Nemzeti Népművelés, 1907 (1-24. szám)
1907-09-16 / 17. szám
2. NEMZETI NÉPMŰVELÉS. 1907. szeptember 16. közel áll. Megmondani neki az igazat mindenütt. Még az iskolában se hazudjuk azt neki, hogy ez az ország Kánaán. Mert nem ez az igaz. Az igazság az, hogy tesped az ipar, mert nincsenek gyáraink, éhezik a nép, mert a föld nem az ő kezében van, nem halad a kultúra, ellenben a butaság ijesztő, mert nincsenek elegendő iskoláink és megelégedett tanítóink. Ez az igazság. Az a sok sürgöny, amely most Apponyit dicsőíti, rendjén van. Tényleg javult a helyzet. Azért érdemli meg, mert más miniszter annyit se adott. Nem másért, csak azért érdemli. Mert hogy a jogot kielégítette volna, arról szó sincs. Azt, hogy sokan tapsolnak, minket nem téveszt meg. Ez lehet egyesek kiváltsága, de mi, kik azt a fizetés többletet a drágaság pótlására elfizetjük, nem tapsolunk. Nincsen reménységünk abban hinni, hogy a nép helyzete javul, a mikor Apponyi szerint akkor rendezik fizetéseinket, tehát első kötelességünk, hogy magunk teremtsünk jövőt, mert a mai helyzettel jövőnk soha sem javul meg. Le ezzel a mai rendszerrel! Népparlamentet, a hol sorsát ő maga intézi, nem a kiváltságos osztály, akiknek — hogy ezzel a triviális refrénnel éljünk — fejüket nem nyomja a bú. v. J. Halász Ferencz nyugdíjazása. Mnlt számunkban fenntartással közöltük, hogy Halász Ferencz miniszteri tanácsos, a népokíatásíigyek vezetője nyugalomba megy. A nyugdíjazást azok eszelték ki, kik Halásznak ellenségei. A minisztérium hozzánk intézett levelében siettek megcáfolni a nyugdíjazás hírét, élénk örömére azoknak, a kik a nagy munkabíró emberben tisztelik a kiváló tehetséget és azt a szeretetet, mely- lyel Halász Ferencz intézi a nevelés ügyét. Halász szellemi és testi erejének teljében, most is korszakalkotó reformon: a tanítóképzés reformján dolgozik. A magunk részéről szintén örvendünk, mikor a híresztelést megcáfolják és közleményünket csak fenntartással adtuk ki. Mi nem prejudikáltunk. * Békéscsabán nem kell a magyar nyelv. Bankbukás, politikai izgágaság, városi panama mind megtörtént már Békéscsabán. Már már kifogyott az érdemes város a szenzációk tüzét élesztgető eseményekből, a mikor az ág. ev. egyház új tőkére bukkan. Kitalálták a szlávizmust s azóta fegyelmezett és kevésbbé fegyelmezett agyvelők folyton e tőkét élik fel. Legutóbb az aradi esperesség közgyűlésen a csabai ág. egyház néhány férfia oly hangon lépett fel a magyarnyelv tanítása ellen, hogy az egész vármegye nagyon szégyelte a dolgot. Most még jobban szégyelheti, mert a tanítóknak, kik a dolgot nem hagyták annyiban és minden tárgyat magyarul akartak tanítani, megtiltották a magyar nyelv tanítását. Mindezt ma a XX-ik században, Apponyi Albert gróf minisztersége alatt. Reméljük, hogy lesz szava hozzá. * Magyar címer az iskolában. A közoktatásügyi miniszter tízezer homlokzat címert s ugyanannyi koronás zászlót rendelt az iskolák részére, melyet az iskolák között szétosztanak. A címer és zászlóból a nem állami iskolák is kapnak. * A gyermekek és az alkohol. Apponyi Albert gróf kultuszminiszter a kir. tanfelügyelőkhöz rendeletet intézett, melyben meghagyja, hogy a tanítók az iskolába a következőket firtassák: 1. A tanuló naponta mennyi és milyen szeszesitalt iszik, ha iszik, és mikor issza? 2. Ha kivételesen iszik, menynyit? 