Nemzeti Népművelés, 1906 (1-10. szám)
1906-10-15 / 5. szám
1906. október 15. NEMZETI NÉPMŰVELÉS 3 Addig is, mig újra kifejtjük idevonatkozó kiforrott nézetünket s a tanítóság rég kialakult óhajtását, kivonatban közöljük Rava miniszter fontos rendeletét egy Rómában időző hazánkfia hiradása szerint: Odahaza megnyíltak már az iskolák és megkezdődött a panasz, sírás-rívás és fogaknak csikorgatása, mert az iskolák kapuinak megnyíltával megnyílt az iskolakönyvek uj kiadásának özöne is. Ezek az értelmetlen és fölösleges „uj kiadások“, amelyek egyes könyvkiadó-czégnek jogtalanul horribilis nyereséget szereznek és a középiskolai oktatást annyira megdrágítják, valóban a legsürgősebb radikális intézkedést teszik szükségessé. Felhívjuk ezért a közoktatásügyi miniszter figyelmét arra a rendeletre, amit Rava olasz közoktatási miniszter adott ki az iskolakönyvekkel és az „uj kiadásokkal“ űzött visszaélések dolgában. Az olasz közoktatási miniszter kimondja, hogy az elfogadott tankönyveket nem lehet más könyvvel felcserélni mindaddig, amíg az illető tantárgy tanítását be nem fejezték. Tehát például a világtörténelem tankönyveit a tanuló változatlanul használhatja azokon az osztályokon végig, amelyekben világtörténetet tanítanak. Uj kiadást, vagy az „uj tantervnek megfelelő változásokkal“ javítót könyvet csak azokkal a tanulókkal lehet vásároltatni, akik abban az évben kezdik meg az illető tantárgy tanulását. A tankönyv kötetei végig változatlanok maradnak ezeknek a tanulóknak a számára, valamennyi osztályban, amelyben azt a tantárgyat tanulják. Őreájuk már ama tárgy egy kötetének az „uj kiadása“ sem lehet kötelező. Kivétel csak a fordítási gyakorlatok, de az ezekben történt változtatásoknak, valamint egyáltalán a könyvek esetleges ujkiadásainak olyanoknak kell lenniök, hogy azok a tanításnak valóban fontos javítását jelentsék. Az a tankönyv, amelyben auktorok válogatott részei vannak összegyűjtve, tehát olvasásra vagy fordításra szánt antológia, legalább három évig használandó. Ha a benne levő anyagot ez idő eltelte előtt kimerítik, a tanár valamelyik arra az osztályra előírt auktort veszi elő. Ebben az esetben, valamint az előbb említett esetekben, amikor a tankönyvet változtatni akarják, a tanári konferenczia dönt a szaktanár ajánlata fölött. Tilos a közoktatási fokozatokban bármilyen felsőbb- ségi, hatósági jogkörrel felruházott egyénnek, hogy a saját hatáskörébe bármiképen tartozó iskolákban a maga tankönyveit használtassa. A tanárok könyvei azonban esetleg használhatók abban az intézetben is, ahol tanítanak, ha a könyvek egyébként tankönyvekül az ismert szabályok szerint el vannak fogadva. Azt, hogy micsoda tankönyveket választ, szintén figyelembe fogják venni a tanár értékének a megítélésénél. Sas sí Na<w Lajos. Szobrot Rákóczinak! Magyar Tanítók! Megmozdult az egész ország, mert haza jön Rákóczi! Nektek nem kell mondani, ki volt Rákóczi; ismeritek a történelmet! Tudjátok jól, miért nem ölelhette keblére drága hamvait az édes haza földje ! Tőlünk messze, idegen földben porladozott eddig a nagy fejedelem, de most haza jön! S hazajövetele minket is, a magyar tanítókat is kötelességre szólít! Magyar Tanítók! Ne érzelegjünk, hanem cselekedjünk! Mutassuk meg, hogy, igenis, mi is megteszszük — erőnk szerint — a magunk kötelességét! Mutassuk meg, hogy a Rákóczi- szobor alapját mi vetjük meg filléreinkkel! Rakjuk tehát össze garasainkat, járuljunk valamennyien az alap megvetéséhez s rójuk le ez által nagy