Nemzeti Népművelés, 1907 (1-24. szám)
1907-03-30 / 6. szám
4 NEMZETI NÉPMŰVELÉS 1907 márczius 30. rendes költségeit egy évről a másikra 20 millió koronával emelendőknek tartotta. Ha ebből a húsz millió koronából, amelyet az észszerű pénzügyi gazdálkodás szempontjából átléphetetlen határnak kell magunk elé állítanunk mindaddig, amig, remélem, nem hosszú idő múlva, az a gazdasági és pénzügyi megerősödés bekövetkezik, ha mondom, ebből a 20 millió koronából 6 milliót, tehát annak majdnem egy harmadrészét fordítjuk a tanítók fizetésének rendezésére, akkor érzéketlenségről, szükkeblüségről ezen nagy érdekkel szemben panaszkodni nem lehet. (Igaz! ügy van!) Az pedig, amit a t. képviselőtársam, aki közvetlenül előttem szólott, kiván, hogy az alapfizetést 1400 koronában állapítsuk meg egyformán: mivel, hogyha az összes iskolákat államosítjuk az ő kívánsága szerint, azt nem a tanítók számának csökkentésével fogjuk tenni, tehát ebben a tekinte'ben alapfizetés megállapítása szempontjából nem tennénk különbséget, s mivel ma is 28.000 tanítóval van dolgunk kerek összegben, tehát az a 400 korona plusz, kiszámíthatja a t. képviselő úr, 7,200.000 különbséget tenne, amit ma az állam jelenlegi pénzügyi helyzetében te'jes képtelenség előállítani. De t. képviselőház, én magam sohasem állítottam, hogy amit a tanítói fizetésrendezés terén most teszünk, kombináczióba véve a másik törvényjavaslat intézkedéseivel, amely most vita alatt nem állván, arra egy szóval sem akarok kiterjeszkedni, mondom egy szóval sem állítottam, hogy az, amit e téren most teszünk, netovábbja annak, amit tenni szándékozunk és fogunk, csak azt mondom, hogy amit a jelen helyzetben tehetünk, annak ez csakugyan a summáját képezi. (Igaz ! ügy van!) Ennek keretei azonban úgy vannak megrajzolva és megállapítva, hogy későbbi szerencsésebb időkben a fokozatos javítás e keretekbe azoknak minden megbontása nélkül beilleszthető. (.4 külföldi államok.) De vizsgáljuk azt a kérdést, hogy vájjon más államokhoz irányítva oly nagyon sanyaru-e, oly nagyon nyomorult-e a fizetésrendezés, amelyet a jelen törvény végez. Polit Mihály: Igaz! Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter: Mi igaz? Az, hogy nyomorult, vagy az, amit én állítok ? Polit Mihály: Hogy más államokban kisebb a fizetés. Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter : Pető t. képviselőtársam tényleg elismeri, hogy a pénzügyi bizottság hivatkozása Oroszországra és Franczia országra nagyban és egészben véve helyes, de azt mondja, hogy Poroszországban kicsiny része a tanítóságnak az, amely csak 900 márka alapfizetésben részesül. Notabene nemcsak 900 márkás tétel van, mert a 900 márkás tétel a városokra vonatkozik, faluhelyen az alapfizetés 870 márka, tehát valamivel kisebb. (Mozgás. Halljuk ! Halljuk !) És hogy Francziaországban igenis van ezerfrankos alapfizetés, arra nézve is azt mondja, hogy az szintén csak kicsiny hányadára vonatkozik a tanítóknak. Hát t. Ház, ezer frankos alapfizetése van a tanítók 25 százalékának, és ő maga mondta, hogy ezer koronás alapfizetése nálunk a tanítók 26%-ának van Francziaországgal tehát körülbelül egyformán állunk. (Igaz! ügy van !) Arra hiv fel a t. képviselő úr, (Halljuk! Halljuk!) hogy nemcsak Poroszországot és Francziaországot vegyem, ámbár megvallom, ha összehasonlítjuk a mi gazdasági és pénzügyi erőnket akár Poroszországéval, akár Francziaorszá- géval, elég tisztességes dolog, hogy mi a tanítói kart épp úgy fizetjük, mint a porosz és franczia tanítókat fizetik. De hajlandó vagyok őt a geográfiái exkurziók terére követni és pl. a német államok közül — csak találomra — felhozom a szászországi törvényt. Ez azt mondja, hogy az állandó tanító öt év után legalább 1200 márkát kap. Öt év után a mi állami tanítónk 