Nemzeti Népművelés, 1907 (1-24. szám)
1907-04-15 / 7. szám
8 NEMZET NÉPMŰVELÉS 1907 április 15. megelőző községi, hitfelekezeti, továbbá társulatok és magánosok által fentartott nyilvános népiskoláknál ?z 1893-ik évi XXVI. törvényczikk hatálybalépte, vagyis 1893. október hó 1-ső napja után megszakítás nélkül rendes tanítói minőségben töltött szolgálati ideje.« T. i. ez is úgy tekintetik, mint hogyha állami iskolánál töltötte! volna. Ennek folytán szükségessé válik, hogy az ötödik bekezdés, amely most már hatodik bekezdés lesz, némileg módosíttassák és pedig akképpen, hogy ezen szó után »átveendő«, tétetik a következő: »továbbá a jelen törvény hatályba léptéig nem állami népiskoláktól saját kérésükre kinevezett állami tanítók.« Ugyanezen bekezdés a) és b) pontja mellé oda- teendő c). Végül a szakasz utolsó bekezdéséneke szava után : »vagy felekezeti tanító« jön ez akitétel: »a jelen törvény hatálybalépte után « (Helyeslés.) Goldis László: Bizony Ákos indítványához járul hozzá s a magáét visszavonja Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter: Bár meghaladja a 200 ezer koronát az az összeg, melyet ez a módosítás maga után von, de mégis magáévá teszi azt, mert tényleg méltányos dolog, hogy az állam valamennyi alkalmazottja egyenlő fizetésben részesüljön. A Ház a szakaszt Bizony Ákos módosításával fogadja el. A hatodik szakasznál Vajda Sándor: Kívánja, hogy az állami tanítóknak is adassék bizonyos mennyiségű kerttelek a gyümölcstermelés és kertészet czéljaira. Ilyen értelemben módosítást nyújt be. Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter : A törvényjavaslat azt czélozza, hogy a jelenlegi állapotokat szanáljuk. A tanítók nem is hangoztatják ezt a kívánságukat s a legtöbb állami tanítónak nem is lehetne a kér kerttelket megadni. Kéri a Házat, hogy a szakaszt változatlanul fogadja el. A Ház az eredeti szakaszt fogadja el ér. Vajda Sándor módosítását elveti. A hetedik szakasznál Várady Imre módosílványt nyújt be aziránt, 'hogy azoknak a tanítóknak, kiknek lakbére a 300 koroná meghaladta, az személyi pótlék czimén a jövőben is megadas- sék. (Helyeslés.) Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter elfogadja a javaslatot. A nyolczadik szakasznál Bohus Károly módosílványt nyújt be, hogy az igazgatók személyi pótlékának megállapításánál az óvónők szama is bele vétessék. Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter : Kéri a Házat, hogy az eredeti szöveget fogadja el, mert az óvónőkről uj törvényjavaslatot szándékozik beterjeszteni, nem kívánja tehát a két javaslatot összezavarni. A kilenczedik szakasznál Mania Gyula : Nem tartja czélszerűnek a kitüntetés diszkreczionális jogát, mert szerinte azt politikai czélokra lehetne felhasználni. Javasolja, hogy a kitüntetés ne legyen a miniszter diszkreczioná'is joga, hanem bizottság szervez - tessék a kitüntetések kiosztására. Goldis László módositványt nyújt be, hogy az igazgatói pótlék az igazgatói tisztség után is folvósíttassék. Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter: Méltányolja Maniu kivánságát, de még sem fogadhatja azt el, mert hisz az érdemek elismerésére mégis a legalkalmasabb közeg valamely szervezet feje. A miniszter az egyes tanító- testületekből választja ki a kitüntetendő tanítókat a köz- igazgatási közegek véleményezése alapján. Maga is lehetségesnek tartja, hogv a kitüntetést politikai czélokra használják fel s azért a módosítást ajánlja, hogy a miniszter csak a népnevelés terén elért érdemekért oszthasson kitüntetést. (Helyeslés.) Maniu