Nemzeti Népművelés, 1907 (1-24. szám)
1907-03-30 / 6. szám
2. ÉV. NAGYBÁNYA, 1907. MÁRCZIUS 30. 6. SZÁM. NEMZET] NÉPMŰVELÉS TAN- ÉS NEVELÉSÜGYI SZAKLAP Megjelenik minden hó 15-én és 30-án. ELŐFIZETÉSI DÍJAK, melyek a lap kiadójának : KOVÁCS GYULA, könyv- és pa- pirkereskedő czímére, Nagybányára küldendők: Egy évre . . . 6 K. Fél évre . . . 3 K. FELELŐS SZERKESZTŐ PÁLINKÁS BÉLA. KIADÓ TULAJDONOS t KOVÁCS GYULA. Minden, a lap szellemi részét illető közlemények a felelős szerkesztő nevére Fiume, belvárosi áll. isk. (Via deli’ Ospedale) küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Feltámadunk. Az Ur Jézus Krisztus feltámadása ünnepén megnyugvó hitünk nem fájlalja már a Golgotát Az a kereszt, melyet már oly régóta hord meg- roskadt vállunk: emlékeztetője a mi nagyszerű feltámadásunknak. A jövő tanítóinak boldogságáért visszük a keresztet. A szenvedés ostorcsapásaitól megedzett lélek felnyitja az emberek hideg koporsóját és onnan felszáll még a magyar tanító dicsőítésének eszménye. Az a kereszt, melyet oly rég czipelünk, lesz még egyszer édes is. Ma éles alatta a fájdalom, holnap boldogok leszünk látásán. A zuzmarás fát is felcsókolja a melengető napsugár. A kérges fagyos föld is felenged és virágot termel. Tavasz jöttével bokorba megy a nyílni vágyó fa koronája. A síket erdő megtelik édes madárdallal, a temető csendét felváltja a kalászos határ zizegése. így enged fel a mi szívünk: ha majd feltámadunk. Nagyszerű ünnep lesz az: midőn a tanítás szépségének eszményét öröknek minősíti a közönség szeretete. Ne marczangold hát szívedet, tanító népem! A keserű pohár elmúlik még tőled. A barbár szívek töviskoronájától már nem soká vérez homlokunk. Ne Zúgolódjunk, hogy arczunkba kergetik a vért, megrugdosnak, megostoroznak. A mi tanításunkon élj népek lesznek, akik a mi szenvedésünknek, feltámadásunknak tanúi maradnak. Ez a nép el fogja tüntetni a ma vakságát. A nyitott szemben megnyilatkozik az emberek lelke. Marékkai fogják osztani a jogot. A szívtelen uzsorások korát elsöpri a tisztító szellem. A profán gazemberek nem élnek meg az üres tömjénekből, melyeket oly pazarul osztogatnak ma, de amikor kenyeret kérünk, ordítva mutatnak ajtót, mint a koldusnak, ki ugyan szintén élni akar. Ma még leköpdös a sötét tömeg. Holnap a jogaihoz jutott nép fogja ünnepelni feltámadásunkat . . . Mert feltámadunk! Ez a nép nem feküdhet hallgatagon a szenvedések kőhengere alatt. Ám állítsák oda a csűrőcsavaró katonákat, kik a maguk érdekeiért oly erős mezben állanak s nem engedik jogainkat érvénvesülni. */ Lesz feltámadás! A Tisza-rendszer nepotizmusának el kell múlnia végképpen. A sógorság- komaság már nem soká lehet judicium ahhoz, hogy valaki üres, beteg koponyával elzsákmányolja mások elől a hivatalt, a kenyeret. Jönni fog a tehetséges emberek érvényesülése, kiknél nem nézik születését, mint az Ur Jézusét, ki jászolban született, de akit ma is imád a világ . . Ha majd nem lehet két lépésnyire menni a sok üres embertől, meg fog dobbanni az ország szíve és a romboló ár előtt bezárják a zsilipet. Ez lesz a jobbak feltámadása! A csúszó-mászó emberek korának vége lesz. A társadalom abba a világba éli magát, hogy a férfi egyenesre nőjjön, mint az ég felé meredő tölgy. Az előszobázó denuncziánsokat ki fogja pofozni a jobb kor felfogása. Viszont a kihűlt oroszlánokat, kik eddig a vérszagra vadul ordítottak, de akiket egy-egy kinevezés szelid bárányokká változtatott, azokat az elfeledés nyugalmába küldjük, akiknek részük lesz a megvetés. Mert mi olyan embereket akarunk nevelni, akik lelkűkben gyújtanak, mint az izzó napsugár, szeretetükben tiszták, mint a fol- tatlan kék égbolt és jóságukban áldásosak, mint az életre hívó harmat. Ebben a feltámadásban hiszek én. Ez a feltámadás lesz a mi megváltásunk s boldogságunk. A munkás, a jólelkü emberek, az istenes lelkű polgárok szóhoz jutása váltja meg az országot szenvedéseitől. Aki más feltámadást hirdet, az nem tudja, hogy mi a feltámadás. Az csak a hókusz-pókuszt imádja. Budapest. Verner Jenő.
