Nemzeti Népművelés, 1906 (1-10. szám)
1906-11-15 / 7. szám
1906. november 15. NEMZETI NÉPMŰVELÉS 3 Üldözik a tanítókat.- Apponyi miniszter figyelmébe. Kassán van egy darabonthuszár, aki a Sudy K. János névre hallgat s aki a tanítók gyűlölt ellenségeinek táborát becses szentélyével gyarapítani kegyeskedett. Ismeretes az egész ország előtt, hogy a kassai tanítók október 18-án kimondották a szocziálistákhoz való csatlakozást s amely gyűlésen ez törtért, annak elnöke éppen az a gyászmagyar Sudy volt. Lapunk múlt számában már jelt adtunk az üldözés megkezdéséről s úgy látszik, hogy ez valóban szándékuk is az illető nyomorult lelkeknek. A gyászmagyar Sudy ugyanis a következő körlevelet intézte a megyei tanító- egyesület minden tagjához: „Melyen tisztelt Kartárs ! Abauj-Tornavármegye tanító egyesülete egyike az ország legrégibb tanítóegyesületeinek. Csaknem 40 évi fennállása alatt példás ügybuzgalommal felelt meg ama feladatoknak, melyek ily egyesülettel szemben méltán támaszthatók, hiven szolgálván ugyanis az iskola és társadalom legfontosabb ügyét: a népoktatást. A legutóbb tartott közgyűlésen azonban oly jelenet fordult elő, amely mig egyrészt megzavarta az egyesületi tagok között eddig fennállott összhangot, másrészt a megye tanítóságát kedvezőtlen színben tüntette fel országszerte a közvélemény előtt, azt a gyanút keltvén, mintha a tanítóság kilépvén eddigi ideális munkaköréből, hajlandó lenne politikai szövetkezetekkel kezet fogni érdekeinek megvédése végett. Nehogy a megye tanítóságát úgy a magyar- országi tanítók, mint a józan közvélemény előtt ez a vád terhelje, hogy továbbá a megtörtént sajnálatos incidens folytán a megye tanítóságának jó hírnevén esett csorba kiköszörültessék: szükséges, hogy ez irányban maga a tanítóság tegye meg a lépéseket, erkölcsi reputációjának helyreállítása tekintetéből. Tisztelettel felkérem azért, hogy a mellékelt „Nyilatkozat“-ot aláírni és azt forduló postával hozzám juttatni szíveskedjék, hogy az igy beérkezett nyilatkozatokat a közgyűlés jegyzőkönyvéhez mellékelvén, a közoktatásügyi kormányhoz felterjeszthessem annak konstatálhatása végett, hogy távolról sem úgy ítélendő meg a 17-én lefolyt esemény, amily értelmet annak tulajdonítanak. Kassa, 1906. október 29-én. Kiváló tisztelettel Sudy K. János a közgyűlés volt elnöke.“ Az ezen körlevélben említett nyilatkozat így szól: „Nyilatkozat. Alulírott kijelentem, hogy az abauj-tornavár- megyei általános tanítóegyesület október hó 17-én tartott közgyűlésében történt dolgot, többséget nyert határozatot nem helyeslem, annak megtörténte felett megdöbbenésemnek és sajnálatomnak adok kifejezést; mert én sem valamely szakszervezetbe beállani, sem valamely politikai szövetkezettel, legkevésbbé a nemzetközi szocziálistákkal egyesülni nem akarok és nem is fogok. Ott, ahol a tanítók anyagi ellátásának, tehát megélhetési viszonyainak előmozdításáról lesz szó, a tisztesség fegyvereivel mindig harczolni fogok, anélkül azonban, hogy czéljaim elérése végett oly útra térnék, amely a tanítóság reputáczióját sérti.