Nemzeti Népművelés, 1907 (1-24. szám)
1907-02-15 / 3. szám
3 1907. február 15. NEMZETI NÉPMŰVELÉS 10. Meg kell akadályozni az osztályok túlságos népességét is, mint amelyek veszélyeztetik a tanítás eredményét s a gyermekek egészségét. Volna teendő és javítani való persze még igen sok. De egyelőre ez is sokat segítene a dolgon. Apponyi miniszternek ezeket már az 1907. évben rendeznie kell. Az iskola belső élete ezek nélkül sehogy sem fog lépést tartani a modern élet követelményeivel. Belső újítások nélkül az iskola bajain a fizetésrendezés megoldása sem segít. Hisszük, hogy ezeket is kedvünk szerint reformálja a miniszter. Tanítók ügye. A ,,Balalonsarok“ negyedik száma e czím alatt vezetőhelyen foglalkozik a tanítók fizetésrendezésével konstatálja, hogy a tanítóság általában nincs megelégedve a fizetésrendezés tervezetével. Ez nagyon is természetes. Hogy is volna vele megelégedve! A nevezett lap azután rámutat a kántor-tanítók sérelmére s ezt úgy véli orvosolhatni, hogy „számítsák a kántori fizetés felét a tanítói fizetésbe, de a másik felét hagyják meg a kántori funk- cziókért.“ Ezt mi nem tartjuk megoldásnak. Nekünk az a nézetünk, hogy az összes kántori illetményeket úgy kell elbírálni, mint tanítói illetményeket, tekintet nélkül arra, hogy mekkora az illető kántor-tanító tanítói illetménye. Vagyis pl., ha valakinek a tanítói fizetése 1200 K, a kántori fizetése pedig pl. 600 K, akkor ezt a két összeget 1800 K-t - mint egy összeget s mint egy fizetést, tanítói fizetésnek kell minősíteni s nyugdíj szempontjából is így kell elbírálni. Különben ezzel a kérdéssel lapunk jövő számában bővebben fogunk foglalkozni. Azután így folytatja : És most vessünk egy pillantást az osztálytanítók helyzetére. Az állami tanítók kezdő fizetése 1000 korona, mely öt éven át tart. Helyes ! Egy fiatal, nőtlen tanítónak ez, ha nem is elegendő, de egy szerény életmód szükségleteinek fedezésére elégséges. Öt év után az állami tanító belejut a második fokozatba s eléri az 1400 korona fizetést, melyhez hozzájárul még a 200 korona lakbérilletmény is. Ha a tanító nősülni akar, 1600 koronából falun tisztességesen megélhet, a családi élettel járó kiadásait fedezheti s munkásságát egyedül az iskolának szentelheti. De nem így a felekezeti tanító ! Az uj törvényjavaslat értelmében öt év múlva is csupán 1200 koronára rúg a fizetése. (Lakbér, vagy tisztességes lakás is megilletné ji törvény szerint, de a község egy szobánál többet csak 2 — 3 évi pörlekedés után ad meg a tanítónak.) Megélhetéshez kevés, — nyomorúsághoz sok ! Családot nem alapíthat, állását véglegesnek nem tekintheti, s az első kínálkozó alkalomkor hátat fordít a községnek s pályázik az államhoz, vagy keresi a jobban dotált kántor-tanítói állásokat. Tehát, ha a tanítói állást emelni kívánjuk, s ha a tanító existencziáját biztosítani akarjuk, föltétlenül meg kell változtatni az első fokozat összegét. Az ezer korona, melyet miniszterünk hat korpótlékra vett föl, ne négy 200 -200 koronás és két 100-100 koronás részletre osztassák föl, hanem legyen az első korpótlék 400 korona, a többi 600 koronát pedig osszák föl öt korpótlék fedezésére. Vagyis: Az új fizetésrendezés szerint Az általunk készített tervezet szerint Kezdő fizetés lakbérKorona Korona illetményen kívül 1000 1000 5 év múlva 1200 1400 10 „ 1400 1500 15 „ 1500 1600 20 „ 1600 1800 1800 1900 30 „ „ 2000 2000 Tehát végeredményben a két tervezet egymással teljesen megegyezik. Ha ezt a tervezetet vennék alapul az uj fizetésrendezésnél, megszilárdítanák a tanítói állásokat, biztos alapot nyújtanának minden 5 éves tanítónak a megélhetésre, a családalapításra, a nyugalom a tanítóság között ismét helyreállna s zavartalanul folytathatná a magyar nemzeti állam kiépítésének fontos munkáját. S ha végül az uj törvényjavaslat az állami tanítóknak a felekezeti iskolánál töltött éveiket is beszámítja s ha a tanítót köztisztviselőnek, az iskolát pedig közhivatalnak mondja ki, akkor miniszterünk a tanítóságot végtelen hálára kötelezte s ha nem is nyer minden kérdés végleges megoldást, de égetőbb sebei a tanítóságnak orvosolva lesznek ez által. * A fentebbi táblázatos kimutatás szerint tehát a tanító végső fizetése így is, úgy is 2000 K lenne, ez pedig, bizony — legalább szerintünk - még a szerényebb igényeket sem elégítené ki, még akkor sem, ha 1200 K helyett 1400-zal kezdődnék is a fizetés. De nem is ezért kell a harezot nekünk felvennünk. A lényeg két pontban foglalható össze: 1. semmi tekintetben se tétessék tanító és tanító között különbség s 2. minden tanító kivétel nélkül részesüljön abban a legmagasabb fizetésben is, melyet a inai idők szerint a magunk részére ki tudunk küzdeni. Természetesen, a mit eddig elérhetett a magyar tanítóság a fizetésrendezés terén, azt csak egy lépésnek s nem teljes eredménynek tekinthetjük annál is inkább,, mivel már a VI. egyetemes tanítógyülésnek a fizetésrendezésre vonatkozó határozata is azt követeli, hogy bármely jellegű elemi népiskolánál alkalmazott rendes tanító ugyan-
