Nemzeti Népművelés, 1907 (1-24. szám)

1907-06-15 / 11. szám

1907. junius 15. NEMZETI NÉPMŰVELÉS már maga ez a szégyen-parlament is érzi, hogy nem képes a tanítók érdekeit sem képviselni, sem szolgálni igazságosan és nyíltan, de mivel érdeke: ezt feltártan el nem árulni, hál csak tesz valamit. De ezt rendesen úgy teszi, hogy mindig a tanítókat veri vele pofon. A fenti recipe is erről tanúskodik. De erős bizonysága annak is, hogy ez a szégyen­parlament soha sem szállott síkra azért, hogy a mi érde­keinket komolyan megvédje, vagy képviselje, hanem ellen­kezőleg : lassan-lassan kész mindent feladni s kész az egész ország tanítóságát cserben hagyni! Avagy nem beszél elég világosan az a fenti doku­mentum? Ahelyett, hogy egy szikrát sem tágítana a fel­állított követelésekből, egyszerűen megfordítja a botot s azt gondolja, hogy az most már aranypálcza lett, melytől a tanítók biztosan el fognak szédülni a nagy siker láttára. Hát nem spirituszba való csodabogarak azok a em­berek ? Kár, hogy az egyiptomi gúlák ma már nem arra szolgálnak, hogy nagy embereknek dús érdemekkel nyu­galomra tért tetemeiket megőrizzék valamely messzi kor számára, mint csodákat. Különben számíthatnának ilyenekre. Mert mégis csak vakmerő játék kell ahhoz, hogy ez a szégyen-parlament annyira vigye a dolgot, hogy a »tizen­kettedik órában«? már azzal is megelégedjen, hogy hát üsse a kő, akármennyi is az a koldusbér, de hát a 100 K pótlék legalább legyen leghátul. így képviseli és így védi a tanítók érdekeit ez a szégyen-parlament! S addig, míg ez a társaság a helyén marad — amelyre soha méltó nem volt — addig az ország tanítósága min­denkor el lehet készülve arra, hogy mindenféle dolgaiban ez lesz a kerékkötője, mindennek megölője s minden szán­dékunk, mely ennek a szégyen-parlamentnek a kezén fog átmenni, csődöt fog mondani. Azért ezt a társaságot minél előbb el kell verni a helyéről s halált, csak halált a fejére, amelyre jobban rá­szolgált egy apagyilkosnál! _ Gyűlések előtt. Lassanként bezárulnak az iskolák kapui. A tanítóság jól megérdemelt pihenőre tér. hogy új erőt, új kedvet nyerjen magasztos hivatása jól végzésére. A vakáczió ál­dott csendjében hozzálát a nemzet napszámosa ismerete gyarapításához, tudva azt, hogy nincsen olyan állás, nin­csen olyan hivatal, amelynek betöltése a haladó kor kívá­nalmainak, ismerete nélkül annyit ártana, mint a tanítói állásnak. A korral való haladásnak különféle tényezői van­nak, amelyek a tanítót fáradságos munkájában gyámolit- ják, az elmaradástól megóvják. E tényezők a legfontosab­bikáról: a tanítói gyűlésekről óhajtok röviden szólani e kis czikkemben. Teszem pedig ezt azért, mert a közelgő vakáczióban szoktak a gyűlések lezajlani. A tanítói gyűlések, mint a korral való haladás utjá­nak egyengetésére szolgáló tényezők.*) csak akkor felelnek meg feladatuknak, ha azok szigorúan szemelőtt tartják azt a magasztos czélt, amelynek elérésére életre keltek; t. i. *) Gondolja, czikkíró úr, hogy a mai kor tanítói gyűlései a kor haladásával lépést tartanak? Mi azt hiszszük, hogy e tekintet­ben is nagyon ázsiai színvonalon állunk. Szerk. 