Nemzeti Népművelés, 1907 (1-24. szám)
1907-02-30 / 4. szám
10 NEMZETI NÉPMŰ V ELÉS 1907. február 28. a tanítói és kántori járandóságok együttesen tanítói fizetésnek veendők, viszont az így együtt számított tanítói és kántori járandóság az országos tanítói nyugdíj- és gyámalappal szemben a tanítók nyugdíjjogosultságába is beszámítandó. (Állami segély.) 12. §. Úgy a községi, mint a felekezeti elemi népiskolák fentartói kötelesek az iskoláikban alkalmazott rendes tanítóknak járandóságait a jelen törvény életbeléptétől számított 3 éven belül, vagyis 1910. június hó 30-ig, az e törvény 2—3. §-ában megállapított legcsekélyebb összegekig biztosítani. Amennyiben erre a 15. §. rendelkezései szerint megállapított szegénységük miatt nem képesek, tartoznak legkésőbb 1910. szept; hó 30-ig az alább meghatározott módon a hiányt pótló állami segélyért a vallás-és és közoktatásügyi miniszterhez fordulni. Olyan község folyamodványa, mely az 1868 : XXXVIII. törv.-cz. 35. §-a által engedélyezett 5 százalékos iskolai adót ki nem vetette, vagy ki nem merítette, tárgyalás alá nem vehető. Ezt a segélyt az iskolafentartók jelen törvény életbelépte után mindjárt, bármikor igénybe vehetik minden oly iskola tanítóira nézve, mely e törvényben megállapított feltételeknek megfelel. Már létező iskolák, ha fentartóik a fentemlitett határidőn belül segélyért nem folyamodtak, ilyent később csak akkor nyerhetnek, ha anyagi helyzetüknek időközben beállott rosszabbodását a 15. §-ban körülírt eljárás útján kimutatják. Az előbb említett három évi álmeneti idő alatt az iskolafentartók az iskolákban alkalmazott tanítóknak csupán az 1893. évi XXVI. t.-cz.-ben meghatározott járandóságokat tartoznak biztosítani, amelyek kiegészítése czéljából ezen idő alatt az 1907. junius hó 30-ig engedélyezett állami segélyek élvezetében 1910. szeptember hó 30-ig meghagyatnak. Az államsegély kiutalása ez ezetben is a jelen törvény 32. §-ában körülírt módon történik. A jelen törvény határozatai azonban a 2., 3. és 29. §-ok kivételével, ezekre az iskolákra is kiterjednek. Uj állami segély az átmeneti idő alatt is csak a jelen törvényben meghatározott járandóságok kiegészítésére és olyan iskoláknál alkalmazott tanítóknak adható, melyek e törvény összes feltételeinek eleget tesznek. 13. §. Ha a hitíelekezeti iskolafentartók az előző szakaszban megállapított határidők alatt nem biztosítanák tanítóik legkisebb fizetését, de iskolájukat mindamellett fentar- tani kívánják, az ezen törvényben megállapított legkisebb tanítói fizetés az iskolafentartó hitfelekezet terhére biztosítottnak tekintetik. Hajiedig a tanítói fizetés behajthatatlan és az iskolafentartó e körülmény megállapítása után még sem veszi igénybe az államsegélyt, az az iskolafentartó abban a községben elveszti iskolafentartási jogát. 14. §. A tanítói fizetéseknek, illetőleg a kántortanítói egész javadalomnak eddig megállapított és az iskolafentartók által saját anyagi forrásaiktól okmányszerü díjlevél alapján szolgáltatod mennyisége továbbra is csonkítatlanul kiszolgáltatandó, illetőleg államsegély igénybevétele czéljából le nem szállítható. Ellenben jogában áll az iskolafentartó községnek, illetőleg hitközségnek az államsegéllyel kiegészített tanítói javadalmazást az állami tanítók fizetése arányában saját erejéből felemelni, anélkül, hogy ennek következtében a már megállapított államsegély megvonható vagy leszállítható lenne. Ha valamely államsegéllyel kiegészített tanítói állásnak jövedelme az iskolafentartó által el nem hárítható valamely állandó természetű körülmény következtében csökken, az illetékes iskolai hatóság a közigazgatási -bizottság útján a vallás- és közoktatásügyi minisztertől az államsegély felemelését kérheti. 15. §. