Népszövetség, 1907 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1907-03-15 / 2. szám
22 A kik eddig a kivándorlást nem bajnak, hanem jótékony kihatásúnak tartották, azok avval indokolták ezt, hogy a néprétegekben felhalmozódott revolutionär törekvések, melyek főleg a hatalmas munkanélküliségre kárhoztatott embertömegekben találják indítékaikat, a munkások nagyszámú kivándorlásában békés lefolyást nyernek. A magyar népességi politika mind máig a kivándorlást, nyugodtan szemlélő volt. Az egyre nagyobb tömegek el vitorlázása, egyes falvaknak, sőt egész vidékeknek elnéptelenedése azonban e politikát erős ellenakció kifejtésére sarkalják. A munkás kínálat ilyen mesterséges csökkenésével a mezőgazdasági és ipari élet természetes fejlődése áll szembe, a nagy munkáshiány lehetetlenül magasra szorítja fel a munkabéreket és már itt van az az idő, mikor azt nem a munka értéke, hanem egyoldalulag a munkás fogja megállapítani. Az akció talán a legutolsó pillanatban, de végre mégis megindult az illetékes tényezők részéről. A 48-as és függetlenségi párt az elmúlt héten foglalkozott e kérdéssel és Ugrón Gábor indítványára megválasztották a kivándorlás korlátozásának tanulmányozására kiküldött bizottság tagjait. A belügyminisztériumban is serényen dolgoznak olyan praeventiv intézkedéseken, a melyek a szabad költözködési jog figyelembe vételével a kivándorlást lehetőleg csökkentsék. Erőszakos intézkedésekkel természetesen a kérdést megoldani teljességgel lehetetlen, gátat lehet ugyan szabni vele a meggondolatlan kivándorlásnak, de a feltétlen menésre elszántakat itthon tartani nem lehet. Ez utóbbiak pedig nagyobb számmal vannak. A magyar nép kivándorol, mért megtalálja külföldön, jelesül Amerikában megélhetésének gazdasági feltételeit, a mire Magyarországon nincsen kilátása. Végtelenül elszomorító ez a tény annál is inkább, mert a magyar gazda még ha akarna sem tudna nagyobb munkabért fizetni a földmives munkásoknak. A nemzetfentartó földbirtokosság minden oldalról annyira igénybe van véve, s földjáradéka az erősen külterjes gazdálkodás következtében oly alacsony, hogy saját tönkretétele nélkül a munkabéreket közmegelégedést keltőén emelni nem képes. Ha a magyar és német termőföld terméseredményeit összehasonlítjuk, úgy szomorúan tapasztalhatjuk, hogy a német termés eredményei 50—93%-kal nagyobbak hektáronként, mint a magyar- országi jobb föld termési eredményei. Természetes ez, mert hiszen Németországban az ő „sovány talajú, hűvös éghajlatú“ földjein a legteljesebb intenzív gazdálkodás folyik a modern agrikultura minden eszközének felhasználásával, mig nálunk a mi Kánaánunkon a mai gazdálkodási rendszer mellett a mezőgazdaság elérte fejlődésének legfelső fokát. Mezőgazdasági politikánk és a kivándorlás tehát szoros kölcsönhatásban vannak egymással. Szózatokkal és frázisokkal a magyar parasztot itthon tartani többé lehetetlen, nagyobb munkabért fizetni pedig a fenti okokból szintén képtelenség.