5 ha a tagok szakszerű képzését biztos kezekkel vezetik. Ellenkező esetben nagyon is illuzóriussá válnak és lesül­lyednek a szent ügyhöz nem méltó üres mutatványok zajos színpadáig. Komolyság, a nemes ügy őszinte szeretete, a tudományok buzgó kultiválása, az igaz kollegiáilitás kell, hogy legyenek a mozgatóerők. A gyűlések megfelelnek a czélnak, ha érdeklődést tudnak a tagokban fölkelteni, ha a nemes ambicziót fölébresztve, munkára tudják serken­teni. (Ez nem mindig igaz. Szerk) Sajnosán tapasztaljuk azonban, hogy napjainkban a tanítói gyűlések — a nemzet oktatásügyének nem csekély kárára — érdeklődés és tanulságosság híján vannak. A gyűlésen megjelent kartársak rettenetesen picziny száza­léka visz aktiv szerepet s — sajnos — az is sok esetben feltűnési viszketegségből teszi azt. Legtöbb gyűlésünk képe sivár, elszomoritóan üres. Sok helyen a kicsinyes toi'zsal- kodás, személyeskedés, csúnya intrika üti fel fejét, mely — biz’ Isten — nem méltó hivatásunk magasztosságához és ahhoz a szent ügyhöz, amelynek szolgálatára adtuk ma­gunkat. De meg más hibák is fölfedezhetők, ha az ember komolyan vizsgálódik és az eseményekből elfogulatlan lé­lekkel vonja le a konzekvencziákat. Sok tanítói gyűlésen tapasztaltam már az elnökség részéről a tudatlanságot, az ügy nem értését, a tagok részéről pedig a függetlenség és az önállóság hiányát. Szomorú tapasztalatok, a tanítóság­hoz nem méltó tények ezek! Lássuk csak őket! A felekezeti, különösen pedig a róni. és gör. kath. tanítóegyletek élén papok állanak, mint elnökök. (Ez nálunk nem is hiba, hanem betegség! — Szerk.) Ok a vezetői, irányítói az egyesületi életnek, ők az elnökei a szakgyülé- seknek. Távol legyen tőlem még annak gondolata is, hogy csak egy parányit is levonjak a papság tudásából, felettünk álló képzettségéből, de azt már ki kell jelentenem, hogy az a tanítóegyleti pap-elnök a mi dolgainkban nem szak­ember, a mi dolgainkat, ügyeinket nem érti, nem ismeri s igy vezetni nem tudja. De meg ha tudná is? Akkor is csak óriási nagyfokú szegénységi bizonyítványa a tanító­ságnak ez az import! Igen furcsa színben tünteti fel a tanítóságot a pap-elnökség, mert hiszen ez szinte hango­san prédikálja a világnak: lásd, a tanítóság nem tudja megtisztelni a maga státuszát, megbecsülni a maga fajtáját, lemond erejéről, nem bízik tudásában, képességében, ön­maga kisebbíti önmagát. Ezt hirdeti a pap-elnökség annak a nagy társadalomnak, amely úgy is idegenekkel szeret bennünket szellemi és anyagi téren képviseltetni. És mind­emellett a pap elnökség megbénítója minden tanítói törek­vésnek, meggátolója a tanítóság előmenetelének, khinai- fala a tanítói függetlenségnek, önállóságnak. Hogy is lehet azt jófcan észszel fölfogni, hogy az a pap-elnök a tanítói tekintély emelésére törekednék? emancipálni akarná a tanítóságot azon béklyók alól, melyek most fogva tartják ? Hiszen ez még gondolatnak is abszurdum! így van azután az, hogy a pap-elnök vezetése alatt működő tanítóegyletek és szakgyülések csupán »egyletek« és »gyűlések«, de korántsem »tanítói szakegyletek és szak­gyűlések.« A pap-elnökség alatt álló egyletben és gyűlésen történhetik azután meg az, ami itt mifelénk a múlt őszszel megtörtént, hogy t. i. egy tanító olyan felolvasást tartott, a tanítókról, amelyért a tanító-elnök legalább is rendre- utasitotta ve'na, de amelyért a pap-elnök vezetése alatt megtartott gyűlés jegyzőkönyvi elismeréssel — adózott. Szomorú jelenségek ezek, édes tanítótársaim! Nem méltók ezek a mai kor tanítóihoz. Azért mondottam el mindezeket most. a gyűlések előtt, hogy ki-ki válogassa ki czikkemből azt, amit jónak lát, s azután lépjen a harcz- mezőre. A kenyérért folytatott harcz zaja egy kicsit elcsi­tult ; de harczi zajhoz szokott lelkünk más mezőre vezfet bennünket. Gyerünk, küzdjünk és diadalmaskodunk!

Next

/
Thumbnails
Contents