Népszövetség, 1907 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1907-02-20 / 1. szám
11 A mi az ipari foglalkozást illeti, ott az első munkaadó szak- szervezet alakuló gyűlésén elhangzott beszédek azt mutatják, hogy kizárólag ez utóbbi czélt fogja szolgálni. De naivság lenne zokon venni tőlük, hogy amikor mód kínálkozik érdekeik előmozditására, igenis élnek az alkalommal. Ha nyilt sisakkal harczba lépnek a munkások úgynevezett tulkövetelései ellen, ha az egykor eljövendő igazságtalanságok megfékezésére akarnak előkészülni, ha védekezni kívánnak a kommunista kiáltványban megjövendölt lassú szoczializálódás ellen — akkor üdvözölni kell őket, mert uj kereket képeznek Magyarország gazdasági gépezetében. A magyar munkaadóknak jogos törekvésük, hogy szemben a munkások szervezkedésével, módot keressenek arra, hogy ne álljanak teljesen izoláltan a fegyelmezett, összetartó munkássággal szemben. Ezért legnagyobb szimpátiával kell fogadni az első ilyen szervezetnek, az építőiparosok országos szövetségének megalakítását. De kívánatos lett volna, hogy a gyűlésen elhangzott beszédek modernebb tartalmúak és logikusabbak lettek volna. Például az egyik ezt mondta: — Szükséges a munkaadók szervezkedése, mert a munkások már-már egyoldalúan kezelik a szerződéseket, a saját érdekeik túlzó kultiválásával elnyomják a munkaadó érdekeit és lehetlenné teszik az ipari fejlődést. Ez igy rendén van, de közvetlen utána felszólal egy másik: — A munkások érdeke megkívánja, hogy kiszabadítsuk őket a szakszervezetek karmaiból! Hát a munkás érdekeit túlságosan érvényesítő szakszervezetből egyszerre olyasvalami lett ami a munkásoknak árt? Ugyanabban a félórában, ugyanabban a teremben, ugyanazon emberek előtt az egyik: a munkás legkíméletesebb barátjának, a másik: a munkás legveszélyesebb ellenségének látja a szakszervezeteket. Hasonló esetet tudunk elmondani a gazdák szervezkedő gyűléséről is. Szatmáron például igen helyes felszólalások történtek a törvényesség keretén belül működő szövetségek és szervezetek mellett, viszont volt olyan szónok is, a ki szavait a következő hangzatos kitörésben foglalta össze: „Éljen Magyarország és vesz- szenek a szakegyletek“. — Engedelmet kérünk, igy szocziálispoli- tikát nem lehet csinálni. Mi hisszük és reméljük, hogy a gazdaközönség nagy része sem úgy fogja fel a szervezkedést, hogy a munkások szervezeteinek megsemmisitésére törnek. Mi másutt találjuk meg a hibát. Ott t. i. hogy a hazájához mindég hü magyar parasztság a gazdasági szervezkedés leple alatt, úgy anyagilag, mint erkölcsileg oly politikai pártnak — a nemzetközi szocziáldemokrata pártnak — áll a szolgálatában, melynek minden egyes programmpontja idegen ember agyának terméke s melynek a legutóbbi nemzeti küzdelemben oly hitvány cziniz- mussal hirdetett állásfoglalása és azóta folytatott politikai taktikája méltán váltotta ki a nemzet minden józan fianak gyűlöletét és megvetését. A politikai gazságból származó eme gyűlöletet azonban semmiképen sem szabad a gazdasági szervezkedés terére át
