Nemzeti Népművelés, 1907 (1-24. szám)
1907-01-15 / 1. szám
1907. január 15.NEMZETI NÉPMŰVELÉS 9 Kiss Lajos ev. ref. tanító Csányban (Hevesmegye,) Vogl Lajos és Göttmann Boldizsár Kercseliget (Somogy- megye,) Keresztes Sándor csernakereszturi, Csősz Gábor ópestesi, Neumanné Rudassy Julia nagypestényi állami tanítók (Hunyadmegyében,) Banesák István áll. tanító Szerb-Ittebén (Torontóiban,) Duke Ede Szilvás-Apáti (Abauj-Tornamegye) kivételében egy nyugalmazott tanító: Haydn Sándor Kercseligeten és egy óvónő; Dabsi Gizella, Szeghalmon (Békésmegye.)- Segély a fiumei tanítóknak. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a Fiúméban uralkodó rendkívül súlyos megélhetési viszonyokra való tekintetből az ottani összes állami nős tanítók részére egyenként 200-200 korona rendkívüli segélyt engedélyezett.- A pesti izr. hitközségi fiúiskola decz. 26-án ünnepelte meg fennállásának tizedik évfordulóját. Az ünnepély díszülés keretében tartatott meg, melyen Stern Ábrahám igazgató tartott ünnepi beszédet.- Tanítószövetség. Decz. havában a bácskai tanítók népes gyűlést tartottak Zomborban, mely gyűlésen egyhangú lelkesedéssel fogadták el a tanítók Göndör Ferencz óbecsei tanító"“ azon indítványát, hogy alakítsák meg a tanítószövetséget. Az eszme oly meleg visszhangra talált minden egyes tanítónál, hogy még azok a nemzetiségi tanítók is, akik eddig csak a gyűlölet s harag érzetével tudtak a magyar kartársak szemébe nézni: most lelkesedő örömmel nyújtottak egymásnak baráti és testvéri kezet. Kívánjuk, hogy ezen meleg egyetértést, ezen igaz baráti és testvéri viszonyt soha semmi meg ne zavarhassa s a megkötött szövetség — mely az ország első tanítószövetsége - mindenkor hathatós védője legyen a nemzeti kultúránknak! Ha így haladunk, lesz idő, amikor a nemzetiségi válaszfalak össze fognak dőlni s nem azt fogjuk keresni, hogy ki a tót, melyik román s melyik a magyar, stb., hanem közös erővel, mint testvérek, hazánk boldogulására fogunk dolgozni. Adja Isten, hogy így legyen!- A szombathelyi tanítók memoranduma. A szombathelyi községi iskolák tanítói a következő memorandumot intézték a miniszterhez: 1. A VI. egyetemes tanítógyülés által elfogadott s nagyméltóságod elé terjesztett azon kérelmet, hogy a tanítók kivétel nélkül, az összes szolgálati évek beszámításával a XI. és X. fizetési osztályba soroztassanak, magáévá tenni s törvényjavaslatát ilyen értelemben módosítani szíveskedjék. 2. Ameny- nyiben pedig az összes tanítóságnak ezen jogos kívánalmát nagyméltóságod nem teljesítené, legalább arra kérjük, hogy a mintegy 4000 községi iskolai tanítót fizetés tekintetében is az összes szolgálati évek beszámításával az állami tanítókhoz sorozza s velük egyforma elbánásban részesítse. Az országos bizottság által felterjesztett memorandumban kérésünk első része eléggé indokolva van, mégis legyen szabad rámutatnunk arra, hogy a szolgálati évek be nem számításával nagy sérelem esik különösen az idősebb tanítókon. Ennek felemlítése után legyen szabad II. kérésünk indokolására tisztelettel kiterjeszkedni. Az 1868. évi XXXVIII. és az 1875. évi XXVIII. t.-czikkek végrehajtása tárgyában kiadott községi iskolaszéki Utasítás értelmében a községi iskolák úgy tanulmányi, mint felügyeleti és fegyelmi ügyekben a községi iskolaszékek ügyköre alól teljesen kivétettek s az állami iskolákkal egyformán a kir. tanfelügyelőségek hatásköre alá helyeztetik. De nincs különbség állami és községi tanító között sem, mert hisz a községi tanító épp úgy mint az állami, a kir. tanfelügyelő kezébe letett ugyanazon esküvel kötelezi magát arra, hogy a haza s annak szentesített törvényei iránt tántoríthatatlan és rendületlen hűséggel viseltetik, a hazai legfelsőbb és felsőbb hatóságok rendeletéit és a hivatalával járó kötelességeket mindenkor lelkiismeretesen, híven és pontosan teljesiti. Nem áll