Nemzeti Népművelés, 1908 (1-9. szám)

1908-02-15 / 3. szám

6. NEMZETI NÉPMŰVELÉS 1908. február 15. HÍREK. Salamonok Szegeden. Szegedet már egy párszor be­mutattuk arról az oldaláról, hogy a tanítóknak nem valami jó barátja. Most is erről szol a nóta. A tanítók, a mig a város szolgálatában állottak, földeket is kaptak a várostól, most, hogy az állam átvette őket, a város megakarja őket fosztani a földektől. Igaz, hogy Perjéssy László városi kép­viselő szép okos beszédben kimutatta, hogy a tanítóknak adott föld haszna elemésztő csekélység ahhoz, a mit a taní­tók a kertészet tanításával földjeiken a népnek nyújtanak. Nem használt. Kovács Tamás Ádámnak erősebb érve volt. Úgy hatott mint egy bomba. Azt mondta: Többet a tanító­nak? Tudják önök, hogy a tanítók a gyermekekkel dolgoz­tatják meg a földet? Pilich Kálmán alig tudott szóhoz jutni, hanem aztán megjegyezte: az nem baj, ha a gyermekek dol­goznak, hanem az a baj, ha a tanítók a földet ingyen bírják. Holdankint fizessenek 15 frtot, aztán vivát Soroksár, a kecske is jól lakik, a káposzta is megmarad. És erre talán azt hiszik olvasóink, hogy döntöttek? Nem. Itt sikervadászok debladál- ták, Reiner Mór képviselő úr még Pilich Kálmánra is rádugg- lázott, azt mondta: hogy előbb kérdezzék meg a tanítókat, mit hajlandók fizetni a földek holdjáért, mert hátha a tanítók többet fizetnek 15 forintnál? Ebbe már még sem mentek bele, Pilich Kálmán indítványát fogadták el. Szomorú hír. Máday Irén szatmári születési! 23 éves állás nélküli tanítónő feljött a fővárosba, azzal a hittel, hogy ebben a nagy sokadalomban bizonyára kap majd nevelönői állást. Mintha bizony itt nem volnának százan, a kik ipar szerüleg űzik az egymás kituszkolását, levervén munkadijakat szemérmetlenebb üzleti konkurenivával, mint a legelőkelőbb gyáros, vagy a leguto'só szatócs. Van itt kínálat bőven, egész regiment talpal állásért, a kik három hatosokért tanítanak mindent, mindenfélét. Máday Irén az ő egészséges vidéki tisztességével nem tudta nézni ezt a vérengzésnél kegyetlenebb tülekedést, mivel aranytálcán nem horták az állást, a szőke Duna habjai közé vetette magát. Eddig va a rendőri "hir. Elolvasták, elfelejtik. Pedig ércbe kellene vésni minden utca­sarokra, hogy olvasván az emberiség milliói: követeljék az iskolák építését, állást kapjanak az állásnélküliek s a túltü- mött osztályok tanítóit ne kergessék mesterségesen a tüdő- vészbe, a mely öl. A zentai és solti iskolák államosítása. Faragó Já­nos bácsmegyei kir. tanfelügyelő kezdésére a zentai városi és tanyai iskolákat a f. évi szeptember 1-től államosítani fogják. Az állam átveszi a jelenlegi tanerőket és a még szükségelt tanerőket a lakosság felekezeti lélekszám arányában nevezik ki. Ugyancsak államosítani fogják a solti iskolákat is, a melynek főleg tanitótársaink leginkább örülnek. Az iskolaszék esküje Aradon. Aradon a 2 iskola­széket újra választották. Érces hangon elszavalván az esküt, áttértek a napi rendre, a melyen 15 tanító kérte segéd tanitói minőségben töltött idejüknek a nyugdíjba való beszámítását. Dacára annak, hogy e tanítók 5—6 évig segédeskedtek, a mi törvény ellenes, dacára annak, hogy az iskolaszék