“ (Aláírás.) A kassai tanítók üldözése ezzel kezdetét vette. Mivel pedig nincs kizárva, hogy Kassa után Füzesgyarmat, ezután pedig egy másik, harmadik, tizedik is következhetik, kiválóan felhívjuk a miniszter figyelmét a tanítók ezen jogtalan és gyalázatos üldözésére, annyival is inkább, mivel ha bűnt követtek volna is el, melyet fegyelmileg kellene sújtani — amilyen bűnt azonban valóban nem követtek el — végső elemzésében ekkor is a kormány a bűnös, mert ő volt az, aki irgalmatlanul megtagadta a tanítóktól a mindennapi kenyeret s ezzel egyenesen rá- kényszerítette a tanítókat arra, hogy oly térre lépjenek, amelyen biztosabb út vezet — az Istentől is jogosan megkövetelhető — mindennapi kenyérhez ! Ez oly elemi igazság, a mit senki el nem vitázhat, de rosszakarattal elcsavarhat! Reméljük, Apponyi tudni fogja, mi a kötelessége az üldözőbe vett tanítók iránt s reméljük, tudni fogja ismerni az igazságot. Mi a kassai ügyet figyelemmel fogjuk kisérni. Udvarhelymegye felirata. Udvarhely vármegye törvényhatósága a tanítói fizetések rendezése tárgyában feliratot intézett az országgyűléshez, melyet hasonló felirat küldése czéljából a többi törvény- hatóságoknak is megküldött. A felirat a többek közt ezeket mondja: A tanítóság anyagi helyzete javítására irányuló akarat érvényesülésének végső határát a nemzet teherviselési képessége jelöli ki. Úgy vagyunk meggyőződve, hogy nem lépjük túl ezt a határt, ha a tanítóságnak a XI. és fokozatosan a X. fizetési osztályba sorozását, illetőleg részükre ennek megfelelő javadalom biztosítását kérjük. És kérjük necsak az állami, hanem a községi és hitfelekezeti iskolákban működő tanítók részére is, tekintet nélkül, hogy előző szolgálatukat milyen jellegű iskolánál töltötték, mert a tanító általában ugyanazt a kulturális és nemzeti munkát végzi bármily jellegű is legyen az iskola, melyben működik. Egyenlő munkáért igazság szerint egyenlő díjazás jár. A nagy befektetés gyümölcsözésére azonban biztosítékokat tartunk szükségeseknek. Tény, hogy a magyar népiskolák túlnyomó többsége úgy általános kulturális, mint nemzeti szempontból megérdemli a legmesszebbmenő anyagi támogatást, ámde sajnos, még mindig elég jelentékeny számban vannak az olyan népiskolák, amelyek sem általános művelődési, sem nemzeti szempontból nem felelnek meg a kivánalmaknak. Ezeket az iskolákat a többivel egyenlő javadalmazásban részesíteni megbocsáthatatlan erőpazarlás, teljes inellőztetésük igazságtalanság lenne. Megtalálni átmenetileg a határvonalat, melyen belül az egyenlőség és igazság elve a közérdekkel, a nemzeti érdekkel összhangzásba hozható, a törvényhozás és a kultuszminiszter bölcseségének feladata. A jövendőre vonatkozólag azonban mindenesetre érvényesíteni kívánjuk a teljesen egyenlő javadalmazást, de ennek ellenértéke fejében követeljük az iskoláknak egyenlően megfelelő munkáját úgy általános művelődési, mint nemzeti szempontból. Ennek biztosítéka: a képzőintézeteknek úgy az anyag mennyiségére, amint a nemzeti szempontokra vonatkozólag teljesen egységes tanterve és az összes néptanítók állami képesítése. Nemcsak a fizetés, hanem a végellátás tekintetében is egyenlő mértéket kívánunk a tanítóság részére. Kívánjuk a tanítói nyugdíjtörvénynek oly irányú módosítását, hogy a tanítói fizetés kiegészítésénél számba vett kántori járandóság a nyugdíjigény megállapításánál számba vétessék. Kívánjuk, hogy a magyar tanítóság, amennyire azt a közszolgálat természete és érdeke megengedi, teljesen