kötelességünk egy parányát! Rákóczi mindenét, még hazáját is elvesztette értünk: nem hozhatunk tehát emlékének oly áldozatot, melylyel a ránk nehezedő kötelességet teljesen leróhatnék! Gyűjtsük össze tehát filléreinket a Rákóczi-szoborra! A gyűjtést szívesen fogja kezelni lapunk szerkesztősége (Fiume, Via deli’ Ospedale) s minden küldeményt lapunkban nyilvánosan fogunk nyugtázni. R „Muraközi Tanítókor" közgyűlése. Hazánk délnyugati, részén, az egykori dicső Zrínyiek földjén működő tanítók, a „Muraközi Tanítókor11 ez évi XXXIII. rendes-, az aradi vértanuk ünneplésével egybekötött közgyűlését október hó 6-án tartotta meg Dráva- vásárhelyen Filipich Lajos, országgyűlési képviselő, drávavásárhelyi plébános, dr. Ruzsicska Kálmán, kir. tanácsos, zalavármegyei kir. tanfelügyelő, Kecskés Ferencz, esperes-plébános, egyházkerületi tanfelügyelő, Kornfeind Nándor, a drávavásárhelyi áll. elemi iskolák gondnokságának elnöke és több gondnoksági tag, Drávavásárhely nagyközség elöljárósága, több drávavásárhelyi és vidéki tanügybarát és tanítókor számos tagjának részvételével. A közgyűlés előtt Srayné Gr ész Valéria, drávavásárhelyi állami tanítónő gyakorlati tanítást tartott a II. vegyes osztályban a beszéd- és értelemgyakorlatból az uj Tanterv értelmében. Úgy a bemutatott gyakorlati tanítás, mint pedig a kis horvát anyanyelvű tanulóknak szabatos és tiszta magyar kiejtésű feleletei a hallgatóság előtt tetszést keltettek s Srayné Grész Valéria úrnőnek legmelegebb elismerését és jegyzőkönyvi köszönetét fejezte ki a közgyűlés a bemutatott tanításért. A gyakorlati tanítás után az áll. elemi népiskola tanulói tanítóik vezetése alatt, valamint a közgyűlésen megjelenő tagok és vendégek 9 órakor a templomba vonultak, hol Kecskés Ferencz esperes-plébános fényes segédlettel az aradi vértanukért ünnepies gyász isteni tiszteletet tartott, mely alatt a tanulóifjúság Hrusóczy Elek, áll. tanító vezetése alatt gyászénekeket adott elő. Az istentisztelet végeztével az aradi vértanuk ünnepélye az óvoda helyiség feldíszített nagy termében folyt le. Az ünnepély a nemzet imádságának, a „Hymnus“-nak eléneklésével vette kezdetét, melyet a tanítókor tagjai s a jelenvolt vendégek állva énekeltek el. Ennek elhangzása után Brauner Lajos körelnök hazafias szellemtől áthatott emlékbeszédet tartott az aradi vértanukról. Körelnök beszédében rövid visszapillantást vetve az 58 év előtti nagy eseményekre, lelkes szavakkal vázolja ama dicső, világraszóló harczi tetteket, miket a magyar nemzet halhatatlan vértanúi, félistenei és a dicső honvédek a haza alkotmányának, szabadjogának és jogainak megtartása érdekében kifejtettek. Megemlékezve október 6-nak gyászos eseményeiről s a hazaszeretet fenséges eszméiről, búzdító, lelkesítő szavakkal kéri a jelenvolt hallgatóságot, hogy iparkodjanak mindnyájan a dicső aradi vértanuk nyomdokaikon haladni: az igaz, önzetlen s ami a fő: tettekben nyilvánuló hazaszeretetben. Végül kéri a kartársakat, hogy magasztos hivatásuknál fogva itt, Muraköz területén csepegtessék le a gondjaikra bízott kis muraközi horvát ajkú gyermekek romlatlan leikébe az édes magyar haza iránti szeretetet; tanítsák meg őket, hogy gyermeki ártatlan szivük imádságát összetett kezekkel küldjék a szeretetet és békét hirdető Isten trónusának zsámolya elé, kérve, hogy szent vértanúinknak örök nyugodalmat, imádott édes hazánknak örök életet adjon! Körelnök emlékbeszédét frenetikus tapssal és lelkesült éljenzéssel honorálták a jelenvoltak.
