Nemzeti Népművelés, 1906 (1-10. szám)
1906-12-15 / 9. szám
2 NEMZETI NÉPMŰVELÉS 1906. deczember 15. túlizgatott lelkiállapotnak, amelyet a Magyarországi Tanítók Országos Bizottsága rendkívüli közgyűlésére tanítótársaink magukkal hoztak. De annak a dokumentálására is alkalmasak e megemlékezések, hogy a magyar tanítóság még ebben a végső elkeseredésében s ebben a túlizgatott lelkiálapotban is tudta régi erényét, az önmegtagadást gyakorolni: most sem tért át egy vonalnyi sem új kívánalmak területére, hanem önmagához híven és következetesen ragaszkodott azokhoz a természetes s minden körülmény által támogatott következményekhez, amelyeket, mint évtizedes tapasztalatok által tanítói közóhajjá érlelt kívánalmakat az 1904-ben tartott. VI. Egyetemes Tanítógyűlés határozat formában összegezett. Ma még ezek mellett a határozatok mellett, mint egy ember áll a tanítóság s ezek kivívásáért folytatott harczában, a legizgatottab hangulat között sem feledkezett meg hazája és nemzete iránt érzett kötelességéről. A magyar nemzetnek s a nemzet törvényhozóinak meg kell tehat találni az utat és módot arra, hogy ezek a jogos kívánalmak sürgősen megvalósíttassanak, mert az nem lehet nemzeti érdek, hogy 30 ezer kulturmunkás nyomorultabban éljen és küzdjön, mint él és küzd a szolgák és alsóbb rendű hivatalnokok és alkalmazottak egész serege. A VI. Egyetemes Tanítógyűlésnek ez a határozata, amelyhez való ragaszkodását Országos Bizottságunk közgyűlése egyhangúlag demonstrálta s amelyet Nagyméltóságodnak s a törvényhozásnak — megvalósítás czéljábói — magas figyelmébe ajánl, a következő :*) Kegyelmes Urunk! Hazáért, nemzetért élni-halni, dolgozni és szenvedni tudó harminczezer magyar tanítónak, harminczezernyi kulturseregnek megingathatatlan meggyőződése az, hogy e kívánalmak kielégítése nélkül üres szó és hiú ábránd magyar nemzeti kultúrpolitikáról még csak beszélni is. Mert amint a legzseniálisabb hadvezér legbiztosabbra vett haditerve is szappanbuborék győzni vagy halni kész közkatonák százezrei nélkül: azonképpen a legistenibb lángot lelkében hordó kulturpolitikus sem valósíthatja meg czéljait — megelégedett, a vezérek eszméiért munkálni, fáradni biró, élni-halni tudó közkatonák : — tanítók nélkül. / Épp ezért a magyar nemzeti népkultura s ami ezzel kapcsolatos, a magyar nemzet jövő nagysága érdekében, kérve-kérjük Nagyméltóságodat és a magyar törvényhozást: Tegye magáévá a VI. Egyetemes Tanítógyűlés határozatait a tanítói fizetések rendezése tekintetében s annak megvalósítása áltál öntsön megelé*) Lásd a mai számunk „Határozati javaslat“ ez. közleménynek első 15. pontját. gedést a magar társadalom azon osztálya leikébe, amely négy évtizedes — egyéni és családi nyomor közben teljesített —- szolgálata által megszenvedett már „múltat és jövendőt.“ Budapest, 1906. november havában. Kozma László. Szabó liuíjáth László. elnök. titkár. Határozati javaslat. A Magyarországi Tanítók Orsz. Bizottsága a nov. 18-án Budapesten megtartott rendkívüli közgyűlésen elhatározta, hogy a tanítók fizetésrendezése tárgyában memorandumot intéz a miniszterhez és a törvényhozáshoz (ezt lásd lapunk más helyén. Szerk.), melyben azt kéri, hogy a tanítók fizetésrendezése a VI. egyetemes tanítógyűlés határozatai alapján történjék. Ezen határozat a következő: 1. a) A népnevelés és oktatás első sorban állami érdek lévén, az iskolafentartás joga és kötelessége első sorban az államot illeti; b) Magyarországon minden iskolának első sorban a magyar nemzeti állam czéljait kell szolgálnia. Magyarországon tehát minden iskolának egy a hivatása és rendeltetése, egy a feladata ; c) ennélfogva bármilyen jellegű az iskola, minden magyar néptanító a magyar állam tisztviselőjének tekintessék: ugyanazért az ország összes tanítóinak illetményei a hasonló minősítésű és szakképzettségű fokon álló állami tisztviselők illetményeihez mérten, azokkal egyenlően álla- pítandók meg ; d) a minősítés fokmértéke az érettségi bizonyítvány, a melylyel a tanítói oklevél egyenlő értékűnek és egyenlő jogosításának kimondatik 2. Mindezeknek törvényben való kimondásával egyrészt a magyar tanító és a magyar iskola jogállását kívánjuk kiemelni tisztán és világosan a bizonytalanság homályából és azt akarjuk, hogy törvényes kijelentés erejével ismertessék el a tanító köztisztviselőnek, az iskola pedig közhivatalnak, másrészt pedig a tanítót jogszerűen megillető fizetés megállapításának szempontjából kell kívánnunk a fenti alapelveknek törvénybe való kimondását. 3. Ezek alapján megállapítjuk, hogy a tanítók köz- tisztviselői állásánál, minősítésénél és szakképzettségénél fogva az állami tisztviselők részére megállapított X., IX. díjosztályé fizetések illetik meg és a magyar tanítóság e két fizetési osztály illetményeire való jogát fentartja. 4. Számolva azonban a viszonyokkal egyelőre azt kívánjuk, liogy Magyarországon minden tanítónak, a ki magyarul tud és magyarul tanít, tekintet nélkül az iskola jellegére — tehát akár állami, akár községi vagy felekezeti, akár uradalmak, társulatok vagy egyesek által fen- tartott iskolánál működjék, ideértve a tanítói árvaházak nevelőit, valamint a kincstári és határőrvidéki tanítókat, egyenlő fizetése legyen. És pedig bármily jellegű elemi népiskolánál alkalmazott rendes tanító (tanítónő) ugyanannyi kezdő fizetést kapjon, amennyi az állami tisztviselőknek a Xl-ik díjszabály fizetési fokozatába jár s két évenként haladva érje el hat év alatt a fizetése ugyanezen díjszabály felső (1800 kor.) fokozatát, ettől kezdve számíttassák 5 ötödéves korpótlék 200 koronájával. 5. A fizetésen kívül lakbér fejében ugyanolyan illetményt kapjon minden tanító, a milyent az állami tisztviselők a Xl-ik díjosztályban kapnak. 6. A nagy városok és drágább helységek tanítói és a családos tanítók kapjanak személyi pótlékot.
