Nemzeti Népművelés, 1907 (1-24. szám)
1907-06-15 / 11. szám
1907. junius 15. NEMZETI NÉPMŰVELÉS / A nem állami tanítók fizetésrenclezése. * — A törvényjavaslat tárgyalása — (Folytatás) Ezért tartom én feladatomnak azt, hogy ne csak lézengjek és csak aktákat intézzek el a közoktatásügyi minisztériumban, (Hosszantartó élénk helyeslés és éljenzés a jobb és balolbalon.) hanem, hogy amennyit tehetek, megtegyek. Először a felekezeti békét és egyetértést megalapozzam ebben az országban, hogy legalább ebből a szempontból mint egy törhetetlen falanksz álljon a nemzet a jövendő minden eshetőségével szemben, (Élénk helyeslés a jobb és baloldalon.) másfelől, hogy a kultúrát megerősítsem nemcsak érdemileg, nemcsak abszolút kulturális értékében, de a szónak politikai értelmében és közjogi értelmében véve állami és nemzeti összeforrasztó jellegében. (Élénk helyeslés a jobb és baloldalon.) Én nem tudom, hogy ezért szemrehányást érdemelek-e és hogy szemrehányás érdemel-e a kormány. {Államosítás?) De hát t. Ház, felmerült éppen előttem a kérdés, hogy minő módokon felelhetnék meg ennek a feladatnak, amelyet a tanítói fizetésrendezés kérdése aktuálissá tett, a nagy nemzeti és állami érdekek megóvása feladatának. (Halljuk! Halljuk!) Itt lett volna egy radikális eszköz, amelynek vannak hívei ebben a Házban és a házon kívül is, az általános államosításnak az eszméje. (Helyeslés a szélső balodalon.) Hát t. képviselőház, én elvileg ennek nem vagyok hive (Élénk helyeslés a középen.) De hiszen ez a legkisebb akadály, mert hiszen ezt az akadályt a képviseiőház egy egyszerű szavazattal minden pillanatban elzárithatná. (Mozgás.) De vannak más akadályok, amelyek miatt én, ha bensőmben annyira hive volnék a kizárólagos állami népoktatásnak, amint nem vagyok még, nem léphetnék annak a terére. Hát ez első — csak mellesleg említem — a financziális akadály. Hiszen már egyszer egy régebbi beszédemben elmondtam, hogy körülbelül 60—70 millió korona az a szükséglet, amely csak a jelenlegi statusnak tiszta állami kezelésben fentartására kellene. De, t. Ház, nemcsak a financziális akadály áll ennek útjában. Ugyebár, az én törekvésem kellett, hogy az legyen, hogy a magyar nemzeti és állami eszmével melegen együtt- árző összes elemeket tömöritsem? (Élénk helyeslés a baloldalon.) Nos hát, aki idejött volna a kötelező általános állami oktatás eszméjével, az kétségtelenül hazafiasán érző magyar emberek és a mi hazafias érzésű nem magyarajka polgártársaink közé ma a visszavonások küzdelmének olyan üszkét dobta volna és olyan küzdelmet idézett volna elő, amelyet, aki akarja, kiküzdhet nyugalmas időkben, amidőn az ország sorsát beláthatatlan időkre biztosítottnak látja, amelyet azonban gondolkodó és előrelátó politikus, akármilyen az ő felfogása, nem fog kezdeményezni olyan pillanatban, amidőn az összes egészséges nemzeti erőknek tömörítésére van első sorban égető szükség. (Élénk helyeslés, •éljenzés és taps a baloldalon és jobbfelöl.) {A tradicziók.) Polit Mihály t. képviselőtársam pedig még filozófiai alapozást keresvén az ő ellenvetéseire, felveti azt a kérdést, hogy milyen jellegű állam tulajdonképpen Magyarország. Erre válaszképpen, ismét azon a hangon, mint hogyha itt egy senki által meg nem támadható axiómát mondott volna ki, azt mondja, hogy Magyarország keleti állam, (Derültség.) és nyomban rá is mutatott a török állam viszonyaira és ezeket állította elébünk követendő például és elérendő ideálul. (Derültség.) Én bátor vagyok nemcsak kétségbe vonni, de a leghatározottabban tagadni ezt az axiómát. Szent István történeti nagysága abban áll, hogy ő éles államférfiul és történeti