Nemzeti Népművelés, 1907 (1-24. szám)
1907-10-15 / 19. szám
4. NEMZETI NÉPMŰVELÉS. 1907. október 15. levelek zúgására megremeg, ki a természet erőinek megnyilvánulásában ellenséges hatalmakat lát? Oh a gyermeki tudatlanság és értetlenség leple alatt óriási bűnöket követett el már az emberiség. A tudatlanság szép lehet a szülői szeretet melegítő fényében, de mi lesz azután, az életben ? ! A természet és igazság jelszavak — hála Istennek kiküszöbölték már a sok ózsditanitási eljárást az iskolából. Nemrégen vonult be á természet után való rajzoltatás üde levegője az iskola komor falai közé. Csak látni kell a mostni rajz óra alatt a gyermekeket a múltai, az egyenes vonalak korszakával összehasonlítani, hogy megítéljük a való élet varázsának mélységes hatását, a kis gyermekre. Az életre való nevelés nemes gondolata sok uj eszme diadalmas megvalósítását fogja eredményezni. Ez létesíti a coeducatiot, melynek legnagyobbérve szerintem az, hogy az életben a harc nem nemek szerint folyik le, hanem együtt. Ez fogja megszüntetni korunknak azon ósdi felfogását, miszerint a nőt csak játékszernek, vagy szülőgépnek és nem a haladás egyenrangú tényezőjének tekintik. És meg fog valósulni a nemi felvilágosítás eszméje is Nem külön tantárgy keretében, mint a hogy e kérdés ellenzői ezt gúnyolják, hanem otthon a nevelés első idejében is, mindenkor csak az igazságot és a megérthetőt szem előtt tartva és folytatva az iskolában ott, a hol alkalom adódik rá, vagy a tárgyból kifolyólag, vagy önálló kérdések alakjában. És ha utópisztikusnak tetszik is, de merjük állítani, hogy a sülömbözö vallások nem sokáig fogják akadályozni a tudományos szellem teljes diadalát az elemi iskolában sem. Ha ezen eszmék mind tért hódítanak majd, akkor betetőzi és széppé teszi a tudományos iskola igazságra törekvő munkáját a művészi izélés fejlesztése. A gyermekhygiénia követelménye az élet óriási harcának fölismeréséből szármázott, a melyben csak a testileg is erős emberek állhatják meg helyüket. És ezen harcra el kell készíteni a gyermeket sokkal inkább, mint a társaságokban való bon-ton elsajátítására. Persze a gyermek egészsége eredendő kincs és mint ilyen a szülőktől kapott egyedüli valódi örökség. Összefügg azok szexuális életével és azoknak, kik gyermek hygiéniával foglalkoznak, az egészséges gyermekek nemzésének nagyhorderejű kérdésével is foglalkozni kell. így látjuk, hogy a modern pedagógiai eszmék nagy hatalmas láncszemet képeznek. Szorosan összetartoznak és ösz- szetartó erejüket az élet, a természet és igazság hármas eszméjéből merítik. (Budapest.) Rózsa Ignác. * A ki e cikket elolvasta, látja, hogy ez , a munka tartalmas gondolkodó és képzett ember szüleménye. Föltesszük, hogy barátunk szokatlan eszméi szinte forrongást idéznek elő, bár százan fognak helyeselni érdemes munkatársunk mellett is. Szeretnők, ha e cikk kapcsán megindulna valami eszmecsere, melynek közlésére lapunk teret ad, Szeretnők, ha e vitatkozások után valami eleven élet vegyülne be a tantestületek ta- nácskozmányaiba, mert azok javarészt letarolt határok között mozognak. Csak rajta! Pro és kontra véleményeket közlünk, ha a tanítóság erre az érdekes és tanulságos vitatkozásra válalkozik. A szerkesztő. Tannügyi rendőri felügyelet. Hát ez miféle csodabogár? Kérdi a nyájas olvasó. Hírét sem hal1 tam soha. Bizony hiába is keresné azt a rendőri kódexben, vagy a Pallas Lexikonban nem találná úgy sem sehol. Minthogy ez voltaképpen nem is annyira törvényes utón nyert és hivatalosan elfogadott elnevezés, mint inkább a szükségképenni elnevezés szüleménye. De hogy a dolog velejére térjek, mikor e lap f. évi 15-ik számában az évzáró vizsgákról dissertálva rámutattam e század legnaivabb anomáliájára, hogy: mig a pap dolgait csak pap vizsgálhatja felül, a bíróét csak biró, a mérnökét mérnök, az orvosét orvos, csak a mi nyakunkra küldenek ki birtokosokat, felekezeti izü papokat, vagy legjobb esetben a főszolgabírót. Mert hiszen az igazgató, ki tanügyi ember és egész éven át hospitál az osztályokban szakavatott szemmel vizsgálva és bírálva azok beléletét, a gyermekanyagot s a tanítók mnnkásságát, még nem hivatott arra, hogy iskolája tanügyéről megbízható véleményt mondhasson; nálunk erre is csak a földesur, a pap, főszolgabíró, István bácsi, Suta Kajla János, avagy más nem tanügyi ember képesített. Nagyon helyesen jegyezte meg Porzsolt Kálmán jeles írónk, hogy „a tanügyek rendezése nem a tanügyi szakemberektől függ ebben az országban. Jogászok csinálják nálunk ezt is. Azért hal éhen az ország „a jus mellett.“ Előre bocsátom, hogy amit mondandó vagyok nem velem történt ugyan meg, hanem egy nővel, egy 14 éves szolgálati idővel biró kartársnőnkkel, egy férjes, családos asszonynyal, aki megteszi hivatalos kötelességét s azon túl nem bó- kol senkinek. (Nincs is miért bókoljon. Vannak a kik megteszik, de önérzetes nő nem áldozza fel nőiességét egy-egy hízelgő szóért. A szerk.) s talán éppen ez a bosszantó a fekete csuhás „fő űr“ előtt, ki vizsgabiztosi minénemüségéből kifolyólag „tanügyi rendőri felügyelet“ alá helyeztette át. Nagy igazsága volt Pálinkás Béla volt szerkesztő urnák, mikor azt mondotta, hogy „nagy űr ám ininálunk a pap“ s vizsgabiztosi minőségében még nagyobb. Bocsánatot kérek a nagy szószaporitásért, de megvallom őszintén, hogy bosszant is a dolog. Mert hiszen gondoljuk meg, hogy „cras mihi, hodie tibi“ tartja a régi bölcs mondás s a farizeizmus romboló szelleme jobb érzés híján egyformán befeketítheti mindnyájunk hírnevét és a hosszú szolgálat keserves, véres verejtékével szerzett érdemeinket. Arról szól az ének, hogy egy tanítónő, tiz tanerős iskolánál március hó elején foglalta el uj állását, hol két túlzsúfolt kezdő, osztálytól kapta össze növendékeit. Azok a növendékek, kik a tanév zártával a kívánt eredményt nem érhették el, már midőn hozzá hozzákészültek is. elvoltak maradva s így 3 és fél hónap alatt az előző 7 havi mulasztásaikat nem pótolhatta. Amit tehetett tanügyi előmenetelünk érdekében, megtette; de tekintve azt, hogy áprilisban az első osztályokban már az ismétlések kezdődnek, az eddig rendes
