Nemzeti Népművelés, 1906 (1-10. szám)
1906-09-30 / 4. szám
1906. szeptember 30. NEMZETI NÉPMŰVELÉS 5 Hát, bizony, Kegyelmes Uram, mi azt nagyon is elhisszük, hogy a nagy hangon való követelésünk valakinek nem a legjobban tetszhetik, de hát méltóztassék számba venni, Kegyelmes Uram, hogy mi már egy egész emberöltőn át hordjuk a nyomorúság nehéz bilincseit s a panaszok, amelyek most jobban feljajdulnak, nem a mai nap szüleményei ! A tanítóság már hosszú évek sora óta jajgat a nyomorúság járma alatt, de meghallani eddig még senki sem akarta! A tanítóság nyomorából feltörő siralmas hangok eddig még mindig zárt ajtókra találtak azoknál, akik illetékesek lettek volna a panaszokat meghallgatni. Ma már azonban annyira vagyunk, hogy a jajkiáltásainkból a miniszterünk füléhez is el-eljut egy-két hang, de mégis engedje meg Kegyelmes Uram, hogy kijelenthessük, hogy Nagyméltósógodnak sincs azért még távolról sem fogalma a tanítói lelkek végtelen elkeseredéséről és arról a nagy nyomorúságról, mely mindennap egy-egy újabb szikrát dob az elkeseredéseknek most már könnyen gyúló máglyája alá! S ennek éppen az a legjobb bizonyítéka, hogy már Nagyméltóságod is megsejtette a lelkek forrongásának moraját; mert hiába, Kegyelmes Uram, a miniszter mégis csak magasan áll felettünk s hosszabb út van tőlünk odáig, semhogy a panaszok oda elérhetnének. Ha pedig mégis megtörténik, akkor azoknak már oly erőseknek kell lenniök, hogy a minisztert körülvevő szigetelőkön is átcsaphassanak. Nagyméltóságod is észrevett valamit. Nem gondolja, hogy a dolog mégis komoly lehet? Hogy nagy hangon kiáltunk a kenyér után, ezt bizony, ne is tessék rossz néven venni, mert hiszen eddig — egy egész emberöltőn át — hiába könyörögtünk, nem akarta szavunkat egy elődje sem meghallani, így tehát kell, hogy most már — ha el nem akarunk pusztulni, éhen halni — nagyobbat kiáltsunk! Hogy az igényeinknek — amelyeknek jogosultságát Nagyméltóságod is elismeri — teljes mértékben való kielégítését követeljük, tessék elhinni, Kegyelmes Uram, csak a legszerényebb megélhetési követelmények teljesítését óhajtjuk. De, hogy ezt mégis teljes mértékben kívánjuk, ennek oka először az, hogy a mit kívánunk, az is csak gyenge alamizsna, másodszor pedig addig, míg nekünk a kormány egyáltalán semmit sem juttatott, addig a hivatalnoki kar egyik-másik csoportja kétszer is kapott fizetésjavítást. Ha még ehhez hozzáteszszük, hogy a „nagy urak“ zsebe is — feleslegesen — kielégítést nyert, nincs azon mit csodálkoznunk, hogy mi, tanítók nagy hangon és „teljes mértékben“ állítjuk fel jogos követeléseinket! Ha csak részben is javították a volna tanítók fizetését, a továbbiakat még csak türelemmel várnék. De minket mindig és mindig oly következetesen mellőztek és becsaptak, hogy az már valóban vakmerő játék volt! Nagyméltóságodtól most kapott a magyar tanítóság először, határozott (?) formában üzenetet, de ebből sem tudunk egyebet kikaparni, mint ígéretet. Tehát egygyel ismét több az ígéretek száma! így volt ez mindig s ennél soha sem kaptunk többet! De ezt elteszszük szó nélkül, csak azért, mert — Apponyi mondta! A továbbiakra nézve pedig kíváncsian és nagy érdeklődéssel várjuk Nagyméltóságodnak „az oktatásügyi politika egyéb kérdéséről és egyáltalán annak részleteiről majd a képviselőházban“ kifejtendő nyilatkozatait. A jászberényi üzenet után is várjuk a legjobbat ! J #> íi APRÓ HIRDETÉS.- A N. L. 38-ik számából. — SZOKOLYáRR november hó elsejére ref. kisegítő tanító kerestetik. Fizetése havi 20 korona, lakás, teljes ellátás, ágyneműn és mosáson kívül. — Jelentkezhetnek nők is — Nagy István lelkésznél. — Mondja csak, lelkész ur, mit fizet Kegyed a — kocsisának? Ha volt bátorsága ily hirdetést nyilvánosságra adni, reméljük, lesz bátorsága felelni isi Ezek hát a fején találták a szeget! íme a dokumentum : A tápiószentmártoni róm. kath. egyháznál lemondás folytán megüresedett kántor-tanítói állásra pályázat hirdettetik. Jövedelme: Váczról, a vallásalapból, évi 93 kor. 64 fillér; tandíj circa 20 korona; ismétlők tanításáért 20 korona; körülbelül 400 pár után pároként '/2 pozsonyi mérő rozs és 50 fillér; deputátum 50 korona; stóláris jövedelem 250 korona; 18 hold első osztályú fekete szántóföld, mely jelenleg 600 korona évi haszonbérért van kiadva és 6 hold homok, melynek évi jövedelme 100 korona; ezenfölül igen csinos 4 szoba, előszobából álló szép uj lakás, kert és gazdasági épületekkel. Ezen jövedelemből köteles a megválasztott kántortanító 200 koronát évenként az iskola pénztárába fizetni; az iskolaszék által kijelölt osztályt vezetni. Választási határidő: 1906. október 4-én délelőtti 9 óra, amikor is a próbaéneklések fognak megtartatni. Kérvények fönti határnapig Droppa Károly plébános, iskolaszéki elnökhöz benyújtandók. * Hát kendek, tápiószentmártoniak, szörnyű okos emberek! Miért nem Írták mindjárt úgy, hogy az egész fizetést tartozik a tanító az iskolaszéki pénztárba visszafizetni! O, ó, kendek bölcsek! Ezt még Kolumbus sem tudta volna felfedezni! De szeretném kendeket spirituszba rakni! 0, ó, babérosfejü tápiószentmártoni bölcsek! A menyei világosság örök fénye ragyogja körül a fejeteket!
