Nemzeti Népművelés, 1907 (1-24. szám)
1907-01-15 / 1. szám
1907. január 15. NEMZETI NÉPMŰVELÉS 5 ✓ oszlassa el a szellemi sötétséget. Es ez a roppant munka, ez a dicső feladat első sorban a tanítókra vár . . . Én készséggel ismerem el a német és franczia kultúra elsőbbségét; leborulok az angolszász faj nagysága előtt; kultúrideálomat még sem e nemzetekben találom meg: hanem ott, a magas éjszakon, a skandináv népekben. Ok teremtették meg a vagyonosság, ax jó erkölcs és a szabadság legszebb harmóniáját. És ezt a rendszeres, intenzív népművelésnek köszönhetik. Igen, ott előbb kiművelték a népet föl egész a — parasztegyetemekig, így tanulta meg a köznép munkáját a lehető legjobban értékesíteni. A felvilágosodás fegyverével és a közvagyon arányos elosztódásával sikerült az alkoholfogyasztást a réginek egy harmadára leszorítani; a függetlenség kivívása már csak természetes következmény volt. Nálunk eddig az volt a baj, hogy nemzettest betegségének tüneteit igyekeztünk orvosolni a helyett, hogy a baj okait szüntettük volna meg; pedig tudvalevő, hogy hozzá, súlyos betegséget — szépségflastromokkal gyógyítani nem lehet. A rákfenét gyökerében kell megtámadni; ez hosszú, kitartó, fáradságos munkát igényel s nevezte bár Petőfi a szamarak és birkák erényének, nekünk éppen az ehhez való türelem hiányzott. Igaz, hogy ő másképp értette ezt, mikor oda dörögte: „De miért tűr a szolgaság népe!?“ A Titánok harczát vívtak, holott a hangyák munkáját kellett volna végeznünk. A korszellem villámai lesújtottak; de bevilágítottak egyúttal egy óriási, kopár térséget, melyet most meg kell művelnünk és pedig — mielőbb ! Előttünk a tér, előttünk a pálya . . . Biztos kéz, bátor szív, tisztán látó elme kell e hatalmas munkához. Vannak lelkes és zseniális vezéreink is s van a ma már, hála Istennek, százkezü tanügyi sajtónk. Ez a modern Hekatoncheira mind hevesebben ostromolja a tudatlanság középkori várait. Egy-egy derék képviselője valóságos gyűjtő szekrénye a szellemi erőknek és magasztos törekvéseknek. A tanító, a kiben mi okos, praktikus, ideális van, hordja ide. Ez az a méhkas, melyben népünk számára a tudás méze készül s hol halálukat lelik a herék. Ilyennek tekintem én ezt a lapot is. Isten áldása legyen munkáján. A jók, az igazak vele lesznek s ez olyan hadsereg, melynek előbb-utóbb győznie kell. E biztos győzelem jelében üdvözlöm a hazai tanügy legújabb munkását! Beszterczebánya. Fodhradszky Lajos. Tanítóképezdei önképzőkörök lapunkat hűmen megkapják, ha ez iránt a képezde igazgatósága tápunk kiadó- hivatalához (Nagybánya. Főtér 14.) fordul. Nemzeti kultúra. Irta : dr. Wlassics Gyula. A kultúra a szellemi szabadság területe. A kultúra a versenyképessépe területe. Itt védvá- mokat nem lehet felállítani. Itt a szellem ereje megy hódító útjára. Hatalommá itt csak a műveltség fajsulya, ereje, mélysége és terjedelme lehet. Vagy bir egy nemzet kultúrája oly erővel, hogy béltartalmával hódít, vagy nem bir ezzel a mélységgel és erővel: akkor a kényszereszközök, mint korhadt pillérek dőlnek ki mellőle. Mint történeti nemzet, lelkünk melegével őrizzük alkotmányunkat és minden avatatlan kéz beavatkozása elől, ha szükséges életünk feláldozásával védjük annak biztosítékait. Ragaszkodunk történeti jogainkhoz, mely minket magyarokat a haza földjéhez fűz és az állam magyar jellegét óvja. Becsülésben tartjuk, sőt föltétlenül megkívánjuk a törvényhozási és kormányzati eszközöknek alkalmazását is, melyek a magyar kultúra feltételeink megalkotásában és tökéletesítésében segítenek. De óva intek mindenkit, hogy semmiféle törvényhozási vagy kormányzati intézkedést, kényszerszabályt a kultúra területén egyoldalú és kizárólagos mentőeszköznek ne tekintsen. Ne nyugodjunk meg abban, hogy - bármily üdvösnek látszó gondolatot iktatunk is be törvény- könykönyviinkbe — a törvény szava majd életerőssé, hatalmassá teheti a magyar közművelődést. Az megmutathatja és rendelkezésünkre bocsájt- hatja a földet, ahol dolgoznunk kell, de dus termést csak az egész nemzet odaadó, közös ideáloktól áthatott, részletes hangyaszorgalmú, az egész szellemi és anyagi művelődést átható munkája teremthet. Össze kell szednünk magunkat, hogy művészetben, irodalomban, tudományban, kereskedelemben, iparban, földművelésben a kultúra magaslatára emelkedjünk és ezt a magaslatot a magyar fajnak verejtékes munkájával kell elérnünk. A jogi és történeti hegemónia csak akkor biztos alap, ha a magyar néplélek műveltsége a magyar földön élő minden faj között hirdeti a magyar műveltség felsőbbséget. Ez nyelvünk terjesztésének is a legellenálhatatlanabb eszköze. Ez a bevehetetlen erősség. Ez fegyverez le minden támadást, ez ábrándít ki minden ellenfelet. De létföltétel is. Nekünk erényeinkkel, tehetségünkkel a magyar nép gondolat és érzés világának emelkedettségével, verejtékünk diadalmas eredményeivel kell faji erőnket nap-nap mellett bebizonyítani. „Noblesse oblige.“ A politikai vezetés, a politikai hegemónia nemessége erre kötelez. A magyarság felsőbbségét kiváltságokra, politikai eszközökre, történeti jogokra való hivatkozással meg nem őrizheti. Erre a felsőbbségre csak egy ut vezet: a mindennapi ernyedetlen munka az állam és társadalom minden őrállomásán: a tör-
