. A tanító erkölcseivel alig törődnek, ahelyett, hogy amint az ifjúság lelkében az öntudat fejlődik, amint a rossz hajlamok még csiráikban kezdenének mutatkozni : a lanitó, az iskola figyelmessé tenné őket az erkölcsi világ sokféle, csodaszép igazságaira. így aztán a tanulók szeme előtt, lelkivilága előtt egész más alakban formálódnék ki világnézetük a hazafiasságról és boldogságról.

Nem úgy, mint ma, mikor fejős tehénnek nézik a haza oltárát, magukat pedig rajta a nyeregben ülve, felsőbb lénynek