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a törvényhozás által ezen czélra engedélyezett összegből az arra utalt községek és hitközségek népiskolai tanitóinak fizetését, az illetékes iskolai főhatóság értesítése mellett, a törvényhatósági közigazgatási bizottság utján az ezen törvényben megállapított legkisebb fizetésig, a jelen törvény 16., 17., 18., 19. és 20. §-aiban foglalt feltételek mellett, a következő módozatok szerint egészítik ki: a) a közigazgatási' bizottság a községek vagy a hitközségnek, továbbá az iskolának szabályszerű költségvetése, a tanítói díjlevél és a hitközség anyagi helyzetét igazoló, a járási főszolgabíró (polgármester) által láttamozott helyhatósági bizonyítvány alapján megállapítja a népiskolai hatóságok által bejelentett tanítói fizetések, illetőleg kántortanítói egész javadalomnak és az ennek fedezetéül szolgáló jövedelemnek mennyiségét. Megállapítja továbbá a tanító törvényes képesítettségét, magyar állampolgárságát, valamint azt, hogy magyar nyelven helyesen beszélni és írni, valamint tanítani is tud és hogy a jelen törvény 33. §-ában előírt esküt letette. Végül azt is megállapítja a közigazgatási bizottság, vájjon az illető iskola megfelel-e az 1868: XXXVIII. t.-cz. 27. és 28. §§-aiban követelt feltételeknek ; b) a közigazgatási bizottság megvizsgálja azt is, hogy az illető iskola tanítási terve és tanulmányi rendje, valamint felszerelése megfelel-e a törvényes kellékeknek, különösen a jelen törvény 16., 17., 18., 19. és 20. §§-ai rendelkezéseinek, továbbá azt, hogy az illető tanítónak osztályába, akinek járandóságaihoz az iskolafentartó állami kiegészítést kér, hány minpennapi (6—12 éves) tanköteles lesz utalva. Amennyiben a tankötelesek száma 30-on alul maradna, a vallás- és köz- oktatásügyi miniszter csak kivételes esetekben engedélyezhet államsegélyt. _ 16. §. Állami fizetés-, vagy korpótlék-kiegészitést csak csak olyan községi vagy hitfelekezeti iskolák tanítói nyerhetnek, melyekben az 1868: XXXVIII. t.-cz. 11. és 55. §-aiban, valamint a jelen törvény 19. és 20 §-aiban felsorolt köteles tantárgyak a mindennapi iskolában, az illető egyházi főhatóság, illetőleg a vallás- és közoktatásügyi miniszter által kiadott tanterv szerint 6 évre felosztva, faluhelyen legalább 8 havi, városokban legaláhb 9 havi szorgalmi idő alatt taníttatnak. (71 feltételek.) 17. §. Minden iskola és minden tanító, tekintet nélkül az iskola jellegére, és arra, hogy álami segélyt élvez-e vagy sem, a gyermekek lelkében a magyar hazához való ragaszkodás szellemét tartozik kifejleszteni és megerősíteni. Ennek a szempontnak az egész tanításban érvényesülni kell; külső kifejezéseid minden iskolában, jellegkülönbség nélkül, úgy a főbejárat fölött, mint megfelelő helyen a tantermekben Magyarország czimere helyezendő el, a tantermekben a magyar történetből- vett falitáblák alkalmazandók, nemzeti ünnepeken pedig az épületen a magyar nemzeti czimeres zászló tűzendő ki. E jelvényeken kiviil csak a törvényhatóság és a község czimere és az iskola községi, illetőleg felekezeti jellegét a törvényesen megállapított kitételekkel megjelölő külső felirat és a tantermekben vallási jelvények és az oktatáshoz szükséges tanszerek alkalmazása van megengedve, melyek azonban idegen történeti vagy földrajzi vonatkozásokat nem tartalmazhatnak és csakis hazai készítmények lehetnek. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a tárczája terhére gondoskodik arról, hogy az összes iskolák a magyar czimerrel zászlóval, valamint az iskolafenntartó hatósággal egyetértő- leg megállapítandó magyar történeti képekkel elláttassanak. E történeti képek a tantermekben kellő módon elhelyezen- dők és a tanító tartozik jelentőségüket a nyelv- és értelemgyakorlatok, továbbá a földrajz és történelem tanítása során a gyermekeknek megmagyarázni. Ezen szakasz azon rendelkezéseinek végrehajtása, amelyek nem a tanitó működési körébe esnek, az iskolaszéknek feladata és érette első sorban az iskolaszék elnöke felelős. Ezen rendelkezéseknek szándékos elmulasztása kihágást képez, mely felett azok a közigazgatási hatóságok illetékesek bíráskodni, melyeket az 1891. évi XX. t.-cz. kijelölt. Az ily-