Nemzeti Népművelés, 1906 (1-10. szám)
1906-10-30 / 6. szám
1. ÉV. NAGYBÁNYA, 1906. OKTÓBER 30. 6. SZÁM. NEMZETI NÉPMŰVELÉS TAN- ÉS NEVELÉSÜGYI SZAKLAP. Mer/jelenik minden hó 15-én és 30-án. ELŐFIZETÉSI DÍJAK, melyek a lap kiadójának: KOVÁCS GYULA, könyv- és papirkereskedő czímére, Nagybányára küldendők: FELELŐS SZERKESZTŐ PÁLINKÁS BÉLA. KIADÓ TULAJDONOS: KOVÁCS GYULA. üzenet a kormánynak. intetes m. kir. kormány! Minden, a lap szellemi részét illető közlemények a felelős szerkesztő nevére, Fiume, belvárosi áll isk. (Via deli1 Ospedale) küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Az emberiség nem várta úgy Messiást, mint mi, tanítók vártuk a nyomortól való megszabadításunkat! Nekünk minden óránk, minden perezünk valóságos kínszenvedés volt évtizedek óta eddig s fájó sebeinket a kormány soha sem gyógyította egyéb flastrommal, mint mindig, de mindig csak — ígéretekkel! A tekintetes m. kir. Kormány elnöke, Wekerle Sándor elmondta expozéját az országházban most is úgy, hogy a tanítóknak ismét csak nem juttatott egyebet, mint jámbor ígéretet. A milliók csak úgy repültek jobbra is, balra is, de a tekintetes m. kir. Kormány elnöke egészen megfeledkezett arról, hogy annak az éhező, koplaló, nyomorgó tanítói seregnek is dobott volna egy darab — csontot! Wekerle expozéját meg kellett nekünk is hallanunk! Meghallotta az egész ország tanítósága! De, hogy a sok milliók közé a tekintetes m. kir. Kormány a tanítók részére ily vakmerő pofoncsapást merészel becsempészni, hát erre nem voltunk elkészülve! Ily szürnyű játékra más nem, csak a legsötétebb nemtörődömség, a szántszándékos mellőzés erénye képesíthet embert! Ez több a hazárdjátéknál! Ez egyenes becsapása, orronvezetése az egész tanítóságnak! Erkölcstelen, istentelen játék, a mit másokkal elkövetni nem, csak a tanítókkal merészelnek! S űzik velünk ezt a botrányos játékot évtizedek óta s azóta nem volt rá eset, hogy a tanítóságot csak egyszer is be nem csapták volna! Mindig bolonddá tettek bennünket, most detto! Hanem: tekintetes m. kir. Kormány! Wekerle expozéjából megértettük, hogy MAJD kapunk valamit mi. is. Nem mondaná meg a tekinteték m. kir. Kormány, hogy mikor s mennyi lesz majd az a majd?! Mert annyit csak értettünk, hogy rólunk majd az 1908. évi költségvetés fog gondoskodni, de hát ilyen ígéreteket — Uram Istenem! - annyit kaptunk már, hogy, bizony, az a sok millió, melyeket Wekerle az expozéja során erre-arra dobált, csak kismiska a nekünk eddig kiutalt ígéretekhez képest! Hogy is mondta Wekerle? — A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr épp most foglalkozik ezen rendezés kérdésével és nem kétlem, högy a legközelebbi költségvetés során ezen mindenesetre nagy kérdést megoldás elé fogjuk juttatni. Tehát épp most foglalkozik vele! Valóban dicséretre méltó buzgalom! Jó is lesz most már valamit gondolni, talán „ezen mindenesetre nagy kérdést megoldás elé fogjuk juttatni“ körülbelül úgy az 50-es évek felé. És Wekerle nem kétli e nagy kérdés megoldását! Szép, ha önmaga is csak ennyire bízik benne! Különben mi sem kételkedünk, hogy „ezen mindenesetre nagy kérdést (a) megoldás ELÉ fogjuk juttatni.“ Vagy most még nem is vagyunk a megoldás előtt? Nagyon világos! Hiszen Apponyi épp most dolgozik azon, hogy majd 1908-ban milyen formulában adja elénk az újabb — ígéreteket. — Valóban nem szép ezektől a haszontalan tanítóktól, hogy egy parányira sem tudják méltányolni a miniszter „messze menő jóindulatát“, aki — hisz Wekerle mondja! - már most éjjel-nappal azon fárad — igen azokért a haszontalan tanítókért! — hogy mit adjon nekik az 1907. évben — igen, azoknak a haszontalan, érdemtelen tanítóknak! — karácsonyi prezentnek!
