Nemzeti Népművelés, 1907 (1-24. szám)
1907-10-01 / 18. szám
6. NEMZETI NÉPMŰVELÉS. 1907. október 1. niszter is kijelentette, hogy ha a nemzet teherviselő képessége haladni fog, úgy a tanítók jogos igényei is kielégítést fognak nyerni. (Vájjon ez a teherviselő képesség, (mely frázisnak jó) mikor fog bekövetkezni, hiszen a nép a teher alatt már is panaszkodik, a jó Isten tudja! A szerk.) Addig is azonban, a tanítóknak sem szabad hűtlenné lenni hazája és nemzetéhez, hanem ki kell tartani a nemzeti eszme mellett. A közgyűlésnek igen fontos tárgyai voltak, köztük a legfontosaab az Orsz. Bizottság reformjának a kérdése, amelyet a közgyűlés figyelmébe ajánlt az elnök. Végöl bejelentette az elnök, hogy Ujváry Béla, Treitler Károly és Stretvizer Lajos igazgató tanácstagok lemondottak állásukról, javaslatára három póttagot hívtak be a lemondottak helyébe. A tetszéssel fogadott beszéd után Hajós Mihály titkár évi jelentése került bemutatásra. A tartalmas jelentés részletesen beszámol a bizottság elmúlt évi működéséről s a közgyűlés köszönettel vette tudomásul Hajós titkár jelentését. Ezután Szombathy László a gömörmegyei tanítóegyesület elnöke, mint előadó részletesen foglalkozott az Országos Bizottság revíziójának kérdésével. Az előadó szerint az egységes magyar tanítói közvéleményt meg kell teremteni, összekötő kapcsot kell létesíteni az összes tanítóegyesületek és az Orsz. Bizottság között. Ennek a bizottságnak vezetni és irányítani kell az összes tanítókat, a községieket ép úgy, mint az államiakat és felekezetieket. A 30.000 tanítónak Budapesten központi képviselete legyen és tanítói irodája. A tisztviselők felmentendők minden tanítói teendők alól s fizetést kapjanak az Orsz. Bizottságtól. Ily irányú határozati javaslatot nyújt be. A javaslathoz Máthé József, Bárcay Mihály, Bartha Pál, Szabó Bugáth László, Dobó Sándor, az elnök és mások szólották hozzá, mire a közgyűlés elhatározta, hogy a javaslat alapján újjászervezi a bizottságot. Ennek keresztülvitelére a közgyűlés Nagy László alelnök vezetésével bizottságot küldött ki, amelynek előadója Szabó Bugáth László lett. Az ujjá- szervezési munkák befejezte után az ügy rendkívüli közgyűlés elé fog terjesztetni. A zárszámadási és pénztári jelentések bemutatása után Kiss Béla tartott előadást a tanítói nyugdíjtörvény revíziójáról. Előadásában felsorolta azokat a kívánságokat, amelyeket a tanítók a nyugdíjtörvénnyel szemben igényelnek. Kívánságaik mind a VI. egyetemes tanitógyülés határozatai alapján állanak. Kívánja a 35 éves szolgálat után a teljes nyugdijat. Kívánja a nyugdíjintézetbe való hivatalos felvételt, ha a tanitó a 20 éves kort elérte s végkielégítést, ha e pályáról más pályára lép. Az özvegyek és árvák nyugdija felemeltessék. A kérdéshez maga az elnök szólt elsőnek, aki kifejtette, hogy az 1875. évi 32. t.-c. nyugdíjtörvény revíziója immár igen sürgős és fontos. Szükségesnek tartja, hogy az egész hazai tanítóság egyértelmüleg indítson mozgalmat e kérdésben. Többek hozzászólása után elhatározta a közgyűlés, hogy a nyugdíjtörvény revízióját napirendre tűzi s az igazgatótanácsot megbízza a szükséges lépések megtételére. Majd Cavalloni Pál tartott előabást „A tanítók az egyetemen“ címen. Úgy az Orsz. Bizottság, mint a Budai Tanitó- egylet már évek óta napirenden tartják ez ügyet s erre való tekintettel javasolja az előadó, hogy írjon fel a közgyűlés a közoktatásügyi minisztériumhoz az iránt, hogy a tanítói oklevél a Tud. egyetem bölcsészeti fakultására rendes hallgatóul való felvételre alapul szolgáljon. A közgyűlés elfogadta a javaslatot. Végül a lemondott Koncsek Lajos alelnök helyébe Moussong Gézát választották meg alelnöknek s néhány indítványt tárgyaltak le, amivel a közgyűlés véget ért. A közgyűlés után társas ebéd volt, mig délután leleplezték Somlyay József síremlékét a farkasréti temetőben, hol az emlékbeszédet Kozma L. tartotta. III. A református tanítók gyűlése. A református tauitók vasárnap délután a Lónyay-utcai református főgimnázium dísztermében népes gyűlést tartottak Simon Károly egyesületi elnök, hajduhadházi tanitó elnöklésével, aki elsősorban üdvözölte a megjelenteket és azt indítványozta, hogy a gyűlés díszközgyűléssé alakuljon és felkérte Sinka Lajos tiszteletbeli elnököt, hogy dr. Kiss Áron munkásságát ismertesse. Sinka Lajos előadása után dr Kiss Áron örökös tiszteletbeli elnökké választatott. Ezután elhatározták, hogy Dobó Sándor hajdúböszörményi tanítót, a Tanítók Lapjának szerkesztőjét, tanítói és tanügyi irodalmi működésének 25-ik évfordulója alkalmából üdvözlik és egyúttal a részére gyűjtött összeget a gyűlés éljenzése között neki átnyújtották. Dobó Sándor meghatóban mondott köszönetét. Ezután rendes gyűlésben Szalóky Dániel a fizetésren- dezésröl, Farkas Imre (Mezőtúr) az igazgató-tanítói intézményről tartott előadást. Több ügy intézése után a gyűlés véget ért. * ígértük, hogy e számunkban hozzáfűzzük mi is azokat a refleksziónkat, melyek arra vonatkoznak, hogy mennyiben mozdították elő^e gyűlések a tanítóság ügyét, jövendőjét és boldogságát. A mi rövid észrevételeink ezek: A tanitógyüléseken csak beszéltek. Az erredmény ebből: semmi. Sajnáljuk, hogy ez az igazság, de mi szánszándékosan nem írhatunk mást, csak azt, a mit láttunk és tapasztalunk. hírek. Uj stilus az iskolában. Ezen a címen mai számunkban egy szép, tartalmas cikket közlünk. Szőllősi István az aradi tanítóképző intézet tudós tanára irta. Méltó arra, hogy minden modern tanitó figyelemmel elolvassa. Azt a kiváló ügyszeretet, melylyel Szőllősi a tanítóképzést szolgálja, méltó arra hogy itt szóvá tegyük. Mi talán kompetensek vagyunk erre, hiszen nekünk Szőllősi István régi, kedves ismerősünk. Felelős szerkesztőnknek a tanára volt. Á diák szeretete megmaradt állandónak, jelentősebb alkalomkor most is találkozik a két ember, mikor egymást megérti. Szőllősi mindég mester marad, de mintha az oktatást atyai szívvel intézné. Most is gondol reánk. Egy szép cikkben adja ajándékát és én a jó testvér szivével felosztom testvéreim között. Olvassátok, örökség minden sora s ha kamatoztatjuk, kell hogy hálásan gondoljunk arra, a ki reánk hagyta. Száznyolc kérvény, egy állás. A csornai járásban levő Bágyog nem világváros, nem kulturközpont, csak egy
