Nemzeti Népművelés, 1908 (1-9. szám)
1908-02-15 / 3. szám
4. NEMZETI NÉPMŰVELÉS. 1908. február 15. mert a rohamos léptekkel haladó kor követelményeiből eredő kívánalmaink teljesítése még mindég késik és az Isten tudja meddig késik! A karácsonyfa díszének ragyogása már eltűnt és a régi diókra ragasztott aranyfüst, melyben pedig oly szilárdul hittünk, már lekopott és szemünk előtt újból csak a jól ösmert lukas diókat, az üres Ígéreteket látjuk csupán. De amig ezt meg nem értitek addig ne is álmodozzatok földi kincsek után, csak bízzatok vakon tovább is a fényes frázisokban, ime én is mondok egyet, ebben is bízzatok: „a legdrágább kincs a jó cselekedet.“ No hát, amondó vagyok: csak gyűjtsétek továbbra is szorgalmasan e kincset, hiszen majd hasznát veszitek... a más világon! (Székelykeve.) Czáró János. * A mikor ezt a cikket közöljük, egy-két sorban egy kis megjegyzést fűzzünk ahhoz. Szinte ünnepelek mikor Czáró barátom fel-fel keres levelével, melyben értékes barátságában mindég fel-fel lobban nagy tanítói kvalitása, irigylésre méltó ideálizmusa. Valami sajátos nyomurusága a mi bürokratikus intézményünknek, hogy az ilyen ritka erőt és a magát mindég képező elmét eldugják egy faluba, a honnan az ő cselekvő ereje ki-ki kívánkozik. Mi hisszük, hogy az ős erejű ideálismust nem fogják mesterségesen elfojtani, változtatnak a régi rendszeren és Czáró Jánosnak méltó működési teret nyújtanak, kedvezőbb feltételeket biztosítanak, a hol város helyen gyermekeit is taníttathatja. Nyugodt lélekkel valljuk, hogy minden iskola boldog lehetne, ha olyan tanítója volna, mint ő, de minden iskola szomorkodhat, a hol olyan rezignáltan beszél j a csalódott lélek keserűsége. Ezt ugyan nem nekünk kellene meglátni, de mi láttuk meg, mert úgy látszik, hogy a sok protegáltaktöl nem látnak valahol. íme, mi felhívjuk Tóth államtitkár úr figyelmét egy kiváló tanítóra, a ki tudvalevőleg újabban nagykörültekintéssel never! ki az iskolák igazgatóit. Nem kell sokáig keresni, Czáró arra való ember, A szerkesztő. ság alapja és a műveltség fokmérője, e cél elérése érdekében a középiskolai tanárok dorgatoríumainak hatása alatt az elemi iskola öncélú iskolából annak csak előkészitője lett, s mert ott lovagoltak a grammatikai definíciókon, következésképpen egy kis izelitő előtanulmánnyal már az elemi iskolának is szolgálnia kellett. És nem éretett el a cél az elemi iskolában sem, a középiskolákban sem. Az elemiben minden gramma- tizálás mellett nem tudtak gyermekeink helyesen magyarul beszélni, de különösen írni, pláne fogalmazni, a középiskolákban pedig 8 éven keresztül szekundák között evezeti a szegény gimnázista az érettségiig s még sem tudta a célt elérni, a klasztikusokat fordítani, nem jól szólván arról, hogy ezek szellemébe bele tudták volna magukat élni! Itt van a meddő agymunka, mely céiját el nem éri s minthogy a cél elérhetetlenségét legalább a mai uralkodó módszer szerint már előre láthatja minden gondolkodó gyermek, nem csoda, hogy gimnáziumaink örökös mumusai közöd szerepel a latin nyelv. Az a pár kivételes fiú, kinek ez ke j. véne tárgya, ám hadd foglalkozzék vele, ez már utón w al a cél felé, mert előre érzi, hogy ő bele fogja élni mr a klasszikus korba. Azonban az is méltán gondolkodóba ejthet; vágjon azoknak, a kik a célt mégis elérik, érdemes vp,Yt-e é\te 8 va^y még több éven keresztül fáradni ? Ez a kérdés most az érdeklődés középpontja, A mai iskola a szem1 éltethető reams -dolgokat nem ismerteti eléggé. Például y történelem tönitásáuak keretében sem a hasznos, reális eredményeket k.eresik, .melyek igazán szemlélhetők akár képben, akár természetben; nem a kultur- historiára vanna'i{ főtekintettel, hanem a csaták, csatahelyek fölsorolására ; a hadvezérek és évszámr# elrecitálására. Azonban már kezdik belátni az élet kiegyenlítő hatása alatt, hogy a történelemben fontosabb tudni a zt, hogy a perzsák milyen eszkrjZökkel harcoltak, milyen vc',|t a ruházatuk, a hajóik; mit ettek, mint azt, hogy kik vettek részt a görög perzsa háborúban. Hogyan fékünk a nióvény és ásványtantól. Mennyire nevetségesnek tartottuk a növény és ásvány életének ismeretét azon kétségtelen ténynyel szemben, hogy a perzsák Nagy Sándortól az Arbela és Tjangamela folyók között szenvedtek p’,Határozó vereséget! Te hát a szemléltethetőt, a könnyebben felfoghatók a gyakorlati értéküt, magát a nyüzsgő életet, a természetet mellékesnek tartottuk a nagyobbrészt képzeletbeli, kétesértékii, agyterhelő ballasztok mellett. Itten említett anyagot az egészséges agy velő, vagy átdolgozta, kivéve belőle a lényegest és a többit kidobta, mint ahogyan az egészséges test kiválogatja a test felépítéséhez szükséges anyagot a többit pedig eltávolítja magából, mig a betegesebb exaltált agyvelőben azok is földolgozatlanul ben- maradtak, teher gyanát. Talán ez az oka annak, hogy a kö- ! zépiskolákból kilépő úgynevezett eminens tanulók nem lesznek mindig már a% egyetemeken sem, még kevésbbé az életben az elsők; terheltek szegények és nincsen kellő érzékük a i valódi élet követelményei és örömei iránt. Sokban előidézte a túlterhelést a kulturhistóriák fokoza- .1 toknak a módszertanba való szigorú bevitele, mert igaz ugyan, I 1 A túlterhelés egyik oka. Mindnyájan megegyezünk abban, hogy nálunk a tanítási anyag minősége tekintetében van túlterhelés és pedig : abban az irányban, hogy olyan dolgokat tartanak még ma | 1 is megtanulandóknak, melyeknek gyakorlati haszna nem á’- arányban a megszerzésükkel járó fáradsággal. Ha a tantárgyak sorrendjén végignézünk és rá mutatni a minőségileg túlterhelő anyagra, úgy <*’ akarunk hittan körében találjuk azt föl. De minthogy -isősorban a nem pedagógusok szaktanácskozásain, ham ' ezen anya§°t kezetekben csinálják, erre. nem terjes#'- -t;m e§ybázi gyiileKövetkeznek a humaniórák, V* -dem ki. iskolákból indult ki s terjedt V' 'l a túlterhelés a középhatását éreztette a felsőbb ♦ "!re^ az e*em‘ iskolákra, sőt ( lélekölő grammatizálássat oktatás terén is. A nyelvtanulás végig a múlt száza## ,spékelve’ mely mint főcél húzódott gimnáziumokba« is -gimnáziumain s mely még a mostani gyat a közénfckr* ,mel,ekessé degradál minden egyéb tár- latin és görök ~ 'Jakból plántádtatott át az elemi iskolába. A Klasszikusok megértése lévén a földi boldog-
