Nemzeti Népművelés, 1907 (1-24. szám)
1907-06-30 / 12. szám
6 NEMZETI NÉPMŰVELÉS 1907. junius 30. és Csernoch módosításaival fogadja el s Goldis második módosítását mellőzi. A harmadik szakasznál. Vértan Endre előadó megjegyzi, hogy a szakasz a községi és hitfelekezeti rendes tanítókra értetik. Bella Mátyás a százkoronás korpótléknak az ötödik és hatodik helyre való áttételét kéri. Tálas István: Szintén a korpótlékok igazságosabb beosztását kívánja. A korpótlékoknak mai elrendezése nem felel meg a tanítóság érdekeinek, amelyek szemmeltartása miatt egyébként igaz köszönetét fejezi ki a kultuszminiszternek. Hálája még nagyobb lesz, ha a miniszter hozzájárul módosításához, amely igy szól : »A második és harmadik korpótléknál 100 korona helyett 200 korona, ötödik és hatodik korpótléknál 200 korona helyett 100 korona tétessék.« Goldis László: A korpótlékokat igy kívánná rendezni : »A 3. §. első bekezdése módosittassék a következőképpen: s községi és hitfelekezeti elemi népiskoláknál alkalmazott rendes tanítók korpótléka minden öt évi szolgálat után 200 koronában állapittatik meg, amely hatszor ismétlődik, úgy h.ogy 30 évi szolgálat után a hat korpótlék összege 1200 korona legyen.« Bakovszky Béla : A felekezeti tanítók érdekében a következőképp kéri módosítani a szakaszt : »A korpótlékok ekképp állapitandók meg: Öt évi szolgálat után 200 korona, tiz évi szolgálat után 200 korona, 15 évi szolgálat után ismét 200 korona, 20 évi szolgálat után 200 korona, 25 évi szolgálat után ismét 200 korona, 30 évi szolgálat után 100 korona.« A hatodik bekezdés végére szavak után »meg 100 korona,« beszúrandó »illetőleg 200« korona. Veress József: Csatlakozik az előtte felszólaltak ama véleményéhez, hogy a korpótlékok olyan beosztása, amint a javaslat czélozza, nem helyes. A korpótlékok kifizetésének a hazafias viselkedéshez kötése nem igazságtalan, legfeljebb a nemzetiségiek hangoztatják ezt, akik a tanítók egy részét terrorizálják (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Hozzájárul Bella Mátyás módosításához. Somogyi Aladár csatlakozik a korpótlékok helyesebb elrendezését czélzó módosításokhoz. Máriássy Mihály a következő módosítás elfogadását kéri : »Ha valamely községi vagy hitfelekezeti népiskolánál alkalmazott rendes tanító állomáshelyét a szorgalmi idő letelte, illetőleg a tanév befejezése előtt áz iskolafentartó engedélye nélkül véglegesen elhagyja, elveszti jogát arra nézve, hogy azon naptári esztendőre akár nyugdíjjogosultság . . .« Apponyi Albert gróf közoktatásügyi miniszter: A vita bezárása előtt reflektál az elhangzott, megjegyzésekre s kijelenti, hogy olyan természetű módositásokhoz, amelyek súlyos pénzügyi áldozatokkal járnak, — mint már az általános vita során jelezte — nem járul hozzá. Somogyi hivatkozott Wekerle pénzügyminiszterre, aki szóló szerint a kabinet pénzügyi lelkiismerete. Megjegyzi, hogy minden tekintetben, akár tesznek valamit, akár elmulasztanak valamit pénzügyi okokból, a pénzügyminiszterrel egyetértésben áll, aki megértette a tanítói fizetésrendezés nagyfontosságu kérdését s csak szerencsét kivánaht magának ahhoz, hogy ilyen felfogású pénzügyminiszterrel egyetértőleg sikerült a tanítók anyagi helyzetén lendíteni. A korpótléknak a javaslat által tervezett elrendezése csak ideiglenes, pár év múlva alkalom nyílik majd a korpótlékok gyökeres reformjára. Akadtak a felszólalás során olyanok is, akik egyenesen kétségbe vonták a javaslatnak