Nemzeti Népművelés, 1907 (1-24. szám)
1907-07-15 / 13. szám
2 NEMZETI NÉPMÚVELÉS 1907. julius 15. hanem az, hogy a kariársi szerelet melegével ölelkezett megingathatatlan munkakedv és a tehetségek összehordott művészete ebből a lapból nívós, olvasott lapot csináljon, ahol az erősek erősebbek, a férfiak aczélos erejűek legyenek, kételkedők hitet merítsenek és hogy az őszinte, becsületes munka árán tisztességes elismerés adassék azoknak, akik tanítanak. Hiszem, hogy magyaros vendégszeretettel várt munkatársaim segíteni fognak abban, hogy az iskolát és a tanítókat pieresztálra emeljük, a közönség szemét kinyissuk, hogy ez látva a nemzeti erőgyarapodást a kultusz emelkedésével, szeretettel bízza reánk gyermekeit, akikből mi az élet- j nek, a hazának, a társadalomnak ép lelkű, ép testű embereket akarunk nevelni. Hogy ezt megtehessük s a közönség ne idegenkedjék az elismerés jutalmától s bőkezűbben fizesse meg a haza első munkásait, a tanítókat, a lap tartalmát illetőleg igényes leszek, aminek következménye az, hogy minden risz-rosz czik- ket laptöltelékül nem adok, viszont a papiros pedagógusok számát se gyarapítóm, ha azt látom, hogy a modernnek nevezett eszmék a régi irány- nval semmi üdvös reformot nem Ígérnek s ilvennel nem biztatnak. Ellenben örömmel fogadom az okos fővel, jó tollal, becses tartalommal megírt czikkeket s amint nem tömjénezek az érdemtelennek, épen olyan szeretettel segítem a tartalmas embert, hogy eszméinek propagandát csináljak. Nagy, nemes szerep vár erre az újságra. A jövő iskolájának kapuit kopogtatja már a szocziális pedagógia. Mindazokat a szocziális eszméket, melyek a magyar embert hazafiságában, erkölcsében, gondolkodásában erősebbé teszik, szeretettel pártolom, nem idegenkedve attól, hogy mindazt, mely a világegyetem atmoszférájában a kultúra üdvösnek hirdet, ne hirdethessem itt, ahol a magyarság szupremáeióját, nagyságát, boldogságát szolgálni szent kötelessége egy magyar néptanítónak, meg annak, aki magyar újságoknak dolgozott mindég. Olvasó közönségemet becsülettel szolgálnom kell, ez az én programmom. Gondolom, csak akkor teljesítek jó munkát, ha az iskolának, a tanügynek, a tanügyi munkásoknak igaz szavú védője vagyok s mindenkivel szemben igazságos leszek. Szives készséggel nyújtom a pálmát bárkinek, ki a tanügy javát szolgálja, de viszont aki a haladás elébe gátat állít, azzal megviaskodom még életem árán is, ameddig e lapot szerkeszteni fogom. ígéretek, körül czirkalmazott rózsás programúi helyett csak ennyit beköszöntőül, mert azt tartom jobb lesz, ha a lap beszél az Ígéretek helyett. Verner Jenő, felelős szerkesztő. Az osztrák hivatalos tanitóegyletek megszüntetése. Az alsó-ausztriai tartománygvülés nemrégiben felszólította az osztrák közoktatásügyi minisztert, hogy a hivatalos tanitő- egyesületi gyűléseket fossza meg hivatalos jellegüktől s mint hasznavehetetlen összejöveteleket szüntesse he. Épen mai számunkban felelős szerkesztőnk is ezt sürgeti a hazai hivatalos taniló-egyesületekkel szemben, ügy látszik lesz foganatja, mert hiszen tudvalevő, mennyire szeretjük Bécset utánozni. Nem lehetetlen, hogy ebben is utána kullogunk, ami ez egyszer nem volna helytelen. * A nyomor kodifikálása. A fehér rabszolgák, az eladósodott hivatalnokok létminimumát amikor Günther igaz- ságügyi miniszter megállapítja, valósággal a nyomort kodifikálja. A novelláris törvényjavaslat arra van hivatva, hogy az eladósult emberek exisztenciáját megvédje a foglalásokkal szemben. A tanítókat annyiban érdekli ez a törvény- javaslat, hogy 2000 koronán felüli fizetésüket lehet lefoglalni, házi és konyhabútoraikat, könyveiket, taneszközeiket nem. A törvényjavaslatnak sok humánus, emberséges részlete van, csak az a szerfelett igazságtalan pontja, hogy a magántisztviselő, aki pedig ép úgy eszik és iszik, mint az állami, városi, községi tisztviselő, aki következésképen ép olyan drágán él. már 1200 koronán felüli fizetésére foglalást vihetnek Valóban ideje volt, hogy az árverési hiénákat, munkájukban rövidebb kötélre fogják s megszüntessék azt a diffamáló hirdetést, amikor a hivatalos lap révén a lapok tele kürtölték ország-világnak, hogy ezt meg ezt a tisztviselőt árverezik, rajta hiénák csatlakozzatok és szívjátok ki az utolsó csepp vérét. * Amitől nem kell félni. Apponyi Albert gróf kultuszminiszter a királyi tanfelügyelőhöz rendeletet intézett, a fizetésrendezés életbeléptetése alkalmából. Sok nemes cselekedet vezette a minisztert a rendelet kiadásában s a tanítók javát akarta szolgálni. De van a rendeletnek — mint nekünk írják — a tanítókra nézve sok sérelmes pontja is. így nagyon sok oldalról érkezett hozzánk panasz, akik hibáztatják, hogy új állások szervezésénél az iskolai gondnokságoknak joga van tanítókat kinevezésre ajánlani. Bizony megtörténhet sokszor, hogy a gondnokság valam- helyi nagyságnak sokszor érdemeden fiát vagy lányát tolja előtérbe s az ilyennek is, sokszor a szemére hányhatja, hogy ő adott kenyeret a tanítónak. Ez a gőg a városban lehet, hogy nem kísért, ámde nem mindenütt jár nadrágban a gondnokság. Mi azonban a panaszkodókat megnyugtatjuk. A rendeletnek ez a része nem egyéb, mint szentelt víz. Se árt, se használ. A gondnokság ajánlása nem sok. A gondnokságokban terveznek, a minisztériumban végeznek. Mert úgy van, hogy inig a kinevezést a kegyelmes úr aláírja, megrohanják százfelől, végre is azt nevezi ki, ahol nagyobb a hatalmasság A gondnokságnál pedig — köztudomás szerint — nagyobb hatalmak is vannak
