Nemzeti Népművelés, 1906 (1-10. szám)
1906-11-30 / 8. szám
1906. november 30. NEMZETI NÉPMŰVELÉS éppen elég keveset tud! Máskülönben iszen lenne mit hallgatnunk, amit különben meg is érdemelnénk! Mert, ha szigorú tárgyilagossággal bíráljuk a dolgot, bizony, elsősorban is magunknak kéne belátnunk, hogy a „rendszer“ szerfelett nevetséges és ha komolyan gondolkozunk, ezt el is kell ismerünk s el is ismerjük. Nem hisszük tehát, hogy legyen Magyarország tanítói között csak egy is, aki ne helyeselné a Makkay János eszméjét, hanem, természetesen, ezt a tárgyat még alaposan meg kell hányni-vetni. Nekünk azonban kifogásunk van a javaslat 2. pontja ellen, amely azt kívánja, hogy a pályázatok „első sorban tan- és vezérkönyvekre, azután pedig pedagógiai művekre“ szóljanak. Ebből az idézetből ki kellene törölni az „első sorban“-1 és az „azután" helyébe „és“-1 kellene tenni. Azután miért nem lehetne egyáltalán minden oly munkával pályázni, melynek tárgyát a pedagógia bármely iránya is adná ? Hiszen tankönyvekkel annyira elvagyunk árasztva, hogy ma már jót nem is tudunk csinálni! No, nem igaz ? Í (Simonyi, Beke, stb.) Azután kifogásoljuk a javaslat 3. pontját is. Mert, ha már egyszer alapot akarunk teremteni, miért kellene a jövedelmet a tőkegyarapítástól elvonni? Nem mondjuk, hogy minek az a betegsegélyezési alap, mert ehhez nem is akarunk most érdemlegesen hozzászólni, de nem czél- szerűnek tartjuk e kérdés megoldásának is az ide való belekapcsolását. a mi véleményünk : minden jövedelem erősítse az alapot, hogy utóbb ne csak hat drb. s ne csak 500 koronás díjakat tűzhessünk ki, hanem többet is, nagyobbakat is. Reméljük, hogy a tanítóegyesületek a felvetett eszmével komolyan fognak foglalkozni s annak megvalósításáért mindent elfognak követni. Tolihegyi. A paasarló. — Tudod-e miért nem kaptak a tanítók fizetésemelést? — ? ? — Elpazarolta Wekerle. — Hogyhogy? — Kérlek, csak úgy dobálódzott a milliókkal a parlamentben ! Kerékkötő. Hogy nem tudjuk a fizetés rendezést keresztül vinni, annak mi vagyunk a legnagyobb kerékkötője. Nem tudunk egységes közvéleményt teremteni. Nincs egységes tanítói társadalmunk. Régi nóta, de most is igaz, hogy a városi állami, községi, felekezeti, falusi és tanyai tanító lenézi egymást. Sőt e baj ugyanazon felekezet tanítói közt is meg van. Most a róm. kath. tanítókról szól a nóta. Itt kettőt kell megkülönböztetni: kántort és „csak tanítót.“ Az utóbbinak ritkán van több jövedelme 800 koronánál. De ez is csak papíron. A másiknak, mert az Isten hangot adott neki és zenei érzéket, esetleg szerencséje volt 1600, 2000 sőt 5 — 6 ezer korona évi jövedelme van. A felekezeti tanítók gyűlésén a kántorok, a hangadók. Az egyházmegyei és országos gyűlésekre is ezek járnak. Ha a 800 koronás tanító gyűlésre akar menni, kénytelen váltóhoz fordulni. 3 A jó jövedelmű kántor meg csak nem lármázik. Ezt láthattuk a róm. kath. tanítók ezidei nagygyűlésein is. Azért büszkélkedhetett annak fényessége és inpozánságával az „Alkotmány.“ Van még más baj is. Ha gyűléseinken választani kell, rendesen jó jövedelmű kántort vagy papot választunk. Ezekből kerül ki a körök és egyletek tisztikara. A 800 koronások szerénykednek és félrehúzódnak. A papi és kántori hatalommal nem mernek szembeszállni. Hogy szolidáritást vállaljanak velünk ? — arról szó sem lehet. Egyik 4000 kor. kántor kolléga őszintén megmondta e sorok Írójának: „Öcsém! nagyon szeretném, ha minden tanító az én anyagi helyzetembe volna, de a kérvényezés, állásfoglalás és követelésben nem vehetek részt. Nevetségessé tenném magam.“ Ha a tanítóság nyomorult helyzetén javítani akarunk, okvetlen szükséges, hogy a tanítói és kántori állás egymástól elválasztassék. Mig ez meg nem történik, minden törekvésünk „füstbe ment terv“ marad. (KJ) H Í R E K. Kedves Tanítótestréveink ! Agitáljatok lapunk érdekében. Terjesszétek lapunkat ismerőseitek körében, szerezzetek újabb előfizetőket. Mert eddig is már meggyőződhettetek róla, hogy a magyar tanítóságnak ez az egyetlen lapja, mely Magyar- ország tanítóinak mindennemű érdekeit a, leg- hathatósabban felkarolja és védelmezi.- Az orsz. bizottság gyűlése. Megvolt a „nagy“ gyűlés ! E hó 18-án tartotta meg a Magyarországi Tanítók Országos Bizottsága a rendkívüli gyűlését, mely valóban „rendkívüli“ volt. Nem is gyűlés volt az, hanem az izgalmak lángjainak féktelen csapongásai. Az egybegyűlt tanítók a szónokokat nem akarták meghallgatni. Lehurrázták, megabczugolták a szólni akarókat oly annyira, hogy az elnök ki akarta a termet üríttetni és zárt ülést akart elrendelni. Az egész ülésről csupán Kovács Vincze nyilatkozata érdemes a feljegyzésre s ez is csak azért, mert a miniszter állítólagos és oly értelmű üzenetét tartalmazta, hogy a tanítók fizetésrendezése 3-4 héten belül okvetlen meg fog történni. Erre aztán csakugyan kiütött a vihar. Nem is lett ezután rend, sem csend s a tanítók legnagyobb része ott hagyta a gyűlést. Ezért tehát, bizony Isten, nem volt érdemes a tanítókat Bpestre rándultatni ! Egyébként a gyűlés elfogadta a VI. egyetemes gyűlés határozati javaslatát s a VII. egyetemes gyűlés összehívását határozta el. A rendkívüli közgyűlést előértekezlet előzte meg, melyet a Tanítók Házában tartottak meg Kovács Vincze elnöklete mellett. Az elnök, aki személyesen beszélt a miniszterrel, kijelentette, hogy biztos tudomása van arról a törvényjavaslatról, melyet Apponyi miniszter legközelebb be fog nyújtani a törvényhozás elé s mely törvényjavaslat szerint a tanítók be fognak jutni a XI. és X. fizetési osztályba. Végül Szenlgyörgyi Lajos kijelentette, hogy neki is biztos tudomása van arról, hogy az állami tanító 2400 koronával fogja pályáját végezni. Hát csak reménykedjünk!- Az Erdélyrészi Tanítóegyesületek Szövetsége e hó 17-én tartotta meg alakuló ülését Kolozsvárott. A kormány képviseletében Bánffy Miklós gróf főispán jelent meg. A tisztikar megválasztásánál elnök lett Pallos
