Nemzeti Népművelés, 1906 (1-10. szám)
1906-10-30 / 6. szám
1906. október 30. NEMZETI NÉPMŰVELÉS 5 Vagyis — tekintve a száz, százötven százalékkal országszerte megdrágult megélhetést: a tanítóság fizetése rosszabbodott a réginél is. Rosszabbodott, mert ma 800 korona sokkal kevesebbet ér, mint a régi, maihoz képest olcsó világban 300 forint. És kinek a minisztersége alatt kapta a tanítóság ezt az arczulütést ? Igazán röstelljük leírni azt a nevet, akitől megváltói igék teljesedését reméltük. Igaz, el kell ismernünk, nehéz a kormány helyzete. Elhisszük, hogy nem épen rajta múlt ez a szégyenletes elodázás. De bocsánatot kérünk, mégis nagy hibát követett el, hogy épen azt az elemet nem elégítette ki, amelyik jobban rászolgált az elismerésre s amelynek — mondjuk ki őszintén — a múltban legtöbbet ígért. Magyar ember, magyar kormány megtartja a szavát. Igaz, 1908-tól kezdve szebb jövőt jósolt Wekerle. De engedelmet kérünk, a jelen kormány ellenzéki korában nem ezt Ígérte. Azt, hogy a tanító lesz fizetésemelés dolgában az első, mert rajta esett a múltban a legtöbb sérelem. Nagyot hibázott a kormány taktikai szempontból is. Wekerle és az összes miniszterek szocziális politikát kívánnak folytatni. Nagyon helyes, okos és igazságos politika. De kérdjük, kikkel akarják ezt a szocziális politikát megvalósítani? A papokkal, jegyzőkkel? Szó sincs róla, ezek között is van egy pár száz alkalmas népvezér. De ez édes-kevés országos akczióra. A tanítóság már eddig is sokat tett e téren. Legtöbbet, mint a hivatalos jelentések feltüntetik, mert a tanító szegény ember, többnyire a nép fia s mint a nép gyermekének oktatója, a legjobban szívéhez férkőzhet a felnőtt embernek. A legjobb népnevelő tehát a tanító! De uram Isten, hogy lehet ilyen éhes, elkeseredett hadseregre egy új honfoglalást rábízni ? Micsoda hadvezér az, aki ilyen sereggel nemzetiségeket, szocziáldemokratákat akar megnyerni? Fájdalom, ki kell mondanunk, ilyen képtelen dologra vállalkozott a kultusz-kormány akkor, amikor az éhező tanítóság lelkére köti a szövetkezetek s más fontos népsegítő akcziók istápolását. Ismételjük, Wekerle ígéretet tett a tanítóságnak. Ez mind igen szép. De a kormánynak tudnia kellett, hogy erre ma már nem építhet a tanítóság. 38 év óta ígérnek és sohasem tesznek érdekükben semmit. Ma már nem Ígérni, hanem tenni kell a népoktatásért. Tenni kell az ország érdekében, mert különben a tanítót elveszítjük a nemzeti állam kiépítése szempontjából. Jóval előbb kifejtettük, hogy válaszúton vagyunk. Ha a tanítóság megkapja jogos követeléseit, legjobb katonája lesz a nemzeti magyar államnak; ha nem, csatlakozni fog a szocziáldemokratákhoz, mert 38 évi keserűség elszánt lépésre készteti őket. A jóslat beteljesedett. Az Abaujtornamegyeiek már csatlakoztak a nemzetközi szo- cziáldemokrata párthoz. De csatlakozni fognak százan, ezren a többiek is, ha Apponyi Albert szívére nem hallgat és zseniális lépéssel a képviselőházban helyre nem hozza azt, amit Wekerle elrontott. Bízunk benne, hogy gróf Apponyi Albert kultusz- miniszter kötelező ígéretet tesz, jobban mondva, rövid törvényjavaslatot tesz le a képviselőház asztalára, mely szerint Magyarorsságon 1908. január elsejétől kezdve minden okleveles rendes tanító 1400 korona fizetést húzzon. Ha erre nézve pénze nem volna az államnak, akkor a szükségletet vagy kölcsön útján, vagy a pénztári készletből fedezi. Csak ekkor lehet komoly népoktatásról és