Nemzeti Népművelés, 1908 (1-9. szám)
1908-01-15 / 1. szám
1908. január 15. NEMZETI NÉPMŰVELÉS. 5. sége meglepő gyorsan érett meg az új eszmék iránt, a így nagyváradi publikum is meleg érdeklődéssel karolta föl az ottani szabad Líceumot, a hol legutóbb Wertheimstein Viktor tartott fölolvasást a filozfia történelmének egyik legérdekesebb, legmélyebb időszakáról: „Buddha életéről, erkölcs és vallás tanításáról, a népek életében, kultúrájában“ címmel. Poétikus emelkedettséggel lebbentette föl a fátyolt, Kelet ősi, mesés távlatokba vesző időjéről. Közvetlen hangon a téma kellősközepébe vezette hallgatóit. Hogy tévedt a gyermek királyfi az apostolok, világmegváltók ösvényére; Ínségest lát, beteget látogat, a halál toppan be ugyanakkor a hajlékba, amikor ő arra vetődik és a királyok szomorulelkü unokája hivalgó bíborát letépve, szürke daröcot ölt. Megy tanítani. Buddha édesebb, szebb illúziók bölcsőjéből szakította ki kegyetlen kézzel a lelkét, mint Jézus. Többet adott a töviskoronáért, mint a Gnazareth-kertjének szelíd, szomorú látogatója. S talán éppen innen ered, hogy merevebb, fájdalmasabb lemondásokkal telt ígéretet olt hívőinek leikébe, mint a judeai próféta. Az ö vallásfilozófiája, — ami eredetileg nem vallás, hanem tisztán filozófia, helyesebben tiszta erkölcstan, egy szóban testesül meg: Nirvana. Hol van a Nirvana? — kérdik szomjas lélekkel tanítványai — „Mindenütt, ahol az én tanácsaimat, törvényeimet követik,“ — válaszolja ő rejtélyes beszéddel. Buddha tanításában nincs miszticizmns. Nyíltan hirdeti, hogy halálon innen nincs boldogság, — életen túl pedig örök megsemmisülés várja az elköltöződet. Érdekes, hogy tanaiban sok a szociális tétel. — Nem egy ut vezet a gazdasághoz és a Nirvánához. Ne légy fényűző. A nők egyenjogúságát előírja az ő bibliája. A soknejüséget kárhoztatja. Kimeri mondani emelt fővel, szent merészséggel a szót Indiában, a kasztok földjén: nem határoz a születés, a származás semmit sem, az erkölcsi világrendben. Mélyebben foglalkozott az anyag második része Krisztus és Buddha összehasonlításával. A buddhista azért él, hogy meghaljon. A halál csak küszöbe az örökkévalóságnak — vallja a kereszténység. Buddha a teljes passzivirást hozza közelebb. Dogmákat nem állít föl. Nem ismeri azokat a fogalmakat, melyek a keresztény vallás kovászát képezik. Szétágazó anyaga tanításainak három szent könyvében van leszűrve. Nem közvetítő Isten és ember közt: egy felséges, soha eléggé meg nem értett, a történelemban alig méltányolt eszme vezette: az igazság. A magyarnyelv Trencsénben. Ritka, örvendetes hir érkezik Trencsénből. A poroszkai esperesi kerület papsága kimondotta, hogy az esperesi kerület összes iskoláiban a magyarnyelvet vezeti be tannyelvül. A hazafias határozat Chocholus Bálint esperes plébános érdeme. A paphoz illő férfiú Mikófalva, Bolcsó, Dúlóújfalu, Oroszlánkő községek új iskoláinak létesítése ügyében is sokat fáradott. Az ő érdeme az is, hogy az esperességi kerület iskoláiban magyar könyvtárakat fognak felállítani. Inzultált tanitó. Polónyi Mátyás szolnoki tanító iskolájába a minap bevetődött valami Nagy Miklós nevű részegember, a ki gyanútlan kollegánkat minden ok nélkül doronggal támadta és ütötte meg. Az italos ember a jajveszékelésre még jobban felizgatta a benne