Nemzeti Népművelés, 1907 (1-24. szám)
1907-05-15 / 9. szám
1907. május 15. NEMZETI NÉPMŰVELÉS 3 pedig azt mondá a pénzügyi bizottságban, hogy a tanítók olyan fizetést kapnak, miről nem is álmodtak. Ezt a frázist Széli Kálmán az 1893. február 1-én tartott pénzügyi bizottság gyűlésében hallotta, és most elzengi nekünk, mert Neményi Ambrus igy nyilatkozott akkor: »Örömmel fogadja a törvényjavaslatot. Ha némelyek kicsinyük is a 300 frtnyi minimumot, ő úgy van meggyőződve, hogy ezer meg ezer tanítója az országnak a biztosított fizetés oly mértékét, amilyent a törvényjavaslat megállapít, oly aránylagos jólétnek fogja tekinteni, amilyent sokan még csak reményleni sem mertek,« — íme igv furulyáztak akkor, igy furulyáz még ma is Széli Kálmán. Széli Kálmán jól tudhatná, hogy az ország tanítósága miniszterelnöksége idején sok, de sok aláírással fordult hozzá, hogy a minimum 700, 800, 900 frt legyen és száz forintos legyen az ötödéves pótlék. Tehát 1500 frt maximumot kértünk. E memorandumot kétszer nyomtattuk le és 3000 példányban küldtük szét és köröztettük az ország összes tanítói között. Ezen memorandum aztán kiadatott a kormánynak tanulmányozás végett. E kérvényt mikor a szat- már—ugocsamegyei gör. kath. tanítóegyesület aláírta, akkor táviratilag üdvözölte Széli miniszterelnököt, mint a jog, igazság és méltányosság vezéremberét s erre válaszolt is Ő Nagyméltosága Bécsből és megköszönte az üdvözletét. A táviratot én is olvastam. Tehát láthatta, hogy többet kértek a román tanítók is, mint amennyit Apponyi ád, mégis azt mondja O Nagyméltósága, hogy olyan fizetést kapnak, milyenről még csak nem is álmodtak. Ezek után az igazság érzetét igazán elhalványulva látom Apponyíé mellett. De nem csoda, mert a szabadelvű párt légkörétől lelke egészen inpregnálódott. Oh Istenem szabadítsd meg ez országot végkép e légkörtől, mert az nem a mi világunkat építi fel. Pataki. Proletárok. Szeged városának polgármestere pályázatot hirdetett a vágóhidnál megüresedett szolgai állásra. A pályázók között okleveles tanító is akadt, ki a 800 koronás szolgai állás elnyeréséért alázattal esedezik. Semmiféle munka sem becstelen vagy lealázó. Csak becsületes legyen a munka végzője. A vágóhídi szolga épp oly becsületes lehet, mint a miniszter vagy a főispán. Részemről nem is azon bot- ránkozom meg, hogy okleveles tanító vágóhídi szolga akar lenni. Inkább azoknak az ügyefogyottságán ütődöm meg, kik a magyar nemzet ügyeit 39 éven át intézték. S azokon, kik a nemzet bizalmának mai letéteményesei. S mig egy pár körmönfont fiskális s egy pinczérleányból bárónővé fejlődött asszony személyes ügye heteken át foglalkoztatja őket: addig a haza javáért munkálkodni akaró kezet eldobják, heverni engedik. Azt mondja a szentirás : »Elvész a nép. mely tudomány nélkül való.« A világtörténelem a szentírás szavait igazolja. Bismark a porosz iskolamestereknek tulajdonitotta a königrätzi és szedáni diadalt. A hajdani határőrgrófságot az iskolamesterek munkássága tette politikailag, kulturailag és gazdaságilag vezető állammá. A japán iskolamesterek megverték a leggyőzhetetlennek hitt czárizmust. Az északamerikai Egyesült Államok gazdasági és politikai ereje is abban rejlik, hogy első telepesei bibliát olvasó puritánok voltak. A bibliát olvasó telepesek fokozatosan fejlesztették a népkulturát, mig végre legyőzhetetlen gazdasági hatalommá váltak. A népmüveltség fejlesztése hatalmat és gazdaságot ad a nemzetnek. — Ezzel szemben a nép mfive- letlensége a bűnt és nyomort szüli. A műveltség folyton épit — a tudatlanság csak rombolni tud. A Hugó Viktor által megénekelt barbár csak azért dobott a komunizmus idején Louvre könyvtárába tüzet, mert nem tudott olvasni. Délamerika spanyol telepeseinek ivadékai ma sem ismerik annyira a betűt, mint észak települői 300 évvel előbb. A kultúrának minden előfeltételét tartalmazó viszonyok között úgyszólván barbár életet élnek. — Ugyanazon északi szélességi fok alatt a bibliát olvasó finn nép kullur, az analfabéta orosz pedig állati életet él. — Jelenlegi kormányunk kulturailag és gazdaságilag fejlett országokhoz hasonlóvá akarja az országot tenni. Nemde különös, hogy a hangoztatott program ellenére még a legideálisabb miniszter sem teszi meg az egész, csak az ys-ad lépést. Már többször és több helyen elmondották az alábbi statisztikai adatokat: 1904-ben 657 ezer tanköteles gyermek csavargóit iskola nélkül. Ezenkívül a meglevő népiskolák 45—50 százaléka túlzsúfolt volt. Hogy a tanköteles gyermekek be- iskoláztathatók legyenek, éppen 10.950 tanítói állást kellene szervezni. S ennyi tanítói állás szervezése mellett a tiíl- zsúfoltság még mindig fönáll. A túlzsúfoltság megszüntetése még mindig 5—6 ezer tanítói állás szervezését teszi szükségessé. Kellene tehát 16 ezer tanítói állást szervezni. — Apponyi ily állapotok közepeit igér 4 ezret. S ezt a 4 ezer tanítói állást is 8 év lefolyása alatt akarja szervezni. Pedig e 16 ezer új tanítói állással is csak a szorosabb értelemben vett elemi oktatás kérdését oldanánk meg. A haza jövő nemzedéke csak oda juthat, hogy a XX. század első negyedének eltelte után, nem lenne köztük analfabéta. Ha azt akarnák, hogy e negyed század leforgása után a magyar nép necsak írni és olvasni tudjon, de átlagos műveltség dolgában a föld bármelyik népével is fölvegye a versenyt : a 15 éves korig kötelező mindennapi oktatást kellene behozni. S a semminél alig többet érő négy heti tanfolyamot végzett tanítók gazdasági ismétlő-iskolája helyett, három éven át gazdasági irányú felső-népiskolába járnának a 12. életévét betöltött gyermekek. Ez pedig újra 16—18 ezer tanítói állás szervezését tenné szükségessé. — Ki meri tagadni, hogy ily népoktatási állapotok mellett a magyar nép átlagos műveltsége nem lenne első rendű. Nem szárnyalnék túl a németet, angolt, jenkit, japánt. Nem jutnának-e ez által felszínre a magyar népben rejlő csodás erők. A kulturailag fejlett magyar nép szolgálhatná-e másképpen, mint békés úton a társadalmi fejlődést ? A mostani romboló-elemek talpa alól, a magyar nép maga rántaná ki a talajt. De a népoktatás ily értelmű rendezésére nincs pénz, mondja a Néptanítók Lapja. — Nevetséges tehát az államférfiak és politikusok panaszkodása, hogy a tanítóképzés terén túltermelés van. De még amaz állításuk is, hogy