Gyula indítványát visszavonja. A Ház a szakaszt a miniszter és Goldis László módosításával fogadja el. A tizennegyedik szakasznál Bozóky Árpád: Ha a tanító ellen bűnügyben vizsgálat indíttatik, az ellene esetleg folyamatban levő fegyelmi vizsgálat megszűnik. Továbbiakra nézve a törvény nem intézkedik. Módositványt nyújt be arra nézve, hogy az ily módon elítélt tanító fegyelmi úton is elítéltessék a fegyelmi hatóság által, akkor is, ha a bíróság hivatalvesztésre nem ítélte. Goldis László: A javaslatnak legmegsebezhetőbb és egyúttal a legfontosabb része a 14. szakasz. Ennek rendelkezése a közszabadság rovására megy, mert a tanítót visszatartja a politikai felvilágosítástól, politikai nézetének nyilvánításától, amely az ország alkotmányának jelenlegi formájával ellenkezik. Utal Anglia példájára, ahol a fegyelmi esetekben a bíró a legutolsó fórum. Ä fegyelmi esetekről az 1876. évi törvény amúgy is intézkedik, de még Ígéretet is kaptak a közel jövőben uj szolgálati pragmatika megvalósítása iránt. Ezek miatt a szakasz törlését kéri. Maniu Gyula: A szakasz rendkívül nagy diszkréczio- nalis hatalmat ad a miniszternek, mert az ő felfogásától, illetve tetszésétől függ annak eldöntése, mi irányul az alkotmány ellen. Mikor a szakasz ellen állást foglalnak, nemcsak az ő népük, de az egész ország kollektiv érdekében járnak el. Két módositványt ad be az a) és b) pontok helyett, a melyeket kihagyni kér. Első módosítása ez: Fegyelmi vétséget követ el, aki az 1878. évi V. t.- czikk 171 — 174. szakaszaiban foglalt büntetendő cselekmény valamelyikét követi el és ez biróilag jogerősen megállapítva van. A e) pont végét így kéri formulázni: Fegyelmi vétséget követ el, aki ..............növendéke i nemzetiségét, vallását, származását sértő nyilatkozatot tesz. A fegyelmi eljárásra nézve indítványa az, hogy a fegyelmi vizsgálatot a közigazgatási bizottságnak e czélra kiküldött tagjai teljesítsék, a javaslatban kis és nagyközségekre nézve megjelölt főszolgabíró, illetve rendezett tanácsú és törvényhatósági városokban a polgármester helyett. Meg kell adni a felfüggesztett tanítónak azt a jogot, hogy pa- naszszal élhessen a közigazgatási bírósághoz. Bródy Ernő: A javaslat sok tekintetben félremagyarázásokra ad alkalmat. Megállapítani azt, mi államellenes cselekmény, mi nem, rendkívül nehéz; különböző kormányok idején különböző felfogások uralkodnak az alkotmányra nézve. Az államellenes cselekmény fogalmát legalább j általánosságban kellene körülirni. A javaslatban többek közt j a törvénytárakban teljesen idegen szó : ámítás is foglalta- l tik, aminek meghatározása az alkalmazó tisztviselők részéről sok visszaélésre vezethet. A fegyelmi ügyekben való eljárásra, döntésre nem tartja helyesnek, alkalmasnak a köz- igazgatási bizottságokat, amelyek igen könnyen politikai czélok szolgálatába szegődhetnek, de a főszolgabíró, illetve polgármester fegyelmi ítélkezését sem kívánja. Legalkalmasabb lenne első fegyelmi fórumnak a tanfelügyelő, aki a tanítás fogalomkörében teljesen otthonos. A szakaszt változatlan formájában annak daczára sem fogadja el, hogy ideiglenes jellegét hangoztatják. Apponyi Albert gróf közoktatási miniszter: Az a nagyarányú vita, amely ezen szakasz tárgyalása során kifejlődött, nem áll arányban a szakasz szerény intenczióival. A szakasznak a fegyelmi vizsgálatra vonatkozó intézkedéseit maga sem tartja kielégítőnek, mert azok az 1876-iki törvénynek leglényegesebb, még rövid ideig sem tűrhető hézagait akarják pótolni. A tanítók fizetésrendezésének kérdése-
