Nemzeti Népművelés, 1908 (1-9. szám)
1908-05-01 / 8. szám
TAN- ÉS NEVELÉSÜGYI SZAKLAP. Megjelenik minden hó 15-én és 30-án. ELŐFIZETÉSI díjak, mely a lapkiadójának: KOVÁCS GYULA könyv- és papirkereskedő czímére, Nagynányára küldendők: Egy évre , . . 6 K Félévre , . . 3 K. FELELŐS SZERKESZTŐ: VERNER JENŐ. Minden, a lap szellemi részét illető közlemények a felelős szerkesztő nevére Budapest, Aréna-ut 44. küldendők. 8®" Kéziratokat nem adunk vissza. TW Május. A pompájában kibontakozó tavaszt, a május elsejét mi is várva-vártuk, mert mi is proletárok vagyunk. A lombsátorok között megelevenedő napsugaras élet szinpompájában nekünk is annyi a reménységünk, miután a rémes télnek átszenvedtük minden kegyetlenségét. Bizva remélünk jövőt a szabadságot hirdető tavaszban, hisszük, hogy beteg, gyönge, kulturátlan, elégedetlen országunk munkás, otthontszerető ország lesz, hol a nép átérti annak a természeti törvénynek igazságát, hogy nem a halottaknak, az ősöknek vagyunk elsősorban adósai, hanem az élőknek, az ivadékainknak, a kiknek jövőjét alapozzuk. A mai sinylő, erőtlen és önérzetlen fölfelé nya- lakodó emberek világát akarjuk megtisztítani, mert az emberiség szervezetén a nyomorúság penésze fekszik. A mai kizsákmányoló, nevető oligarchák világát akarjuk megsemmisíteni a kultúrával, hogy fölszabaduljanak az erők, jó módban fejlődhessenek a milliók. Annyi panasz, annyi siralmas vallomás hangzik fel az emberiség ajkán, hogy a pompájában kibontakozó tavasz első napján kezd javulni, letargiájából kezd eszmélni. Az idegenbe sovárgó milliók száma, a hazai temetőkben elföldelt tüdőbetegek ezrei, az ősi butaságban hagyott, iskolázatlan nép számláihatatlan emberek százai, a kizsákmányolt munkás emberek mindmind mementóként jelzik: hogy igy nincs jövőnk, de a felszabadult lelkek diadalán épül a nagy Magyarország. A jobb kort, a szebb jövendőt epedve várja a nép. Várjuk a megváltó eszméket, hogy kincsesé váljék minden ott: a hová a tisztább élet szépségei behatolnak. Várjuk a kort, mely megelégedve magával, ne akarjon többnek látszani, mint a milyen. Szeretettben a felebarát forrássá fakadjon, hogy csörgedező folyásában megszínesítse az életet és a lélek mélyében csillanjon fel az ember szó fogalmának, arany pora. Várjuk a boldog, azt az édes májust, mely itt találja az embereket békességes, alkotó munkában. Várjuk azt a májust, mely a pöröly alatt alkotást talál, nem szégyen pályát. Várjuk azt a virágos ta^- vaszt, a mikor a henye urak lesznek a kor szánalmasai, nem a dolgos kezű emberek. Az öreg idő porfelleges levegőjét az uj idők szele már tisztítja. Az emberiség képzeleteinek égboltján már ott ragyok a remény Vénusz csillaga. A nyűgét lerázó ember fáklyát vett kezébe. Előre akar menni, bár ezernyi akadálya van: nincsenek elég iskoláink. A nép azonban érzi: hogy üdvösségének első áldozata az iskola és szentséges áldozásához ezt kell elsősorban előteremtenie. . Nem akar már kenetes beszédet, hazug, kontár- kodó kuruzslókat hallani: hanem gyógyulni akar, mert érzi, hogy élni hivatott. Mindenütt megmozdult az ember. A szófecsegő jajgatás medecinájából nem kér. Az alkotó munkán megnőtt önérzete s lelke fölgyult, hogy a vak sötétben ne tévelyegjen. Érzi, hogy kulturnemzeteknek teljes érettsége csak akkor van: ha sorsát maga intézi. Ha független. Ha a munkásnak olyan .becsülése van, mint a munkának. Ha az egyenlőség eszméje tiszteletet váj ki az emberből, nem ökölbe szőrűit tenyeret. Bár a hosszú, nehéz kölönc a nyakunkban van még, de bizva hisszük, hogy ledobjuk. A reakcioná- rius eszméket lerázzuk s a magasabb eszményibb hit tartalmával megalapozzuk a jövő földi lét, menyországát. Az lesz az igazi üdvösség, ha boldogan NEMZETI NÉPMŰVELÉS