3. Milyen befolyása van az alkoholnak a tanulásra és magaviseletre ? 4. Ki nyújtotta először a gyermeknek a szeszes italt az orvos, vagy a szülő ?(!) Az adatokat december 1-ig kell a miniszternek beterjeszteni. Most már csak arra vagyunk kiváncsiak, hogy mi a ménkőt csinálnak a minisztériumban ezekkel az aktákkal. Talán nincs ott egy vaggonra való elintézetlen ügy? Ezzel az adatgyűjtéssel nem teremtjük meg az apsztimenciát, de ha Apponyi szólna pénzügyminiszteri kollégájának, hogy ne engedélyezzen annyi pálinkás putikot, valami eredmény mégis csak volna. Így csak papiroson marad ez a dolog is, szokásunkhoz híven. Szalmát csépelünk. * Kiss Áron nyugalomban. A pedagógiai osztályban mindenütt ismerik az országban Kiss Áron drt, ki a pedagó- giumnak volt sok számos éven igazgatóját Kiss Áron tanári pályáján mindig szerető szívvel intézte növendékei sorsát s innen van, hogy oly sok tisztelője van az országban mindenütt. A nyugalomba .onulása alkalmával udvari tanácsosi rangot kapott, amely nélkül ép oly becses lett volna előttünk, mint eddig volt. De ha már kérte, megkapta és elfogadta, viselje sok hosszú éveken keresztül. Kiss Áron dr. helyére Vangel Jenő drt. az országos Tanszermúzeum igazgatóját és egyetemi magántanárt nevezték ki, ki a polgári iskolai tanáriképzőbe bizonyára modern szellemet visz, fokozottabb mértékben kívánja meg a tanári pályára való képességet s nem pártolja azokat az avult ideákat, melyeknek ma már nincsenek semmi reális értékei. Szociális ügyosztályok. Irta: Sassi Nagy Lajos. (Harmadik folytatás.) A felnőttek szociális nevelése szempontjából szintén helyszíni tapasztal ítoka tgyűjlene s ennek aiapján tenne javaslatokat a kuítus. miniszternek, amennyiben pedig más ügykört érintene, akkor a belügyi, kereskedelmi, földművelés- vagy igazságügyi miniszternek. Mint említettem ez öt minisztérium szociális ügyosztályai a legszorosabb és legbensőbb viszonyban volnának egymással, ahol a hosszadalmas bürokrátizmust az élőszó és a gyors érintkezés tenné népszerűvé. E téren a helyes ^lkaimat és időt a helyes irányú agitálásra épp ügy felhasználná az ügyosztály, mint a papok, tanítók gyűléseit. Kezére dolgoznék a Magyar Gazdaszövetségnek, az összes minisztériumok népsegitő akciójának, a kultur-, az iparpártoló-, a szociális egyesületeknek: Ha szövetkezet, gazdakör, olvasó-vagy más egyesület létesítése volna szükséges, ha az alkoholizmusról, okszerű gazdálkodásról, társadalmi bajokról, közegészségügyről, iparpártolásról, stb., stb. volna szó s ebben a szociális ügyosztályt az illetékes hatóság vagy közönség megkeresné: készséggel eleget tenne kérésének, mert mindez: közügy. De más teendő is vár az ügyosztályra, megfigyeli a népet, számba veszi hibáit, erényeit, s amazok fogyasztására, ezek öregbítésére életre való terveket dolgoz ki, felkeresi vidékenként a vallásos egyéneket, a minta házaséletet élőket, a nagy hazafiakat, a tudomány, művészet istápolói, az igazi népnevelőket, a népért áldozókat, a mintagazdákat, a minta iparosokat és minta kereskedőket, hogy őket jó például az ifjúság és nép éjé állíthassa élő szóval, olvasmányok vagy füzetek alakjában. Összehasonlítja például a magyar, oláh és sváb községeket s alkalomadtán a községek terhére egy-egy kis küldöttséget’ is magával visz, hogy ki-ki a saját szemével lássa, mi a különbség a magyar, román és sváb községek