föles­küdött a tanitói érdekek megvédésére, a tanítókat elutasítot­ták. Az iskolaszék hiába, esküvel, vagy eskü nélkül elbánik a tanítóval, de azért a tanítók nem szervezkednek az otrom­ba intézmény ellen. Pedig gondnokságra nincs szükségünk. Az Országos Magyar Iskola Egyesület. A nemzeti­ségi vidékeken iskolákat és óvódákat tart fenn és évről-évre újabb meg újabb helyeken akar ily intézeteket szervezni. E dicséretes törekvésében nagyon gátolja pénztári helyzete, azért most a közönséghez fordúl, hogy 5—10 koronájával a tagok sorába való belépését kéri. Az érdeklődők Tóth Jószef m. kir. tanfelügyelőhöz, az egyesület ügyvezető alelnökéhez (Buda­pest, I.Fehérvári út, 49 sz.) forduljanak. Eötvös József emlékezete. A magyar tanítók Eötvös- alapja február 2.-án tartotta évente szokásos emlékünnepét Eötvös József báró halálának évfordulója alkalmából az Aka­démiai üléstermében. A diszülésen jelen voltak Apponyi Albert gróf kultuszminiszter, Eötvös Lóránt báró, Halász Ferenc miniszteri tanácsos és mások. Az ülést Trajtler Károly elnök nyitotta meg, majd Székely György dr. egyetemi tanár mon­dott nagyhatású emlékbeszédet Eötvösről, mint állambölcsész­ről. Azután Rákos István szavalta el alkalmi költeményét, a pedagógiumi ifjúság énekkara pedig a Himnuszt és a Szóza­tot énekelte. A diszülés után az Eötvös-alap segitő-egyesiilet közgyűlést tartott Trajtler Károly elnöklésével. Uj iskola. Mozsoron 32800 korona költséggel új iskola építését határozták el. Az új iskolát Ericdrich Fülöp építész építi. Iskola felosztás Apatinban. Az apatini izraelita iskola mely eddig kitünően oldotta meg a feladatát évről-évre arra gondolt, hogy mint fejlessze jó hírnevét, most már megkon- dult felette a lélekharang. 1885-ben a közoktatásügyi miniszter az iskolai adótól felmentette őket, mert az a 15—20 ember kik az izraelita hitközségben az iskolájukat fenntartották amúgy is megvoltak adózva. A politikai község ezt nem méltányolta, most arra a 15—20 emberre is rányomta az adót. Fellebbbcztek, de nem használt, a közigazgatási bíró­ság se kegyelmezett az izraelita hitközségnek. így aztán a kitűnő iskolát feloszlatják. Pár száz korona okáért. Felhívjuk lapunk t. olvasóinak figyelmét a Bárd Fe­renc és Fia zenemű-kiadó hivatalának hirdetése megtekintésére. Szerkesztői üzenet. D. A. Nagyon sok elfogadott kéziratunk van, nem Ígérhetjük meg gyors megjelenését. Ha a tanítóság jobban felkarolja majd lapunkat, akkor megjelenhetünk hetenként, de most még nem gondolhatunk erre. Cs. P. Köszönjük szives tanácsát, de nem élünk vele. Apponyi minisztert miért „üssük mindenben“? Mi nem tömjénezünk neki, ha kell ha nem, meg is szoktuk mondani a véleményünket, ha kifogásaink van­nak, de ok nélkül betel-havat összehordani, nem feladatunk. Tessék csak a szerkesztést miránk bízni, igyekszünk, hogy a lapot megcsináljuk valahogy. Úgy, ahogy mi tudjuk és a hogy Ízlésünk diktálja. I. H. Borzasztó magyarsággal Írott dolgát nem tudjuk megfésülni. Nem is akartunk erről megemlékezni, de ha már cikke érdekében ő levelet meneszt, egyre borzasztóbb soraival, ám tudja meg a „bizonyost.“ Laptulajdonos és kiadó: KOVÁCS GYULA.

Next

/
Thumbnails
Contents