Nemzeti Népművelés, 1906 (1-10. szám)
1906-11-15 / 7. szám
/ "T \ 1. ÉV. NAGYBÁNYA, 1906. NOVEMBER 15. 7. SZÁM. NEMZETI NEPMEVflES TAN- ÉS NEVELÉSÜGYI SZAKLAP. Megjelenik minden hó 15-én és 30-án. ELŐFIZETÉSI DÍJAK, melyek a lap kiadójának: KOVÁCS GYULA, könjrv- és papirkereskedő czímére, Nagybányára küldendők: Egy évre....................................................6 K. Fél évre....................................................3 K FELELŐS SZERKESZTŐ PÁLINKÁS BÉLA. KIADÓ TULAJDONOS: KOVÁCS GYULA. Minden, a lap szellemi részét illető közlemények a felelős szerkesztő nevére, Fiume, belvárosi áll isk. (Via deli’ Ospedale) küldendők. Késiratokat nem adunk vissza. R tanítóság forrong. — Fizetésügy. — Szocziálizmus. — Irta: Sasai Nagy Lajos. Amitől tartani lehetett, bekövetkezett. A tanítóság forrong, hitét elvesztette. Szakasztott abba a helyzetbe jutott, ahová a bukott kormányrend- szer lelketlensége néhány évtizeddel ezelőtt a magyar népet állította. A kiszipolyozott, félig tönkretett s magára hagyatott magyar népet belekergették a nemzetközi szocziálizmus karjaiba. A magyar tanítóság, mely elbírálás, bánásmód tekintetében legközelebb áll a kisemberekhez, most ugyanebbe a helyzetbe került. Válóuton van. Csak egy lépés választja el a többséget attól, hogy a szocziáldemokrácziához csatlakozzék. Nem csoda, a szocziáldemokraták pártjára állnak, csalogatják e hatalmas intelligens hadsereget, a kormány, a sajtó, a közönség jórésze pedig még tetézi a bajt azzal, hogy a kassai határozatból várat épit, meggyanúsítani igyekszik az egész tanítóságot. Odajutottunk — amit pár héttel előbb megjósoltunk — hogy a tanítóság lelke tüzet fogott. w.mi eddig lehetetlenségnek látszott, az már valóság: a tanítóság komolyan kezd foglalkozni a szocziá- lizmussal. De nem azzal a czocziálizmussal, amelyet mi is régóta hangoztatunk, nem a vallást, hazát elfogadó, békés utón haladó szocziálizmussal, hanem a gyűlölködő, mindent erőszakkal felforgatni akaró szocziálizmussal. Es akárhogy vizsgáljuk a dolgot, a tanítóságot még ezért sem tudjuk elítélni. A vizsgáló biró, a pszihologus nagyon jól tudja, hogy kell a nagy elhatározásokat megítélni. Mi is a tanítóság mai izgatott lelkiállapota szerint mértékeljük a dolgot. Éppen azért sem a kassai határozatot, sem általában a tanítóság újabb nyilatkozatait nem tudjuk elítélni. Ismételten, egész határozottan kijelentjük, hogy a társadalom nyomása folytán a kormánynak minden körülmények között ki kell békítenie a tanítóságot, nem a népnevelők, hanem az ország érdekében. Országos ügy ugyanis az, hogy hazánk békés úton a kisemberek, a tanítók jogos érdekeinek kielégítésével a fejlődés útjára jusson. Ha a tanítók igazán szerény kérését teljesítik, ők lesznek a nemzeti állam legjobb, leghívebb katonái; ha nem, szívben, lélekben minden második tanító nemzetközi szocziálistává lesz s a következő választáson a nemzetiségek és szocziáldemokraták óriás mértékben megszaporodnak. Ma még jókor van, holnap talán már elkéstünk. Ne tétovázzék a kormány, nyújtsa be azt a rövid törvényjavaslatot mielőbb, amely 1908. január elsejétől kezdve minden okleveles magyar tanítónak 1400 korona fizetést biztosít. Ha a kormánynak úgy is komoly szándéka a fizetésjavítás, miért késik vele, miért hajtja az elodázással a nemzetiségek és nemzetköziek malmára a vizet? Máris sokat hibázott. De a baj még orvosolható. Ami a pénzt illeti, az is megvan, csak akarni kell. Ott van a kormány pénztári készlete, mely- ből,csak a napokban helyezett el Wekerle miniszterelnök kamatozásra 26 millió koronát. Igaz, körülbelül évi tízmillió korona több kiadással járna a tanítók fizetésrendezése. De tudnunk kell, hogy ezt is megbirná az okos, praktikusan vezetett államháztartás, különösen, ha a kötelező állami biztosítást megteremtenék, amely évi 40 - 50 millió korona biztos hasznot jelentene az államnak. De egyébként is az a tiz millió évi többlet busásan meghozná kamatait nemcsak a kultúra fejlesztése, hanem a közgazdasági élet élénk vérkeringése folytán is. Mint a fölszálló vízpárák, visszajutnának ezek jótékony áldás alakjában a hazai talajba, ahol újabb termékenységet idéznének elő. Nem kiadás volna ez a tiz millió, hanem busásan jövedelmező tőkebefektetés. Első teendő tehát, hogy a hetedik egyetemes tanítógyűlést mielőbb összehívjuk. Második, hogy a Tanítók Országos Szövetségét ott, a VII. gyűlésen, nyomban megalakítsuk a már kifejtett módon és alapon. Hogy ez könnyebben sikerüljön, a mai Országos Bizottság meghagyandó, de az oda nem való elemek kihagyásával reformálandó. Egyúttal olyan akczió indítandó, amely a reformált Országos Bizottságot uj tagok toborzásával igazi Országos szövetséggé duzzasztja. A