gazdasági, szocziális irányú politikáról beszélni. Enélkül sem a kormány, sem a nemzet nem érheti el czélját. Sőt a nemzetköziség és nemzetiség óriási mértékben fog hódítani a kisemberek szivében. Már pedig ma a kis-emberek vannak többségben: a munkások, kistisztviselők és a tanítók. Ezek mind elégedetlenek, azok is, akik sokkal jobb helyzetben élnek, mint a tanítók. Egy-egy altiszt, gyári munkás sokkal többet keres, mint a tanító. Szegeden pl. a favágók kartelje szerint egy öl fa {elvágása és behor- dása 10 korona. Ezt két favágó egy nap alatt elvégzi. Keres tehát egy favágó napi öt koronát, holott a szegedi kezdő tanító évi fizetése 800 korona, vagyis napidíja két korona s néhány fillér. Segítsünk tehát a tanítóság dolgán, míg nem késő! Mi nem helyeseljük a szocziáldemokratákhoz való csatlakozást, de emberi szempontból a lépést nem tudjuk elítélni. A tanítóság még megnyerhető, csak legyen férfi, aki jobbját nyújtsa neki. Megjegyezzük, hogy az elmondottak sem nem nagyítások, sem nem ijesztgetések. Ezek színigazságok. Egyébiránt legjobb volna, ha Apponyi miniszter maga győződnék meg a dolgok mibenlétéről. Nagy baj, hogy a mai fejedelmek és miniszterek nem járják be az országot. Akkor más volna a helyzet: a maguk szemével látnának ... Ez fáradságos de áldásos munka volna. Ezért emlegetik Mátyás királyt ma is! Sassi Hagy Lajos. Üldöznek^ mert kenyeret kérünk! Az egész ország tanítósága tudja már, hogy mit határoztak a kassai tanítók. Ugyanis az Abaujtornamegyei Tanítók Egyesülete e hó 18-án tartotta meg Kassán a 37-ik évi rendes közgyűlését, melyen Herboly Ferencz, kassai tanító azt az indítványt terjesztette elő, hogy a tanítóság csatlakozzék a szocziálizmus mellé. Herboly javaslatát rendkívül nagy lelkesedéssel 51 szóval 49 ellenében elfogadták s utasították az elnökséget, hogy az ország összes tanítóegyesületeit szólítsa fel hasonló határozat hozatalára. A jelen volt tanfelügyelő minden erejét, tudását és tekintélyét elővette, hogy a kassai tanítók határozatát meggátolhassa, de itt már gyenge embernek bizonyult. A bátor kassai tanítóknak — nagyon helyesen - nem imponált a tanfelügyelő úr, a szegény lelkű tanfelügyelő úr, aki - miután nem tudta ezeket a rebellis tanítókat megfékezni - mint a hír mondja: üldözni fogja őket! Kérdezzük tehát Abaujtornamegye tanfelügyelőjét: 1. Igaz-e ez a hír? és ha igaz: 2. akkor csak rajta, nemes lelkű tanfelügyelő úr! Hadd lássuk azt zz üldözést! Hadd lássuk azokat a nyomorult lelkeket, akik nyíltan! (?) szembe merészelnek helyezkedni a mi „jogosan jogosult jogainkkal!“ Hadd lássuk azokat a nyomorult férgeket, akik az utolsó falat kenyeret is kiveszik a tanító szájából, hogy inkább éhen pusztuljon, semhogy nyomorúságának jajkiáltásait mások fülébe bele kiálthassa ! Előre tehát, nagyságos kir. tanfelügyelő úr! Hadd ismerjük meg az árulókat! Hadd lássuk azt az üldözést! Hadd lássuk azt a medvét, a nagy medvét ! Ha talál rá fedezetet. Ha talál rá fedezetet, akkor rendezi a tanítók fizetését. Állítólag ezt mondta dr. Wekerle miniszterelnök egyik tanárképviselőnek. Hogy 1300 milliós költségvetésből 30 ezer ember jogos igényeinek kielégítésére nincs fedezet, higyje, aki akarja. De tegyük fel, hogy tényleg úgy áll a dolog, ahogy a miniszterelnök előadja. A költségvetés minden tétele annyira összeszorított, hogy abból elvenni csakugyan nem lehet (? Szerk.). S ezeknek mindegyike fontosabb a tanítók fizetéseinek rendezésénél. Ebben az
