Nemzeti Népművelés, 1906 (1-10. szám)

1906-11-15 / 7. szám

4 NEMZETI NÉPMŰVELÉS 1906. november 15.

szabadon és függetlenül teljesíthesse iskolai és társadalmi kötelességeit. Evégből szükségesnek tartjuk a tanítók, szolgálati viszonyainak mielőbbi törvényes rendezését.

Az előrebocsátottakra támaszkodva, azzal a tisztelet- teljes kérelemmel fordulunk a M. T. Képviselőházhoz, méltóztassék:

a) a tanítóság anyagi helyzetét akkép rendezni, hogy a tanítók a XI. és fokozatosan a X. fizetési osztálynak megfelelő javadalmazásban részesíttessenek;

b) méltóztassék a népoktatási törvény revíziója alkalmából a tanítók egységes állami képesítését törvénybe iktatni; a tanítóság szolgálati viszonyait rendezni;

c) méltóztassék a tanítói nyugdíjtörvényt akkép módosítani, hogy a nyugdíjigény megállapításánál a tanítói fizetésbe beszámított kántori járandóságok számba vétessenek.

Mélyen Tisztelt Képviselőház! E felterjesztésünk megtételére a magyar kultúra ügye, a magyar nemzeti állam ügye indított bennünket. Megvagyunk róla győződve, hogy ha a tanítóság anyagi helyzete az általunk körvo- nalozott módon megoldást nyer: az anyagi gondok nyűgéből kibontakozott, a mellékfoglalkozások terhétől megszabadult tanítóság teljesen hivatásának magaslatára fog emelkedni és a méltán várt produktív tevékenységgel fogja minden téren meghálálni a nemzetnek valahára tettekben is megnyilatkozott áldozatkészségét.

Kelt Udvarhelyvármegye törvényhatósági bizottságának 1906. évi október hó 11-én tartott rendes őszi közgyűléséből.

IDÉZET

a Magyarországon jár! Eighty-klub egyik tagjának úti naplójából.

— Magyarországon a népoktatásügy terén fontos szerepe van a trágyának, amennyiben sok helyen ezzel fizetik a tanítót. Nem igaz tehát, hogy a magyarok ázsiai nép, mert ilyent Ázsiában nem lehet tapasztalni.

Délmagyarországi Tanító-egylet gyűlése.

fi tanítók fizetésrendezése.

Temes- és Torontálvármegye tanítósága október 31-én Sehenk Jakab elnöklete mellett rendkívüli gyűlést tartott Nagybecskereken.

A közgyűlésre érkezett több száz tanító a vár- megyeháza közgyűlési termét zsúfolásig megtöltötte. Igen sokan a karzatokra szorultak. Ott volt Várady Imre dr. és Kardos Samu dr. országos képviselő, Láng István Torontál kir. tanfelügyelője, Szabó Bertalan és Czeglédy István kir. s. tanfelügyelő, kiket elnök szívélyes szavakkal üdvözölt. Az országos képviselőket különösen felkérte elnök arra, hogy a tanítók küzdelmét anyagi sorsuk javításáért tegyék magukévá és legyenek annak hathatós támogatói a törvényhozásban.

Bányay Jakab előadó hosszabb, etasztikai adatokkal is élénkített beszédben ecseteli a tanítóság szomorú helyzetét. Báró Eötvös Józseftől kezdve gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszterig bírálat tárgyává teszi a kormányok viselkedését a tanítókkal szemben. A mostani miniszterben elég granciát lát arra, hogy kellően informálva, a sanyarú tanítói sorson segíteni fog és beváltja azokat az Ígéreteket is, a melyek teljesíttetlenek maradtak*. Majd foglalkozott a Néptanítók Lapjá-\al és sajnálattal tapasztalja, hogy az hivatalosan sugalmazot- taknak hirdetett czikkeiben a tanítóság lealacsonyított küzdelemteljes sorsának még mostohábbá tételét szolgálja.