1400 koronát kap, tehát Szászország mögött sem állunk. Bajorországban a 2500 lakoson aluli kongrua 600 márka, ilyen fizelés pedig egyáltalán nem fordul elő a mi állami tanítóinkra nézve. Wiirtembergben a legújabb intézkedés alapján a tanítói kezdő fizetés húsz éves korban legalább 720 márka. Öt évi szolgálat után, ha már oklevele van, 820 márka. T. képviselőház! Én sohasem állítottam, hogy nincsenek államok, amelyekben a tanítóknak jobb a fizetésük, mint az a törvényjavaslatban tervezve van. Hiszen nem is kell igen messze mennünk. Pl. a szomszéd osztrák tartományokban a tanítók fizetése csakugyan jobb mint minálunk. De én csak azt állítottam, hogy vannak kulturá'.larnok— nagyok és kicsinyek — amelyekben a tanítók fizetése nem jobb, mint az a törvényjavaslatban tervezve van. (Igaz! ügy van!) És megemlítek még egyet. Ha az osztrák tartományok fizetésrendezését összehasonlítják t. képviselőtársaim ezzel a fizetésrendezéssel, olyan számokkal fognak találkozni, amelyek alkalmasak arra, hogy önöket félrevezessék. Találkozni fognak nagyobb számokkal, amelyek mögött azonban mindig az lappang, hogy abban az alapfizetésben a véglegesen alkalmazott tanító csak az éveknek bizonyos sora után fog részesülni, úgy hogy nem a mi ezer koronás alapfizetésünkkel, hanem legalább is az első ötödéves korpótlékkal kell összehasonlítani azokat az alapszámokat, amelyeket az osztrák tartományok fizetésrendezésében találunk. (Igaz! ügy van!) Én tehát, t. képviselőház. azt hiszem, hógy fentartva azt, amit előbb mondtam, hogy t. i. sohasem állította a kormány és ma sem állítja, hogy ezzel a törvényjavaslattal egy véglegesen lezárt müvet alkot. Magyarország a kulturállamok közt ezzel a fizetésrendezéssel is egész tisztességgel megállja a helyét (Igaz! Ügy van !) és mi becsületes munkát végezünk ebből a szempontból, ha azt a nagy haladást megteszszük, amely nagy haladás hosszú évek óta,— hogy ne mondjam — évtizedek mulasztását van hivatva pótolni (Igaz! Ügy van!) Sajnos, hogy az ilyen későn teljesített pótlórnunkának az a természete, hogy egy csapásra, egyszerre nem teheti mindazt jóvá, amit korábban megtenni elmulasztottak. (Igaz! ügy van!) Áttérek most már á többi felmerült kifogásra. (Halljuk ! Halljuk!) (A fegyelmi ügy) Pető Sándor t. képviselőtársam felhozta, hogy szerinte a fegyelmi szakasz lazaszerkezetű. A 14. §-ra vonatkozólag, mely a fegyelmi vétségeket, a fegyelmi eljárást és a fegyelmi büntetéseket sorolja fel, általában véve több oldalról lettek már észrevételt, így többek között kifogásolták a fegyelmi hatóságokat is, azt mondva, hogy a közigazgatási bizottság talán nem is legalkalmatosabb fórum a tanítók fegyelmi ügyeinek ellátására és hogy a közigazgatási tisztviselők nem a legalkalmatosabb közegek arra, hogy a fegyelmi vizsgálatot vezessék. Én, t. képviselőház, ezt nem kontroverlálom Egyáltalában nem tagadom és nem vonom kétségbe, hogy a tanítók fegyelmi ügyeinek egy sokkal tökéletesebb, sokkal magasabb rendezése is lehetséges, sőt kívánatos, mint az, mely ebben a törvényjavaslatban foglaltatik. Nem vonom ezt kétségbe, sem az eljáró hatóságokat, sem magát az eljárást véve tekintetbe. De, t. képviselőház, (Halljuk! Halljuk!) méltóz- tassanak figyelemmel lenni arra, hogy törvényjavaslatom ezt a fegyelmi szakaszt a következő szavakkal vezeti be (Olvassa): »Addig is, mig a tanítók jogviszonyai általános rendezést nyernek.« (Helyeslés.) Ezt a fegyelmi rendezést tehát csak ideiglenes természetűnek méltóztassanak venni, mert hiszen a képviselőház tudomással bir arról, hogy a kormány az állami alkalmazottak és köztisztviselők szolgálati pragmatikájának és fizetésük rendezésének keresztülvitelét egyik legfontosabb feladatául tűzte ki. (Élénk helyeslés.) Az állami tanítók, kik
