Nemzeti Népművelés, 1908 (1-9. szám)

1908-04-15 / 7. szám

4.

NEMZETI NÉPMŰVELÉS

1908. április 15.

kezdetétől élvezték a magasabb jövedelmeket és lakbér illetményeket. Azt hiszem, hogy egy kis számadattal jelzett táblázat világosabban fogja feltüntetni, hogy e kategória legalsó fokozatában mennyi jut a létfenntartására a katonatiszteknek, a polgári tisztviselőknek és a tanítóknak:

XI. rangosztály:

Hadnagy.

Tisztv.

Tanító.

Alapfizetés:

1680 K.

1400 K.

1000 K.

Lakpénz:

776 K.

420 K.

200 K.

Szolgatartás:

192 K.

—

—

2648 K.

1820 K.

1200 K.

A további emelkedési fokozatokban még szembeötlőbb a nagy külömbség. Noha, pl. a bírósági kezelő személyzet, az irodatisztek stb. kvalifikációja nem éri el a mienket, mégis betétszerkesztői és telekkönyvvezetői állásokban olyan fizetési rangfokozatba jutnak, ahova mi soha el nem érünk. íme tehát, bírálja el az intelligensen gondolkovó nagy közönség, hogy hol van nagyobb szükség a segítségre ? S a katonai és polgári tisztviselők fizetés emelése nem volna-e merénylet a tanítói tisztviselők ellen ? A többit azután a legegyügyübb logika is megmondhatja. A polgári tisztviselők által lerovandó fokozatos nyugtabélyeg és kereseti adó terhes illetményeit mi is fizetjük, sőt velük szemben azon méltánytalan elbánásban is részesülünk, hogy mig ők az előléptetésnél csak 33%-ot fizetnek nyugdíj alapjuk részére, addig tölünk 50%-ot vonnak le az amúgy is számos milliókkal megrakott tanítói nyugdíj alap javára.

Végezetül pedig még egyszer hangsúlyozom, hogy mi nem irigyeljük a többi tisztviselő társaink helyzetének javítását, de ki elfogulatlanul bírálja a mai megélhetés nehézségeit és küzdelmeit, reánk sem foghatja azt, hogy irigység vagy más egyébb ilyesmi játszik közre feljajdulásunkban. Mert ez olyan botorság volna, mintha valaki azt mondaná, hogy az éhező ember puszta irigységből kér kenyeret mikor látja, hogy más eszik. Mi is várjuk a csak ideiglenesen javított fizetésünk végleges rendezését és várnánk talán még az Isten tudja meddig is — mert hiszen a türelemre és keserű labdacsok lenyelésére kitünően vagyunk mi preparálva — de a korgó gyomor kenyeret kér és a hitelezők sürgető szava már az elkeseredésbe kerget.

(Székelykeve.) Czáró János.

Az állami kántor tanítók.

— Valami még a szegény magyar nyelvről. —

Az állami tanító a magyar állam exponenste. Képviselője megtestesítője fejlesztője öregbítője abban a helységben, a hova végzete, jó, vagy balsorsa vetette. Mint ilyennek semilyen más iránynak, célzatnak még látszólag sem szabad, hogy szolgálatába álljon. Ezért küzdelemteljes, fáradságos a munkája. Testi és lelki erői megfeszítésével, minden tudása és törekvése feláldozásával végzett és folytatott munkájáért szükséges, hogy ellenszolgáltatásképen tisztességes megélhetéséről gondoskodás történjék.

Az új, 1907.évi tanítói törvények némileg gondoskodnak. Az XXVII törvényeinkben van gondoskodás a nem állami iskolánál működő kántortanitókról. Annak elbírálása, hogy helyesen vagy helytelenül, a tanítói munka és állás fügetien- sége a tanítói nevelői tekintély emelése érdekében előnyösen vagy hátrányosan-e ? még mindig vita tárgyák képezheti, képezi és kell is hogy képezze.

Sokan igen meggyőzően érveltek a mellett, hogy a kántori munkának semmi köze a tanítóihoz — és a tanítói fizetésért némely karfásakat a kántori sok teendővel is terhelni nem jár a tanítói állás előnyével — nem fogadták cl. A tőrvény egyelőre másként intézkedik.

Lássuk azon állami tanítók helyzetét kik állomásukra azzal a kötelezetséggel alkalmaztattak, hogy a tanítók törvényes ura a miniszter mellett még egy más, illetve több urat is szolgálni tartoznak a kik kántori teendőket is kell, hogy végezzenek. A kinevezésük ugyan azt szokta mondani, hogy az illető hitközségtől nyerendő külön és méltányos díjazás mellett végezze a kántori teendőket helyben és a tanórákon kivűl.

A hitközségtől nyerrendő külön díjazás mellett. Hogy e díjazás mennyire szokott méltányos lenni elősorolok néhány példát.

X-et kinevezték B. községbe állami tanítónak. A kántori teendőket is el kell végeznie. Elődje nyugdíjaztatok. Abban a boldog reményben volt az ifjú, hogy azt a kántori fizetést megfogja ő is kapni, a mit az elődje. Oh, nem 1 Csak megtizedelve. Elismerték hívei, hogy derék ember és kántor; többet végez, mint elődje. A hitoktatást is megkapta, de a kántori fizetést nem. A mikor kérte, perbeszállottak vele és volt mit zsebrevágni. A kir. tanfelügyelöségnél nem kívánták kine- veztetése előtt az illettő hitközségtől a kántori illetmények megállapításáról a jogerős határozatot. A hitközség alkudozni kezdett és azt állapította meg a mit akart. A tanítónak elkellek fogadnia, mert ha elégedetlenkedik odább teszik Isten tudja hova. Rossz hire kél és elfeledkeznek róla. Pedig fiatal ember. Hallgat és nyög. . . .

Z-ét áthelyezték N-be. Szintén kötelessége a kántori teendők végzése. A fizetése 160 korona egy esztendőre. A stóláját akkor, úgy, illetve akkora összegben adja meg a papja, a mikor és a menyit akar. Megesik, hogy elfeledkezik róla. A hívőktől átvenni nem feledi el. A fialal ember tűrt és hallgatott. Eleinte szívesen végezte ingyen a magán dolgokat is. A hitközségi jegyzőkönyveket és kiadmányokat a melyekért azelőtt fizettek. Mikor már minden szabad idejét le akarták foglalni és nyomorúsága mellett észhez kellett jönnie és a munkáért méltányos díjazást kért és megszolgált stólájának kiadását kérte — megkezdődött az ellenségeskedés. — A tanító a hibás. Szinte állásából való elhelyeszeté- sét szerették volna. S-et L-be helyezték. Végzi kötelcsség- szerüen a kántori teendőket. Teendői körülbelül ezek: naponta a reggeli misén orgonálni; ünnepnapokon az egyház által előirt isteni tiszteleteken a kántori dolgokat végezni. Énekdarabokat szereznie kell. Bár magyar tannyelvű állami iskolánál van, azért német énekkart (vegyest) kellett szerveznie. Mivel hitközségnek nincsen harmóniuina használja a sajátját.