tehát a tanítók hivatalos közlönyének, a „Néptanítók Lapjának“ azon állítása, hogy az állam a községi iskolákkal szemben nem mint az iskolával rendelkező szerepel. Legalább nem tapasztaltuk ezt akkor, amidőn érvényben levő Utasításunk eltiltott bennünket az iskolai privát tanítástól s eltörölte az ismétlő iskolában a tandíjat, kimondván, hogy minden községi tanító ingyen köteles abban tanítani, ami által megélhetésünket tetemesen megnehezítette. Annak felemlítése után, hogy a négyezer községi tanító tekintélyes része városon működik, hol a folyton növekvő drágaság következtében a megélhetés végtelenül nehéz, így végzik memorandumukat: A jó Isten adjon nagyméltóságodnak erőt és képességet eme munkájához. Ez lesz államférfim bölcsesé- gének örök időkre szóló legszebb alkotása, mert a késő évszázadok előtt is hirdetni fogja, hogy volt szive, amely nemes részvétteljes érzülettel viseltetett a nemzet napszámosainak szomorú helyzete iránt. — Előléptetett tanfelügyelők. A vallás- és köz- oktatásügyi miniszter Petri Mór dr. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei kir. tanfelügyelőt a VI. és Eötvös K. Lajos Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei kir. tanfelügyelőt a VII. fizetési osztály harmadik fokozatába léptette elő. — Üdvözlet Apponyinak. Az ugocsamegyei ált. tanítóegyesület a Halmiban megtartott legutóbbi ülésekor a következő szövegű sürgönyt küldte Apponyinak: „Az Ugocsamegyei Általános Tanító-Egylet mai napon Halmiban tartott közgyűléséből nagyméltóságodat, a magyar közoktatás nagynevű vezérét a tanítói fizetés rendezése ügyében tett kijelentéseiért megnyugvással, bizalommal üdvözli és kéri a Gondviselést, hogy exellencziádat a magyar nemzeti irányú népoktatás fejlesztésére irányult törekvéseiben magyar hazánk javára hosszú élet áldásaival áraszsza el.“ A miniszter az üdvözlésre e táviratot küldte: „Üdvözlésüket és bizalmuk nyilvánítását köszöni és viszonozza Apponyi.“ — Elitéit tanító. A nagyváradi esküdtszék Tanke Vazul beéli tanítót, aki a legutóbbi választások alkalmával a magyarság ellen izgató beszédeket tartott, nyolcz havi államfoghazra ítélte. Nagyon helyes, csakhogy a büntetés egy kissé enyhe! Az ilyen czégéres hazafiakat legalább is 15 esztendei súlyos börtönre kéne Ítélni! — Egy tanfelügyelő a kivándorlásról. Grézló János, kir. tanfelügyelő, a kecskeméti tanfelügyelői kirendeltség vezetője, rendeletet intézett a tankerületének tanítóihoz, melyben a többek közt ezeketmondja: „Minden számottevő tényezőnek közre kell működni, hogy eme visszás állapot, a népesedési statisztikának a kivándorlás által megbillent egyensúlya mielőbb megszüntettessék, illetőleg hely- reállittassék. Fölkérem tehát t. Czimet, utasítsa a hatósága alá tartozó tanítóságot, hogy egyrészt már az iskolában, a gyermekek zsenge leikébe oltsák be a hazaszeretetet, a magyar fajhoz való ragaszkodás érzetét, másrészt az iskolák falain kívül is, a néppel való érintkezésükben kövessenek el mindent, hogy a kivándorlás láza mérséklődjék, értessék meg a polgárokkal, hogy mindazok a hírek, melyek Amerikából a könnyű megélhetésről s jólétről regélnek, csak csalfa eszközei a kivándorlásra való csábításnak.“ — Apponyi gróf a magyar dalért. A múlt év nyarán Szabó József népdalgyüjtŐ okiratokkal felszerelt kérelemmel kérte Apponyi grófot, hogy lapunkhoz mellékelt dallamgyüjtő jegyzékekkel gyűjtést végezzen az ország különböző részein, de Apponyi minisztériuma fedezet hiánya miatt elutasította; ugyanakkor olvastuk, hogy a tanároknak külföldi sétákra, idegen nyelv tanulmányozásra ösztöndíjakat szervezett, de tanitó kartársunkat tanulmányaiban segíteni, — melyet a magyar dalért tesz és pénze a hazában marad, — Apponyi programmán kívül esett. Olvastuk később, hogy a jól dijazott tanárnak egy felolvasásáért 20 korona dijjazást állapit meg, mig a tanitó-
