Nemzeti Népművelés, 1906 (1-10. szám)
1906-09-15 / 3. szám
1. ÉV. NAGYBÁNYA, 1906. SZEPTEMBER 15. NEMZETI TAN- ÉS NEVELÉSÜGYI SZAKLAP. Megjelenik minden hó 15-én és ii()-án. ELŐFIZETÉSI DÍJAK, melyek a lap kiadójának: KOVÁCS GYULA, könjrv- és papirkereskedó czímére, Nagybányára küldendők: Egy évre ...................................................6 K. Fél évre....................................................3 K FELELŐS SZERKESZTŐ PÁLINKÁS BÉLA. KIADÓ TULAJDONOS: KOVÁCS GYULA. Minden, a lap szellemi részét illető közlemények a felelős szerkesztő nevére, Fiume, belvárosi áll isk. (Via deli’ Ospedale) küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. J\ nemzet nyomorultjai. (Sz.) A múlt hó utolsó napjaiban tartották meg nagygyűlésüket a magyar tanítók. Jellemző a dologra nézve, hogy úgyszólván az összes napi lapok élénken foglalkoztak a tanítók gyűléseivel, de még jellemzőbbek azok a „tanulságok“, melyeket az Alkotmány ez. klerikális lap szűrt le ezen gyűlésekből a Paska István tolla révén. A czikkből a következő sorokat közöljük: „De az állami és községi tanítók gyűlésén még egy igen megdöbbentő tünettel: a szocziáldemokrácziával, azaz a hazátlanság gyászos eszméjével is találkozunk. Somogyi Béla tanító a „Népszava“ szerint „a konzervatív agyaknak fölfoghatatlan uj eszméket vitt bele a tárgyalásba“, és azt mondta, hogy mivel a „jó népoktatásra csak az öntudatos, szervezett munkásságnak (?) van szüksége“, azért a tanítóság csak a szocziáldemokráczia közreműködésével éri el czélját: a fizetésfelemelést. Igaz-e, nem tudom, de a „Népszava“ azt Írja, hogy az állami és a községi tanítók gyűlésén vagy 25 tanító éljenezte a szocziáldemokrácziát. Igazán szomorú jele az időknek, hogy a magyarországi tanítótestületben akadnak gyászos alakok, akiknek lelkét a hazátlanság eszméje megkapta; de tanulságos, hogy ezek csupán az állami és községi tanítók táborában lelhetők fel, pedig ezeket a megtévesztett közvélemény eddig úgy tekintette, mint a kik a hitvallásos tanítókat a hazafiság szempontjából is messze felülmúlják. A hitvallásos és itt első sorban a katholikus népiskolákat nem támogatni, azoknak léteiét, fejlesztését különféle, a törvénynek teljesen ellentmondó miniszteri rendeletekkel lehetetlenné tenni és csak az állami népiskolákat dédelgetni, annyit jelent, mint az Istent és a hazát egyaránt megtagadó szocziál- demokrácziának, azaz a hazátlanságnak útját egyengetni! Azért jó lesz, ha az állami és községi tanítók gyűlésén felmerült inczidens tanulságul fog szolgálni úgy a tanügyi kormánynak, mint a társadalomnak, hogy hagyjon fel a népiskolák államosításával és e helyett egész erővel karolja fel a hitvallásos népiskolákat, ha azok vezetői a népoktatásról szóló törvényeknek mindenben megfelelnek.“ így beszél Paska. De már most engedje meg ez az úr, hogy mi is hozzászólhassunk a dologhoz. Hát először is vakmerő állításnak kell mondanunk Paska ur azon kijelentését, hogy csupán az állami és községi tanítók táborában lelhetők fel azon gyászos alakok, akiknek lelkét a hazátlanság eszméje megkapta. Megváltjuk, hogy a magunk részéről sem helyeseljük egészen ezt a — hogy úgy mondjuk — tünetet, de tessék elhinni, hogy csak egy szót kellett volna a hitvallásos tanítók táborában is elejteni, a lángfelcsapás bizonyára nem maradt volna el. De tegyük fel, hogy az összes tanítóság csatlakozott volna a kimondott eszméhez, vájjon csodálkozhattunk-e volna rajta?! Ismeri Paska úr a tanítók nyomorát: Alig hiszem ! S tudja azt, hogy mi vagyunk a nemzet nyomorultjai? Ezt sem hiszem! Mert, ha tudná s ismerné a mi nyomorúságunkat, bizonyára másképp forgatta volna a tollat s nem igyekezett volna a hitvallásos és a nem hitvallásos (pogány!) tanítók (értsd a községieket és az államiakat) közé válaszfalakat felállítani. Tetszett volna más alkalmat felhasználni a quasi ellenségeskedés felkeltésére, de mikor az egész tanítóság közös érdekeiért szállunk síkra, nem helyes és nem szép eljárás egyiket a másik rovására (?) lekicsinyelni épp oly ember részéről, aki maga is elismeri (!), hogy a panaszok itt is, ott is jogosak! Es Paska úr óriási vádat akar faragni a hazátlanság eszméjéből. Hát tudja, kérem, nem akarok e helyen oly kifejezésekkel élni, amelyek révén talán rám süthetnék azt, hogy izgatni akarom a tanítóságot, de mondja csak uram, van-e a világnak olyan barma, amely annyit tűrt volna, mint a magyar tanítóság? Van-e valaki, akit annyiszor becsaptak s akit oly sok időkön dögleni hagytak a nyomor piszokfészkében, mint minket, a nemzet nyomorultjait?! S említsen nekünk csak egy embert, csak egyetlen egyet, aki a mi sorsunkon változtatott volna, vagy csak a lekisebb jóindulattal is lett volna velünk szemben! Ugy-e bár nincs senki! Uraságod is túl van ezen az árkon, mert soraiból semmiféle jóindulatot ki nem olvashat egyetlen egy tanító sem! S mit gondol, uram? Hogy Kegyedet talán most már az égig fogják emelni a hitvallásos tanítók az idézett kirohanásáért? Akkor nagyon tévedni méltóztatik! Kegyed a hitvallásos tanítóknak ezzel sokkal többet ártott, mint használni gondolt! Azonban ne tessék a dolgot úgy értelmezni, mintha a Kegyed megírt véleménye most már eldöntötte volna a mi jövendő sorsunkat, mert hát azzal Kegyed úgy sem sokat törődött. Már most ami az idézet utolsó sorait illeti, hát ebből is megtanulhatja minden hitvallásos tanító, hogy mennyire a szivén viseli Paska úr éppen a hitvallásos tanítók érdekeit. Azt mondja, hogy a tanügyi kormány hagyjon fel a népiskolák államosításával és ehelyett egész erővel karolja fel a hitvallásos népiskolákat, HA azok vezetői a népokt. törvénynek mindenben megfelelnek. Tehát egész erővel karolja fel a hitvallásos népiskolákat. Hogy értsük ezt? Mert ez annyit jelent, hogy államosítsa. Hanem persze ezt Paska úr is úgy érti, hogy maga sem érti. Mi azonban mégis kiguberáltunk ebből annyit, hogy ezentúl ezoki legyen minden államosításnak. Kérjült lapu.nls.at ismerősei Itörétoen terjeszteni! NÉPMŰVELÉS
