Nemzeti Népművelés, 1907 (1-24. szám)
1907-03-30 / 6. szám
1907. márczius 30. NEMZETI NÉPMŰVELÉS / álláspontját is, amely szerint az állami kötelező és ingyenes népoktatás terére át kell menni. (Az ingyenes oktatás.) Mindenekelőtt különböztessünk »állami kötelező« és »ingyenes« fogalmak között. A kötelező népoktatás terén ott is vagyunk elvileg. Hogy a végrehajtás terén sok kívánni való marad hátra, azt nagyon érzem, nagyon tudom ; iparkodunk a végrehajtás hiányait lehetőleg kiküszöbölni, iparkodunk intézményesen is eljárni e tekintetben, hogy a szorgalmi idők pontos betarthatása népünk gazdasági életének követelményeivel összhangba hozassék. Hogy a népoktatás ingyenes legyen, én már többször mondtam, nekem is elvi álláspontom és bár hosszú időt magamnak nem kívánok ezen a helyen, (Élénk éljenzés) de remélem azt, nem fogok erről a helyről távozni anélkül, hogy ezt a reformot, az ingyenesség reformját keresztül ne vigyem. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps) Miután azonban az is tetemes anyagi áldozatokkal jár, szintén egy figyelmeztető ez arra, hogy a kulturális igények egyikére ne vegyük igénybe mindazokat a rezervákat, amelyek együttvéve alig lesznek elegendők arra nézve, hogy azokból mind ezeknek a nagy és széles rétegek érdekében álló reformoknak keresztülvitele megvalósítható legyen. (Az államosítás.) De ezeknek a reformoknak a keresztülvilélére és a nemzeti és állami szempontoknak megóvására, az én meggyőződésem szerint nem szükséges az állam közoktatási monopóliumának kimondása és én nyíltan megmondom, hogy én azt keresztülvinni nem fogom. (Helyeslés a középen és a jobboldalon.) Ha egyszer a törvényhozás többsége azt kívánni fogja, akkor fog találni mindenesetre hozzá minisztert, akinek megegyező lesz az elvi álláspontja, és aki annak keresztülvitelére vállalkozik, de az a miniszter nem én leszek. (Élénk éljenzés jobbfelöl.) És pedig nemcsak íinan- cziális okokból. Hiszen a financziális nehézségekből, amint kifejtettem már a költségvetés alkalmával, én azt az eredményt vezetem le, hogy ma kár nekünk e felett a kérdés felett összevesznünk, miután a pénzügyi lehetőség úgy sincs meg. (Helyeslés.) De nekem vannak más tekinteteim is. Azt mondja tisztelt képviselőtársam : a felekezeti népoktatás lehetett igen jó hajdan, de ma már kinőttünk ebből a köntösből. Efelett nem akarok vele vitatkozni. De nem nőttünk ki a szabadság köntöséből, sőt akarom, hogy abban mindig bennmaradjunk és én nem tudok arra etikai alapot találni, hogy valakit meggátoljunk abban, hogy az állami és nemzeti szempontok szigorú szemmeltarlása mellett az oktatásnak azt a nemét válassza kiki gyermeke számára, amely az ő meggyőződésének megfelel. (Élénk éljenzés és taps.) És, t. képviselőház, az a másik javaslat, amelynek tárgyalásához, remélem, mégis csak eljutunk, (Derültség.) az szerintem tartalmazza a kielégítő garancziákat arra nézve, hogy annak segítségével én vállalkoztam a kellő végrehajtás mellett arra, hogy ne lehessen iskola ebben az országban, ne csak mely a nemzeti czélokkal ellentétbe helyezkedik, de olyan sem, amely a nemzeti és hazafias czé- lokat nem szolgálja. (Úgy van! ügy van! a jobb- és baloldalon.) Már most, t. Ház, a kultúrái és nemzeti egység szempontjából sürgeti ezt a radikális reformot t. képviselőtársam, a kultúra szempontjából hivatkozik arra . . . Vlád Aurél: A magyar kultúra szempontjából. (Zaj a jobb és baloldalon. Felkiáltások: Halljuk!) Pető Sándor : Az általános kultúra szempontjából ! Appongi Albert gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter:... a kuliura szempontjából és nemzeti szempontból