Nemzeti Népművelés, 1907 (1-24. szám)
1907-10-01 / 18. szám
2. NEMZETI NÉPMŰVELÉS. 1907. október 1. Rólad nagy hangon beszélünk. De emlékedre nem állítunk fel semmi kulturális emléket. Egy néma szoborral el van intézve minden. Más nemzetek a szenvedőknek kórházat, a tudatlanoknak iskolát, az irodalomnak alapítványt emelnek. Mi megelégszünk, ha ihatunk egy-egy pohár Törleyt az emlékezetedre, a magyar nép boldogságára, a mi nincs is ebben a Kánaánnak nevezett országban. Ezért van fekete vasárnap, mikor a te ünnepedet tartjuk. Üres, sivár ez ünnep, bár kócsagos tollú kalpagban ropogtatja a szót az egyik szónok. Emléked csak a becsületes lelkű nép szivében él. Az urak alkotásában nem. Gyár nem épült emlékednek, ahol ezer család kapna kenyeret. Semmi, semmi. Csak a budai keserüvizes üvegek vignéttáin ragyog a neved. Köszönet annak, a ki ezen is megőrizte emléked nagyságát. De szégyeljék maguk azok, a kik elmentek ünnepelni az emlékmű elé hazugságot mondani. Mily más is lett volna az az ünnep, ha akadt volna egy második Széchényi, aki azt mondta volna: Nemzet! Itt van, adok pénzt, sok pénzt, adjátok oda a szegényeknek, vagy adjátok oda iskolákra. Ez lett volna ünnep a világon. így csak cécó volt. Fekete vasárnap. Verner Jenő. A nemzet szabadságáért meghalt Tizenhárom gyalázatos halála ünnepén. újuljon meg a hitünk ebben, hogy a félistenektől „századok fognak tanulni.“ Mert: „Dicsőt, nagyot ha tesznek egykor mások Az is, 6h szentek! — a ti alkotástok.“ Az, hogy az iskolák nem tesznek ki lobogót október 6-án az iskola homlokzatára, ne keserítsen el titeket. Vigyétek be a lelkesedésteket, hogy e forrásból erős hazafiságot mentsenek azok, kik emberek lesznek. Mind mélyebbre hasson a tudat, hogy október 6-ika a nemzet ünnepe. Az emberek talán időt is fognak csinálni. Ma még azt tartjuk, idők teszik az embereket nagyokká. Mindegy, ha igy is van. Mi csak azon dolgozzunk, hogy miénk maradjanak Ők s ha a „hóhér le is ásta, meg is bántotta azt az akasztófát, öntözzük meg a hazafiság harmatával, hogy megteremje a szabadság illatos virágát.„ Ha ez meglesz, az iskolák is ünnepelni fognak október 6-ikán. Az “egyke.“ Somogymegye fölirt a törvényhozáshoz az egygyermek rendszer elleni óvóintézkedések tárgyában és azt pártolás végett több vármegyének megküldte. A megye- gyűlések mind csatlakozni fognak a memorandumhoz, de ezzel nem segítenek a dolgon. Az „egyke“ a társadalmi élet kinövése, ezen hathatósan a gazdasági viszonyok kedvezőbbé való tételével lehetne segíteni. Nem azért nincs a somogyi asszonynak egynél több babája, mert a gyermekeket nem szereti hanem azért, mert gyermekével keveset adhat abból a földből, a mely neki is kevés. Parcellázzák csak a nagybirtokokat és ne taksálják meg oly magos árban a magot termő föld holdját, akkor a somogyi gólyák is kelepelni fognak a ház tetőn, de meg az amerikai kivándorlás is csökkeni fog. A mi népünk szereti a gyermeket, csak azt nem akarja, hogy 5-6 gyerek között szét ossza azt a kis fekvőséget, a minek adóját ő maga is alig győzi s alig termel a maga számára is elegendőt. Ez az oka az „egykének«. Ezt szüntessék meg emberségesen, az erkölcsi részét aztán majd elvégzük mi tanítók. így azonban kenetes prédikációnk, borsó a falra. A létminimum. A bírói végrehajtási eljárásról szóló törvény 1600 koronában állapítja meg azt a létminimumot, amelyet a közhivatalnokoktól és azok családjától a hitelezők végrehajtás utján el nem vehetnek. Günther Antal igazságügyminiszter az említett törvény módosítását célzó törvényjavaslatában a szóban forgó létminimumot, tekintettel az egyre dráguló életviszonyokra, 2400 koronában vette fel, ezt az összeget azonban az osztrák igazságűgyminiszter kívánságára 2000 koronára szállította le. Ebben is Bécs után kullogunk. Uj stilus az iskolában. — Irta: Szőtősi István — A közönség jó nagy része az iskolával csak az esztendő két hónapjában foglalkozik: szeptember és júniusban. A munkafelosztás szerint levél hullás kezdetén vak bizalommal, a búza és emberérés hónapjában: sokszor vad kicsiny léssel. Junius lévén, a mi asztaltársaságunk, mely a társadalom minden foglalkozását képviseli, szintén az iskolákról szűrte le napi hangulatát. Én vagyok ebben a társaságban a pedagógia egyedüli szakértője. Éppen azért hallgatok, mert asztalunknál Eötvös Károly felfogása uralkodik: a szakértők csak addig tűrhető lények, a mig hallgatnak. Mosolyogva hallgattam, noha a gyermekes és gyermektelen tagok egyaránt veszedelmesen közeledtek a személyeskedésnek ahhoz a bokrához, melyből a hiúság nyulát ki lehet zörrenteni. (Emberérés idején az „írásbeli“ hasonlatokból szinte ragadnak hozzánk az efféle képek.) — Velem született elnöki jogaimnál fogva fölmentelek a hozzá értők köteles hallgatása alól és ezentúl kegyelmesen megengedem, hogy az eddigi júniusi szokás ellenére dicsérd az iskolát, vagy szidd a szülőket. A versenyző asztaltársaságok csúfolódása szerint Európában Orosz, Törökországon kivűl, már csak nálunk van autokrácia, természetes tehát, hogy a kegyelmes engedelmet parancsnak vettem és kinevezem a helyemet előadói széknek. — Nehéz nem élnem az alkalommal és az évvégi osztályozásokban összegyűlt sok mérget elnöki engedelemmel rá nem zúdítanom a mindig mélyen tisztelt közönségre. De végre is a közönségnek nemcsak a színházban van mindenkor igaza, hanem az iskolában is. Ma már a lélek magvetői nem vad rengetegekben dolgoznak, mint egykor nur- siai Benedek lelkes gárdája. Amig tehát a szülőknek mindég csak kifelé látó szeme az iskolába eljut, a körülötte hullámzó élet nyomorúságaiból és csúfságaiból annyi nehéz érzést szedett magába, hogy az iskolát akkor sem láthatná szépnek és jónak, ha ez más milyen lehetne is, mint a körülötte zajongó élet. Az iskola pedig olyan, mint nálánál sokkal fiatalabb a nevelő erőben vele ugyancsak vetélykedő testvére,