dühöngő állatot, bicskát rántott, hogy vért is lásson. A mészárlásban Polónyit a berohanó kollégák mentették meg, az oroszlánt megfékezték s a kir. tanfelügyelő útján a közigazgatási bizottsághoz feljelentették. Még megérjük, hogy Polonyi esete fölött ők is sajnálkozni fognak. Ők azonban többet is tehetnének, torolják meg Nagy Miklós bestiálitását. Megjutalmazott tanítók. A kalocsai érseki egyházmegye kath. tanítók közül többeket kitüntetett. Eddig a következők névsorát kaptuk meg. Zsótér József Csorog 140 koronát, Balázs József, Radók József Tiszakalmánfalva, 100—100 korona, Szabó Dezső, Milassin Gyula Rém, Pevny József Ószivácz, Csonkóné Szaude Etel Bácsmonostor, Nádas Károly Vaskút, Koch Mária Béreg 58—58 koronát, Hinger Antal Veprőd, Eitfrier Ágoston Küllőd, Werner János Alsókabol, Vichtoria Perki Mária Kissztapár, Faródy József Sajkás György, Tarcalné Hummel Ilonka Csatalja, Schlachter Péter Weker- lefalva, Leli Pál 60—60 korona jutalomba részesült. — A Zemplén vármegyében lévő, a magyarnyelvet terjesztő egyesület Kneisz Emil nagymihályi állami tanítót 100 korona jutalommal tüntette ki. Tanügyi mizériák az Alföldön. Nem elég, hogy Magyarország szive, az ékes Magyar Alföld közegészségügyi tekintetben is oly szomorú képét adja egyre csüggedő szegény népünknek, nem elég, hogy oly sok sirt ásnak a temetőkben, hanem tanügyi tekintetben is egy-egy daráb Ázsiát találunk ott, a hol Kánaánt magyarázgatnak a külföldnek. Szeged az ország második városa vezet e szomorú kortörténeti lapon. Tavaly egyik iskolájának tanítótestülete, hivatása tudatában az irni-olvasni nem tudó felnőttek számára ingyenes tanfolyamot nyitott, a hol 15-ember tanult meg irni-olvasni. Az idén 25 ember vágyott a betű után, a kik nem tudták a sötétséget akceptálni: mert hitük szerint az átkos közöny nem segít soha se sorsukon. Nem igy Szeged városi tanácsa. Ő a sötétség ellen nem tesz semmit. Annyit se, hogy a világításhoz néhány fillért adjon petróleumra. Ha sötétség, úgymond, legyen sötétség, 25 ember vaksága nem ér meg egy-két korona ára világosságot. Egy vasat se áldoz reájuk. És a hogy nem érdekli 25 ember tudatlansága, úgy nem érdeki tanítóinak tudomány szomja sem. A tanítók azt kérték, hogy abból az összegből, mely a gyűlésekre nem menő tanítók napi dijából megmarad, adja oda a tanítók erejéből megteremtett tanszermúzeum fejlesztésére. Néhány korona az egész. A tanács azonban ezt sem adja. Ha a tanügy annyi esztendők alatt lehetett mostoha gyermek, minek azt most táplálni? Az egész bagatell ügy, a mi szót se érdemel. Még ha valami parádéról volna szó, akkor telne valami sújtásos Atillára. Karcagon meg néhány száz gyereket nem képes befogadni a népiskola, de azért az intenzív népiskolai tanításról beszélnek. Peres Sándor meghalt. Nincs az országban tanitó, a ki Peres Sándor nevét ne hallotta volna. Az egykori losonci tanitó a ki a tanitó-képezdei igazgatói állásba küzdötte fel magát meghalt. Peres Sándor sokat dolgozott sokat tapasztalt, a kiről jó rég elismeréssel beszéltek hazai tanügyi embereink, fiatalon került a budapesti VI kerületi állami tanítónői képző intézet élére. Sok éven keresztül a Fröbel nőegyesület óvónő-képző intézetét igazgatta ritka tudással és páratlan jó szívvel. Az óvónők díszes gárdája tud ő ról sok jót