Nemzeti Népművelés, 1907 (1-24. szám)
1907-05-15 / 9. szám
2 NEMZETI NÉPMŰVELÉS 1907. május 15. a szemét. Akkor majd elvesz a hokusz-pokuszok kínzó kamatja. De addig, amíg a tanítók hajlandók harangozni, a templom ruháit 5-től 10 koronáig terjedő összegért kimosni, ostyát sütni s a főtisztelendő urat esőben-fagyban a gyónókhoz elkísérni, ott felöltöztetni olyan ügyesen, mint ahogy azt a színházi maszkírozok teszik, addig jól van minden. Amig a tanítók a lőcsei kalendáriumot, az Alkotmányt olvassák s irodalmi termékeiket ott szerzik be a plébános űr könyvtárában, addig gombház, semmi baj. De mihelyt a tanító is tanúi s azt mondja, hogy a plébános úr középkori ideáljait elavultaknak tartja, mely a lelkeket békjókba rakja s nyomában megüti az embert a sötétség, akkor kezd az ő világuk ingadozni. A néppárt csak panaszkodik most és azért rokonszenvez a haza ellenségeivel, úgy kezdi észrevenni, hogy a tanítóság többé nem akar kötélnek állani. Az én esetem is mindent bizonyít, amig a papom gyöngít elviseltem, én voltam a világ legszelídebb teremtése. Hogy világosságot szomjazó lelkem lerázta a hivatali hatalom vakságát és tanulni kezdtem: a papom üldözött. A kanász kíméletesebben hajszol egy disznót, mint engem ez a szörnyű vadász s amikor az otromba ütlegekért megmartam, könyörgött a tehetetlen, csak hogy ! ne bántsam, eget, fűt-fát igéi t, csak hogy elmenjek a faluból. A tanítók mentői nagyobb erővel igyekezzenek az új törvényjavaslatnak érvényt szerezni. Addig a mi sorsunk nem fog változni, amig szolgai sor- ; ban alázatoskodunk s a nép vezetését nem vesszük; a kezünkbe. Példa reá Francziaország és Svájcz. ; Szerencsére az új törvény több íizetést is ad, igv nem leszünk olyan nagyon a földhöz kötve, kezünk is szabadabb lesz, nem kell örökké fut- ; kosni a kenyérért. A szabad időt használjuk fel a szerveszkedésre. Sokat, nagyon sokat tanuljunk, olvassunk, hogy másokat is nagyon sokra tanít- ! hassunk. S ha elég erősek leszünk, ha a nép vezetését bátran vállalhatjuk, ragadjuk kezünkbe a népet, ki felvilágosítás után viszont a miénk, biztosan velünk egy tűzvonalban halad. Ez a tüzvonal elfogja pörkölni a bozót lombok indaszálait, mely most lelkűnkig ér s fejlődésében fojtogatja azt. Megtisztul a lelkűk amint a szin- arany, ha kifejtették az otromba kőből. Szálaival majcí befutja a népet: annak igazi kultúráját és széles e hazában fölgyűl a világosság, a jövő országának, igazi napja Akkor a világosság országa lesz hazánk, de mindaddig, mig tanítóinak kezén ott csörög az elnyomatás láncza, addig hazánk: csak a sötétség országa. Tépjétek fel a lánczot testvérek! Hívjatok, én megyek, én segítek nektek. Nekem praxisom van benne. A magamét feltéptem s pozdorjává zúztam. Hátha feltépem a tiéteket is. Budapest. Verner Jenő. Miért van különbség? Az állami tanítók fizetése és nem állami tanítók fizetésrendezése közt külömbség van. Vájjon miért? Erre megfelel a »Budapesti Hírlap* ez évi február 22-iki számának vezérczikke, melyben ez áll: A tanítók jelenlegi fizetésrendezését a lelkészek és jegyzők illetményeihez viszonyítva, a közszolgálati viszonyosság eleve bizonyára nem volt figyelmen kívül hagyható.« 1892-ik év deczemberében tartott közoktatásügyi bizottságban Lévay oszt. tanácsos felemlítette, »hogy a tanítói fizetés minimuma a körjegyzők és lelkészek fizetéséhez lelt arányítva.i? íme, régi nóta uj változatban. Akkor eléggé megczáfolták a tanítók. De ma újra czáfolni kell. A lelkészek és jegyzők fizetése viszonyítva a felekezeti és községi tanítók kontemplált csekély fizetéséhez elégnek koránt sem mondható. Számításba kell venni a tanító képzettségén kivid azt is, hogy a jegyzőnek mennyi a mellékes jövedelme. A körjegyző 5000—7000 koronára is felmegy, mig a tanító, mivel a mellékestől jobbára eltiltatott, csak fizetésére kénytelen szorulni. A papok nem állami funkcziót végeznek és ők inkább nem a jelen életre, mint a tanítók, hanem a jövő életre készítik elő az embert. Ők az ideálizmussal, mi a reálizmussal, azaz a megélhetésre képesítő tudással és akaraterővel bajlódunk. Ha ők is a reálismus szolgálatába állanak, ha oktatással reálisan a gyermek leikébe csepegtetik az erkölcsi tudást, akkor meg van mellékjövedelmük. A papok nagyobbrészt nem' családosok és soknak szegénységi fogadalma van. Akik családosok, azoknak egész héten van idejük gazdálkodással foglalkozni, ügy, hogy a papok kétszer annyira is mennek, minta jegyzők. Az oláh papok, hogy nem menjek annyira, ennek is a magyar állam az oka? Mit tettek ők eddig az államért, hogy congruára igényt formálnak ? Magyar nyelvre megtanítottak-e csak egy hívőt is ? Ha a városnál vagy a megyénél lévő tisztviselőket nézzük, azt látjuk, hogy ott csekélyebb végzettségűek nagyobb és nagyobb végzettségűek csekélyebb fizetéssel vegyesen vannak. Ott a fizetésben bizonyos rendszert, bizonyos normativumot nem találunk, melyhez mér- hetnők a tanítói fizetést. A lelkészek és jegyzők legalacsonyabb fizetése 1600 korona. Ezt a felekezeti tanító faluhelyen nem azonnal nyeri el mint a pap, vagy jegyző, hanem várakoznia kell reá 15 évig. De mivel a tanítók szolgálata 1893-ik évtől számítódik be, tehát a tanítók egyrésze 1 év múlva, másik része még több év múlva éri el a pap és jegyző minimumát, tehát ez is figyelembe veendő. Vájjon miért nem érdemel a tanító is mint közhivatalnok oly létminimumot, mint a pap és jegyző? A gör. kath. püspökök rendkívül nagy javításnak tartják ezt is. Széli Kálmán
