Nemzeti Népművelés, 1906 (1-10. szám)
1906-12-30 / 10. szám
\ St 1. ÉV. NAGYBÁNYA, 1906. DECZEMBER 30. fi, fa 10. SZÁM. NEMZETI TAN- ES NEVELÉSÜGYI SZAKLAP. Megjelenik mindéi» hó 15-én és 30-án. ELŐFIZETÉSI DÍJAK, melyek a lap kiadójának: KOVÁCS GYULA, könyv- és papirkereskedő czímére, Nagybányára küldendők: Egy évre ...................................................6 K. Fél évre...................................................3 K. FE LELŐS SZERKESZTŐ PÁLINKÁS BÉLA KIADÓ TULAJDONOS: KOVÁCS GYULA. Minden, a lap szellemi részét illető közlemények a felelős szerkesztő nevére, Fiume, belvárosi áll isk. (Via deli’ Ospedale) küldendők. Kéziratokat néni adunk vissza. Rpponyi beszéde. Apponyi Albert gróf, vallás- és közoktatás- ügyi miniszter e hó 13-án mondotta el a Házban miniszteri programmbeszédét. Beszédének elején az egyházak ügyeivel foglalkozik, azután - rátérve a közoktatás ügyeire - igy folytatja: De, t. Ház, rendkívül fontos ügyek megoldása vált sürgősen szükségessé a reám bízott tárczának a szó szorosabb értelmében vett közoktatási oldalán. Itt mindenekelőtt kényszeritőleg lépett előtérbe a foglalkozás népiskolai ügyünkkel, még pedig különböző irányokban. (Halljuk! Halljuk!) Mindazon t. képviselőtársaim, akik az oktatásügyi politikának problémáival előszeretettel és behatóan foglalkoznak, ismerik azokat a számokat, amelyek éppen a népoktatás terén még mindig létező hátra- maradottságunkat illusztrálják. Szó sincs róla, igen sok történt ezen a téren az alkotmányos érában, de merem állítani, hogy még ijesztő azoknak a feladatoknak a sokasága, amelyek e tekintetben várnak. {Igaz! Úgy vaui) Hiszen t. képviselőház az 1904-1905. iskolai évben ebben az országban 6-11 éves mindennapi iskolai kötelezettek közül 397.954, tehál majdnem 340-en egyáltalában nem jártak iskolába, nem részesültek semmiféle oktatásban. Ne méltóztassék azt hinni, hogy ez a szám csupán azokon a perifériákon oszlik el, amelyeken a népnek szegénysége és egyébként is kulturális immár előbb létezett kulturális hátramaradottsága ezt érthetővé, ha nem is menthetővé teszi. Ebben az ijesztő, megdöbbentő számban még megdöbbentőbb arányban részesülnek a gazdag szinmagyar Alföldnek városai, úgy, hogy egy hosszú listáját tudnám felolvasni azoknak a nagy alföldi városoknak, amelyeknél 300-nál több tanköteles gyermek nem látogat iskolát. Én megengedem, hogy az iskolába nem járók ezen számában egy bizonyos hányad esik arra az iskolakerülésre, amely nem az iskola hiányából, hanem egyszerűen az iskolalátogatási kötelességnek laza felfogásából és az e részben mutatkozó laza, elégtelen végrehajtásából folyik. (Úgy van') De legnagyobb része ennek a számnak mégis csak azokra esik, akik egyszerűen csak azért nem járnak iskolába, mert olyan iskola, melyhez hozzáférhetnének, amelyhez eljuthatnának, nincsen. ( Igazi Úgy van! A baloldalon.) Ha már az előbb reámutattam az alföldi nagy városok területén is e részben mutatkozó nagy hiányosságokra, akkor fel kell említenem, nehogy ez azon városoknak kulturális érzékére meg nem érdemelt homályt vessen — hogy ezeknek az állapotoknak ott, a magyar Alföldön egyik legnagyobb okát az a nagy nehézség képezi, amely a tanyarendszerben áll és amely minden esetre mentség, de nem olyan tekintetben, hogy ilyen bajok létezzenek és hogy azoknak további fenmaradását passzíve eltűrjük. (Igaz! Úgy van!) Le kell küzdenünk a nehézséget. És amióta ezt a tárczát kezelni és vezetni szerencsém van, már több ilyen várossal érintkezésbe léptünk és azt hiszem, igen sok helyen sikerülni is fog a tanyai iskoláknak nagy mérvben való felállítása által ezelcnek a nehézségeknek legnagyobb részét leküzdenünk. (Élénk helyeslés) T. képviselőház! Méltóztassanak csak meggondolni, minő perspektívával állunk itt szemben? Ha azon szegény gyermekeknek számát, akik iskolába sem járnak, mert iskolájuk nincs, csak 80-nal osztjuk és ha 80 növendéket veszünk egy tanítóra, — ami bizony az oktatás sikerének szempontjából túl nagy proporczió — akkor kisül, hogy kerek összegben négyezer tanítóval és négyezer tan- I teremmel többre van szükségünk, mint amennyi : most van. Ha ennek a négyezer tanítónak csak ezer korona 1 kezdő fizetését veszem — pedig nemcsak ezzel a szám- : mai kell számolnunk, amint erről beszédem folyamán a t. Házat felvilágosítani bátor leszek — már akkor is évi négy millió korona évi szükségletet képez ez a fejlődés terén. Egy tanterem fentartásának dologi szükségletei pedig, a tapasztalás szerint 215 koronát tesznek ki, minimo calculo vegyünk csak 200 koronát. Ez szintén 800.000 koronával szaporítja a kiadásokat. Ha azután még — amely problémának megoldása elől pedig előbb-utóbb nem lehet, kitérni - a népoktatásnak ingyenességét is számításba vesszük, (Élénk helyeslés.) akkor látjuk, hogy minimális számítások szerint ez is legalább hárommillió koronába kerül. Ha ide vesszük még az óvodarendszer kifejlesztését és az ismétlőiskolák szaporítása és kellő felszerelése terén mutatkozó szükségleteket, akkor maguk előtt láthatják t. képviselőtársaim azt a pres- pektivát, hogy minő sokaságuk van azoknak a megoldandó feladatoknak, amelyek csak a népnevelés terén vannak előttünk és hogy minő pénzügyi áldozatok kívántainak meg e tekintetben az állam és a polgárság részéről. Visszatérve a nagy perspektívára, amelynek végszámát nem mondom meg, — tessék maguknak kiszámítani — mert sok-sok millióról van szó, nekünk természetesen végczélul kell tiiznünk magunk elé, hogy ezeket az állapotokat első sorban a népnevelés terén orvosoljuk. És én tervszerüleg, öntudatosan törekszem e czélra. Tervszerüleg, mint mondom, mert éppen akkor, amikor a gyors előhaladásra való eszközeink elégtelenek, kétszeresen szükséges, hogy a rendelkezésünkre álló eszközökből semmit se pazaroljunk ott, ahol felhasználása nem szükséges, hanem gondos háztartással, amennyire azt elérni lehet emberileg, minden krajczár ott adassák, ott költessék el, ahol arra a legnagyobb szükség van. (Helyeslés) Vigasztalásul elmondok egy más dolgot. Arról be-