Szétosztott és részletesen ismertetett határozati javaslatát elfogadásra ajánlja.

A javaslat fölött megindult vitában Rázus József az olyan lapok bojkottját ajánlja, a melyek a magyar tanítók érdekeit nem képviselik.

Osztié Béla 6 tagú küldöttség küldését kéri, valamint ajánlja, hogy az egyetemes tanítógyűlés összehívását szorgalmazza az egylet.

Merő Dániel az elhangzott indítványokat elfogadja csak az egyetemes gyűlés összehívását találja nehéznek.

Hám Alajos tüzes beszédben az összetartást hangoztatja.

Szegfű Sándor ismerteti az 1904-ben tartott egyetemes tanítógyűlés határozatát. Hangoztatja, hogy legyen a tanítóság elhatározásában következetes és ne alkudozzék. Ezért az előadói javaslat 5. pontja helyett újat ajánl, mely szerint az állami tanítók a XI. és X. fiz. oszt. osztassanak arányosan az 1893. 26. t.-czikktől függetlenül. E beosztásnál a szolgálati idő az államosítottaknál figyelembe veendő.

Indokolja azzal is, hogy még a kicsiny Szerbia is jobban dijjazza a tanítóit. A kezdő fizetés 1000 korona. Az első 5 évben 200, azután minden 4 évben 300 koronával emelkedik a fizetés. 32 év alatt felemelkedik 3500 koronára.

Németországban-1600 - 1800 korona a kezdőfizetés és 3000 koronáig emelkedik és tanítóhiányról Írnak, a képzőkben meg kevés a tanítójelölt.

Kiss Mária az állandó helyettes minőségben való alkalmazás eltörlését sürgeti.

Kränner F. a sajtó terén való szervezkedést ajánlja. (Miképp értsük ezt? Szerk.)

Agárdi a pusztai tanítók helyzetének rendezését óhajtja. (És a többiét? Szerk.) .

Előadó az indítványokat számbavéve, egyhangúlag a köv. határozat hozatott:

1. Mondja ki a „Délmagyarországi Tanító-egylet“, hogy a magyar kormány által 1906. évi október hó 12-én beterjesztett orsz. költségvetés alapján tervezett fizetésj rendezési módozatot az ország tanítóira nézve általában, j az állami tanítókra nézve különösen sérelmesnek tartja.

2. Sérelmesnek tartja azért, mert a költségvetésbe felvett 286.000 korona az állami tanítók egy részének nagyon keveset nyújt, az állami tanítók túlnyomó többségének, valamint a községi és felekezeti tanítók anyagi

[ helyzetét semmivel sem javítja.

3. A „Délmagyarországi Tanító-egylet“ a fizetésrendezés azon módját, mely szerint az állami tanítók kezdőfizetése 800 korona és 200 korona személyi pótlék volna - tekintve azt, hogy ezen kezdőíizetés csekélyebb, mint bármely közigazgatási hivatalban alkalmazott Írnok fizetése, tekintve továbbá azt, hogy ily fizetésből egyedül álló tanító vagy tanítónő csak tengődhetik, családnak pedig nyomorognia kell — magára nézve sértőnek, le- alázónak, a tanítói állás tekintélyének meg nem felelőnek, a nevelés és oktatásügyre nézve károsnak, sőt veszedelmesnek tartja.

4. Ezen sérelem megszüntetése czéljából kérvényt intéz az országgyűléshez, melyben az 1868: évi 38. t.-cz. szégyenparagrafusának — mely szerint a tanítói fizetés minimuma 600 korona — hatályon kívül való helyezését kívánja.

5. Az állami tanítók minősítésükhöz, szakképzettségükhöz képest az áll. tisztviselők fizetési rangosztályaiba osztassanak be és pedig a XI. és X. osztályba, arányosan az 1893. évi 26. t.-czikktől teljesen függetlenül és a rangosztályoknak megfelelő lakbér illetményt élvezzék.