látóképességgel beillesztette Magyar- országot a nyugati államcsaládokba, (Igaz ! Úgy van ! Taps.) és nyugati államot létesített. Ezzel mereven ellentétes a keleti hódítók, különösen az izlamot valló hódítók eljárása. A török hódítás nem is törekszik a meghódított néptörzsek beolvasztására. Theokra- tikus elvénél fogva a vallásához nem tartozó tömegeket ignorálja és az ignorálásnak bizonyos megvető türelmében is részesíti. Állampolgári kötelességeket sem kíván tőle, ki- vévén a passzív engedelmességet. Jogokban nem részesíti őktet, ráfekszik, ráilleszkedik, mint egy uj réteg, úgy hogy mikor az a réteg elvonul, amint most látjuk is Szerbiának, Bulgáriának és Romániának példájából, az alatta lévő ősréteg feléled, amint egy áradat után felélednek a vetések. A kettő között középen áll a magyar nemzet. A magyar nemzet bejött és ezt az országot meghódította és nem törekedett arra, hogy itt egy uj fajt hozzon létre az itt talált fajok beolvasztásával. Gondviselésszerü küldetésének tudata óvta meg ettől, mert tudta, hogy azoknak a különleges politikai feladatoknak a megoldására, amelyek az egész czivilizált Nyugatnak az érdekében ezen a helyen megoldandók, a magyar nemzetnek géniusza bir kiváló képességgel és azért ezt érintetlenül fel kellett tartani. De nem is járt el úgy, mint a török, hogy ignorálva ráfeküdt volna az itt talált vagy a később bevándorlóit rétegekre, mert t. román barátaink sokkal később bevándorolt rétegek. Nem igy tett, hanem évszázadokkal megelőzve a modern állami gondolkodást és a régi romaiak módjára azt a módszert követte, hogy részint az itt talált fajoknak érdemeseit, részint a bevándorlónak érdemeseit, nem a maga faji egyéniségébe, hanem a maga politikai szervezetébe, beleolvasztotta, eleinte a magyar nemesség alakjában, most pedig 1848. óta az egységes magyar állampolgárságnak alakjában. (ügy van! Tetszés). Magyarorzág a nyugodti államalkotást megelőzte évszázadokkal. Midőn egész Európának kontinensét a feudálizmus széttagolta, Magyarország volt az első, erősen czentrálizáló szervezett állam Európában és ennek köszönheti létét. (Igaz! Úgy van 1 Élénk éljenzés és taps.) Tehát állami egységének erőteljes fentartása és szervezése úgy az állami szervezetben, mint a kultúrában, minta társadalmi életnek egész vonalán, ez egyfelől, másfelől minden egyes honpolgár egyénisége minden oldalának, tehát faji oldalának is tiszteletben tartása : az a kettős tengely, amely körül a magyar állam kialakulási proczesszusa forgott; ez az a nagy tradiczió. amelyhez ragaszkodnunk kell, ha még egy második és egy harmadik évezredet akarunk átélni, amint ezen a sziklatalajon egy évezredet átéltünk. Ez a trp.diczió vezetett engem, amidőn e javaslatot benyújtottam ; ezen tradiczió nevében ajánlom elfgadásra. (Hosszantartó, többször megújuló élénk tetszés, helyeslés, éljenzés és taps. Szónokot tömegesen üdvözlik.) Elnök: Az ülés tiz perezre felfüggesztem. (Megújuló éljenzés és taps.) Szünet után: Kovák Aurél: A jelenlegi kultuszminiszter egyéniségében garáneziát lát, de nem az alsóbb hatóságokban. A múltak tapasztalásai különben is óvatosságra intik. Erre való tekintettel nem fogadja el a javaslatot. Ezután az idő előhaladottsága miatt az elnök megállapítja a legközelebbi ülés napirendjét s az ülést délután 2 órakor bezárja. (Felkiáltások : Éljen Apponyi! Viharos él- jenzés és taps.) Áprlli8 l3, Szentiványi Árpád : Hogy a javaslat valódi intenczióit megértsük, csak össze kell hasonlítani a tanítók mostani javadalmazását a régi fizetéssel. Sőt a tanítóknak most sokkal jobb a helyzétük, mint a nagyobb kvalifikáczióval biró lelkészeknek.
