Nemzeti Népművelés, 1907 (1-24. szám)

1907-07-15 / 13. szám

4

NEMZETI NÉPMŰVELÉS

1907. julius 15.

elegendő számú népiskola és tanítói állás szervezésén kívül : meg kell teremteni a 12 éves kortól 15 éves korig kötelező mindennapi gazdasági irányú felső népoktatást; ezenkívül a nép közt élő intelligens elemeket be kell vonni a nép társadalmi, gazdasági sservezésébe. Meg kell azt úgy csinálni, amint az igazi tanítóvezér és tanítóbarát Sassi Nagy Lajos, »A XX. század igazi népnevelői« czimii müvében és a szocziális ügyosztályok érdekében irt memorandumában kifejtette.

Minden müveit embernek részt kell venni a magyar népnevelésében — Minden müveit ember tudja, hogy a nemzeti társadalom jóléte a munkán és a végzett munka megfelelő ellenértékének élvezésén alapszik. A társadalom minden egyedének joga van ahoz, hogy munkájának megfelelő ellenértékét élvezze. Hogy valaki munkálkodjon nem elég az akarat, de munkaalkalomnak is kell lenni. Nálunk a munkaalkalom is hiányzik. Miért? A természet erőinek sokasága kiaknázatlanul és parlagon, heveri Nem tudja népünk ezen erőket saját jólétének és nemzeti nagyságunk előmozdítására kiaknázni. A felső iskolák csak a bürokratizmus számára nevelnek erőket. Nem az a jó iskola, mely megtanít a természet erőin való uralomra, gazdává, iparossá és kereskedővé nevel. Az a jó iskola, mely a legtöbb hivatali pályára képesít. Nálunk mindenki ur akar lenni. A 2—3 ezer koronás hivatalnok már ur. Az évi 5—6 ezer koronát kereső iparos, kereskedő csak nulla. Még az ily ember is urat kíván nevelni a fiából.

Urat, ki egész életén át diplomás koldusnak érzi magát. Az ipari és kereskedelmi pályán kevés képzett tehetség dolgozik. De a mezei gazdálkodás terén sem érvényesítik a modern technika és természettudomány vívmányait. Parasztságunk józan Ítélőképessége közismert dolog. Fogalomköre azonban nagyon is szűk. S ez nem is lehet máskép. Népünk jórésze analfabéta. Legfeljebb a váltónak tudja alárni a nevét. Eszmeköre a szántás, kapálás és cséplésig terjed. Egyfelől a zsugoriságig terjedő garasoskodást fejti ki; kezében, kik embertársaik tudatlanságának kiaknázása által szereznek anyagi előnyöket. Népünknél szó sem lehet arról, hogy mezei gazdálkodását belterjessé tegye. Hogy az általa termelt mező- gazdasági javak értékesítését egyesülve, tömörülve eszközölje. A termelt mezőgazdasági javak ipari feldolgozásáról önmaga gondoskodjék. A közigazgatás ágabogaiban való járatlanságot is sokszor drágán fizeti a kisgazda. Az egészségügyi viszonyok sem jobbak. A tudatlanság miatt sok ezer paraszt család maradt már árván és kenvérkereső nélkül.

»A szegény embert még az ág is huzza« — mondja a közmondás. Ügyes-bajos dolgával nem törődik senki. Nem csoda tehát, ha kisembereink ama romboló elemekkel, szövetkeznek, kikről azt hiszik, hogy érdeküket a szivükön viselik. Kormányunk az erkölcsi elveken nyugvó és a történelmi hagyományokhoz ragaszkodó magyar társadalom megerősítéséért akar munkálkodni. Nagyon helyes. Mi tanítók szívvel és lélekkel támogatjuk a kormány ezirányu működését. Éppen a siker érdekében követeljük a kötelező népoktatásról szóló törvény végrehajtását, meg

azt, hogy a tanítóság is élvezze munkájának megfelelő ellenértékét. Csak ha e követelésünk teljesítését látjuk, hisszük el, hogy kormányunk komolyan veszi feladatát. De kell az is, hogy a társadalom jobbjai a magyar tanítósággal egy táborban legyenek. A kormány feladata a fontieknél még nem merül ki. Az elemi népoktatás, csak évtizedek múltán hozza meg a várva-várt sikert. Addig azonban nem várhatunk, Fogy társadalmunk berendezését és az, anyagi javak termelését a mainál tökéletesebbé tegyük. Szükséges tehát, hogy a tanítók, lelkészek és a nép között élő más műveltebb elemek gazdasági és szociális irányú kiképzéséről is gondoskodjanak. A jelenségeiket pedig meg kell nyerni, hogy a nép ügyes-bajos dolgaival, társadalmi és gazdasági szervezése és vezetésével foglalkozzanak. Erre nagyon jók lennénk, ha a különböző minisztériumokban létesítenék a szocziális ügyosztályokat, melyekről Sassi Nagy Lajos éppen a napokban terjesztett az egyes minisztériumokhoz memorandumot. Sok ember szívesen foglalkoznék a nép ügyes-bajos dolgaival, munkálkodna a nép társadalmi és gazdasági szervezésén, előmozdítaná annak erkölcsi és anyagi fejlődését: csak tudná mit és hogyan kell tennie. A támadható ellenhatások esetén tudna hova fordulni erkölcsi védelemért. Ne kellene azok hatalmától félni, kik a község, sőt az egész vidék fölött zsarnok módjára uralkodnak. S ez urak nemcsak a tanítónak, de sokszor a tanítónál nagyobb embereknek is képesek a nyakát törni. E sorok írója is ismer oly bandafőnököt, ki már papnak, szolgabirónak törte nyakát. Ki előtt még a nemzeti kormány főispánja is féllábra áll. Pedig mindenki tudja róla, hogy uzsora üzelmeket folytat.

Ilyen klikk főnök az ország minden vidékén található. Tessék most az ilyenek önző érdeke ellenében a népérdeket keresni.

Ne feledjük: »A harcban nem mindig az igazság és önzetlenség, de sokszor az ármány is győz.« Az igazság későbbi győzedelmeskedéseért nem mindenki akar vértanúi koszorút szerezni. Hogy a falvak önző basáival szemben meglehessen védeni a nép javáért huzgólkodót: szükséges a szociális ügyosztály felállítása. A nemzetmenlő munkának úgy az iskola falai közt, mint a nép körében meg kell indulni. A tömeg beiskoláztatásával a jövő minden polgárának megadjuk az önképzés legfőbb feltételét a betű ismeretét. A betüismeret folytán tágul a lát kör A szellemi látkör tágulásával több oldalú munkásság kifejtésére képesül az egyén. E közben fokozódik a vállalkozó szellem. A tömeg társadalmi és gazdasági szervezése a közművelődést, a hitel egészséges szervezését; a termelt javak értékesítését a tényleges kínálat és kereslettől teszi függővé.

Lehetővé teszi a szükséges javak előnyösebb beszerzését. Előmozdítja a termelés javítását. Az olvasó-egyletekben tömöritett nép már a folytonos érintkezés hatása alatt bizonyos eszmekörbe jut. Kiemelkedik a durva mesék és a ponyvairodalom posványából. Megmenekedik a munkásnép véres veréjtékén élősködő szájhősök bolonditó csalmatagaitól Tisztultabb felfogás, erkölcsi emelkedés, az önsegítés módjának megismerése jár a tanulás nyomában.

A hitel-, termelő- és beszerző-szövetkezetek csak elő-