hivatkozik erre t. képviselőtársam". A kultúra szempontjából felhozom azokat a számokat, amelyek szerinte a nem állami, különösen a felekezeti iskoláknak inferioritását bizonyítják. Hát t. képviselőház kétséget sem szenved, hogy az állam tehetősebb, mint a többi iskolafentartó, hogy tehát ő hasonlíthatatlanul magasabb nívóra hozhatja összes tanintézeteit, mint a többi iskola fentartója. De azok az általánosítások, azok az átlagszámok, amelyeket t. képviselőtársam felhoz, ezek igy a maguk általánosságában nem bizonyítanak, mert ezekben az átlagokban benne van az olyan iskoláknak nagy száma, amelyek a legelemibb követeléseknek sem felelnek meg s amelyek ezerszámra mennek, amelyek némely f'elekezetnél találhatók. Hogyha most ezeket bedobjuk egy katlanba azokkal a felekezeti iskolákkal, azon iskolafenlartóknak az iskolával, amelyek nagyban és egészben véve magas nívón állanak, akkor természetesen egy átlágszámot fogunk nyerni, amely azonban csak azok ellen bizonyít, akiknek minden kritikán alul való maradása ezt az átlagszámot idézi, de igazságtalanság ezen átlaggal érvelni azon iskolafentartók ellen, akik a szinvonalt többé- kevésbé megtartják. (Elénk helyeslés a jobb-és baloldalon.) Nemzeti szempontból pedig t. képviselőház, erre is már hivatkoztam, ismételnem kell mindannyiszor, hogy bátor legény legyen az, aki Magyarország közjogi helyzetében a nemrég tett tapasztalások után meri a nemzet egész szellemi és erkölcsi életének irányzá«át tisztán a központi kormányzatra bízni. (Hosszantartó éljenzés és taps a jobb és baloldalon.) És, t. képviselőház, a mi viszonyaink között egyetlenegy probléma sem jelentkezik azzal az egyszerűséggel, amely- lyel más országban. Más országokbin lehet a szellemek tusáját arról vívni, hogy mi jobb: a tanszabadságra fektetett különböző iskolafentartókbó' összetett mozaik-rendszer-e, vagy pedig az egységes állami oktatásnak behozatala. Más országokban ez elvi magaslatról megoldható kérdés Minálunk, sajnos, egyetlenegy kérdés, sem a közigazgatásnak, sem az önkormányzatnak, sem a választói reformnak, sem a közoktatási reformoknak kérdése nem jelentkezik azzal az egyszerűséggel, hogy tisztán csak a szellemi világ áramlatokban megnyilatkozó különböző elméletek szerint lehessen eldönteni. Nálunk egész különleges viszonyok vannak és számolnunk kell veszélyekkel innen is, onnan is. És a törvény- alkotásnak művészete itten éppen abban rejlik. . . . Vajda Sándor: Hát akkor vándoroljunk ki. (Nagy zaj a jobb- és baloldalon.) Pap Elek: Hallgasson és tanuljon. (Zaj. Elnök csenget.) Appongi Albert gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter : És, t. képviselőház, a törvényalkotásnak művészete nálunk éppen abban rejlik, hogy iparkodjunk minden tényezőnek olyan és úgy körülirt hatalomkört adni, hogy ő ezzel a nemzet javára élhessen, de a nemzet ellenére vissza ne élhessen. (Hosszantartó éljenzés és taps a jobb és baloldalon.) Ezért kell nekünk minden téren vegyes, összetett, a szimmetria törvényeinek meg nem felelő megoldásokat találni, amelyeknek azonban kritériuma abban áll, amit előbb mondottam, hogy t. i adassék minden tényezőnek hatalom arra, hogy szolgálhassa a nemzeti ügyet, tehát mondassék meg, mire van hatalma, de egyetlen tényezőnek se legyen, amennyire azt. emberileg kikerülni lehet, hatalma arra, hogy azt a nemzet ellen is fordíthassa. (Elénk helyeslés.) (Vége következik.) Szerkesztői üzenetek. »Az Újságának Bpest. A hozzánk beküldött hirdetést csak a jövő szám hozhatja. — Vecsés. Szervusz, Sanyi! — Z. L. Levelünkre nem jött válasz. — Tömörkény. A lap újból való megindítása iránt intézkedtünk. Üdv !