a tanítókra való üdvös voltát. Lehet, hogy teljes kielégítést nem nyújt, de bizonyos benne, hogy a későbbi parlamentek, különösen az általános választójog alapján egybegyült képviselőház nem lesznek szükkebelüek. Amire nézve a korpótlékok elrendezése tekintetében a pénzügyminiszterrel megállapodott, módosítás alakjában nyújtja be s kéri, hogy ne menjenek túl ezen, aminek a rendelkezése egymillió korona többletet jelent, de még pedig lehetővé teszi az előirányzott hatmillión alul való megmaradást. Módosítása a következő: A 3. §. akképpen módosittassék, hogy az öt évi szolgálat utáni korpótlék legyen 200 korona, a tiz évi szolgálat utáni további korpótlék ismét legyen 200 korona (Éljenzés.), azután következzék két-két százkoronás korpótlék és az utolsó kettő ismét 200 koronás. (Hosszantartó, élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb- és baloldalon.) Kéri ennek elfogadását. (Általános élénk helyeslés és taps.) Tálos István : Megvan győződve róla, hogy a kormány a pénzügyi téren elment a lehető határokig. Módosítását visszavonja. Bakovszky Béla szintén visszavonja az általa benyújtott módosítást s jelzi, hogy a miniszter módosítását örömmel elfogadja. (Helyeslés.) Kauffmann Géza: A miniszter által benyújtott módosítás folytán tervezett módosítása tárgytalanná vált. A miniszter javaslatához szintén hozzájárul. Markos Gyula hasonló értelemben szólal fel s a miniszter módositását elfogadja. Csernoch János : Minthogy Rakovszky Béla módosítása megközeliti Apponyi miniszter módositását, amely ezen a különbségen némileg enyhít, elfogadja a miniszter módositását. (Élénk helyeslés.) Máriássy Mihály módositását visszavonja. A Ház a szakaszt Apponyi Albert gróf közoktatásügyi miniszter és Vertán Endre előadó stiláris módosításaival fogadja el. A negyedik szakasznál. Meczner Béla: Az idősebb tanítók különösen ebben a szakaszban biznak a legjobban. Minthogy azónban a szakaszban pontosan körvonalozva nincs, hogy mily mértékben részesülnek segítségben az idősebb tanítók, kéri a minisztert, hogy ebben az irányban nyújtson némi felvilágosítást. Csernoch János azt indítványozza, hogy a jutalmat a tanító részére az iskolafentartó meghallgatásával adja ki a miniszter. (Helyeslés.) Jánoki-Modocsányi Gyula a következő módosítást adja be s kéri ennek elfogadását: Közbenszurandónak véli azt a passzust, hogy azok a tanítók részesüljenek első sorban eme 200 koronás segélyben, akik a nevelés terén a magyar nyelv sikeres tanítása körül szereztek kiváló érdemeket. A méltányosság és az igazság szempontjából kívánatos hogy ezen 200 koronás segélydijak kiutalásánál mindenkor meghallgatandó az illető iskolafentartó véleménye. Bella Mátyás indítványozza, hogy a szakasz harmadik pontja kihagyassék. Nagy Sándor az egész szakasz meghagyását kéri, még pedig az eredeti szövegben. A jutalmazásnak egyedül az érdemektől kell függenie, nem pedig attól, hogy a tanító huzamosabb időn át van valahol. Megfelelő módosítást nyújt be. (Helyeslés.) Goldis László a nemzetiségiek nevében jelzi, hogy nem járulnak hozzá Janoki-Modocsányi módosításához. Bohus Károly : Nagy Sándor módosításához csatlakozik. Vlád Aurél: Ha csak azt a tanítót jutalmaznák, aki a magyar nyelv tanítása körül szerez érdemeket, egyoldalú munkálkodásra buzdítanák őket. Nem fogadja el a Jánoki- Madocsányi módositását. Pettö Sándor az eredeti szöveg fentartását pártolja. Apponyi Albert gróf vallás- és közokt.-ügyi miniszter :
