Nemzeti Népművelés, 1908 (1-9. szám)
1908-03-15 / 5. szám
3. ÉVF. NAGYBÁNYA, 1908. MÁRC. 15. 5. SZÁM. NEMZETI NÉP TAN- ÉS NEVELÉSÜGYI SZAKLAP. tésére melegedni, hevülni kezd a szív és a dicső emlékezés bűvös varázsába merül a magyar. A „hosszú téli fásult dermedés“ után akkor fakadt ki a remény zöld bimbója a honfiúi keblek kertjeiben. Rideg szolgaságnak bilincs tördelöje, éhes emberi jogok megvalósulásának kora, köszöntlek a szabadságért hevülő szív összes érzelmeivel. Milyen áldás vagy te március, szabadság ideje! Eljösz a természet és törvényeinek hatása alatt, hogy emlékeztesd ezt a sokat szenvedett népet, hogy embernek született, hogy a négy folyó és három bérc hona még ma sem független, korlátlan nemzeti állam, hogy a szabadság még ma is csak hö vágy, be nem édes valóság. Vágya a gazdaságilag kiskorú honfiuak és a politikailag szomorú helyzetben lévő honnak. Ezek voltak idők! Forongott a szellem, mint a föld mélyéből kitörni készülő eruptiv erők és a mint ezek egyik-másik helyen áttörik a vastag sötét földréteget, úgy tört ki országszerte a 48-as eszmék hatalmas ereje, a zsarnokság vaspántjai alól. Szabad lett a magyar, szabadon nyughatott egy időre, az izmos magyar kar szabadon szánthatta véráztatta földjét és szabadon élvezhette veritékes munkájának gyümölcsét. Derült, szabad homlokokra sütött le a tavaszi napsugár, édes hazánk legkisebb kunyhójában is eszméltek. De a fény, a mely a remény édes csillogását tükröztette a magyar elmékben, bántotta a csak sötétségben uralkodni tudó zsarnokok szemeit. . . Magyarhoni hősök legendás vitézsége hiába való volt. . . Sötét éj követte a 48-as események „fénynyilt a sötét enyészet az ezeréves hon befogadására. Csak egyesek lelkében éltek csillogó álmok a márciusi esményekre való emlékezés hatása alatt.... Nép a mely a lelkesedésnek a szabadságért való hevületnek olyan példáit mutatja, nép melynek törzséből Petőfi és a márciusi ifjak sajadtak ki, nem alhatik örökké. A hajnali derengés csakugyan közeledett és reggele is lett a magyarnak. Óh de lassan közeledik delelöje felé! A magyarság tüzes napját, hátráltatják, elborítják, homályositják, de útját fölnem tartóztathatják ! Hogy delelöre is ér a magyar szabadságnak, boldogságnak, nemzeti nagylétnek tündöklő napja, mindég élénkebben reméljük, ha reád emlékezünk: Március! Nemzetünk mindenkor ünnepli, zsolozsmával köszönti jöttödet. (Budapest.) Rózsa Ignác. A tanítók nyugdíjtörvénye. A törvény előírja, hogy az országos tanítói nyugdíjtörvényt minden tíz esztendőben revidiálni kell. A sok halogatást azzal mentik, hogy az 1900-as évektől a fizetés rendezések kérdése napirenden volt s nem volt bázis, melyre az új számításokat alapítani lehetett volna. A felületes, laikus közönségnek ezt a félrevezetett napi sajtó beadhatja, mi tanítók azonban tudjuk, hogy a nyugdijrevizió azért késik, mert a nyugdíjalap meg akarja kapni azokat az összegeket, a melyeket az új tanítói törvényekkel biztosított magasabb járandóságokba 50%-os hozzájárulás címén vonnak le a tanítók fizetéséből. Ezt az igazságtalan és szégyenteljes szakaszt, a mely a régi és az előléptetés után kapott fizetési külömbözetet 50%-át a nyugdíjalapnak rendeli, a tanítók nyugdíjtörvényébe akkor vették föl, a mikor előléptetésről alig volt szó, a mikor az a kevés tanító, a ki előléphetett, szívesen fizette meg azt az uzsora percentet, mert az előléptetés valamelyes hivatali előhaladást jelentett. Ma mikor a tanítónak 200 koronás előléptetéséből 100 koronát vissza kell
