Nemzeti Népművelés, 1906 (1-10. szám)
1906-10-15 / 5. szám
1. ÉV. vl/s> NAGYBÁNYA, 1906. OKTÓBER 15. lé : ' 5. SZÁM. NEMZETI TAN- ES NEVELÉSÜGYI SZAKLAP. Megjelenik minden hó 15-én és 30-án. ELŐFIZETÉSI DÍJAK, melyek a lap kiadójának: KOVÁCS GYULA, könyv- és papirkereskedő czímére, Nagybányára küldendők: Egy évre....................................................6 K. Fél évre....................................................3 K FELELŐS SZERKESZTŐ PÁLINKÁS BÉLA KIADÓ TULAJDONOS: KOVÁCS GYULA. Minden, a lap szellemi részét illető közlemények a felelős szerkesztő nevére, Fiume, belvárosi áll isk. (Via deli’ Ospedale) küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. B biztos fizetésfelemelés. Elmondom, hogy mikor fogják felemelni a fizetésünket. 1 Sokszor felvetettem magamban azt a kérdést, hogyha a magyar tanítóság, ha csakugyan olyan művelt, intelligens tábor, mint a hogy azt napjainkban hangoztatják, miért nem becsüli meg a társadalom anyagilag is ? Gondolkodásom közben arra a konklúzióra jutottam, hogy úgy a tudomány, mint akár a lángeszek imponáló műveltsége, a köznapiasság nívója fölé emeli az embereket; de uralkodásra csak az önérzetes, tettekben megnyilvánuló határozottság képesít. Ha anyagi meg- becsültetésünk hiányát észleljük, kérdeznünk kell vájjon meg van-e bennünk az a határozottság, mely fölfelé és lefelé imponál. És itt el kell mondanom, hogy a tanítóságból hiányzik a határozottság. Voltak Nagy Sandorai, Attilái, akik harczol- tak, de e kevesek harcza kevés volt ahhoz, hogy az egész társadalmat megnyerjék ügyünknek. Már pedig Attila vagy Nagy Sándor emlékét nem azért őrzi a hálás utókor, mert halált megvető elszántsággal küzdöttek, hanem, mert egynyelvű, egy- műveltségü birodalommá akarták tömöríteni az egész világot. Csodálatos, de úgy van, hogy a tanítóság a maga ügyeiben sem tud egyöntetűen eljárni, egyik így, másik amúgy, (a harmadik sehogy sem! Szerk.) gondolkodik, a tömegek tetteikben, gondolkodásaikban ingadozók, pedig határozottság, egyöntetűség és kitartás nélkül a legnagyobb zsenialitású emberek sem hagynak maguk után maradandó nyomot és a hatás sem közművelődési, sem politikai téren becses vagy tartós nem lehet. A tanítóság között is voltak és vannak The- mistoklesek. Vannak Brútúsok, kik a tanítói közvélemény köztársaságát akarják megszilárdítani. De ezeket a hatalmi tényezők vagy lekapják lábukról egy-egy jó konczczal, vagy egy jó hivatallal vagy ha az nem megy, megrendelik a tömeges lehurrogását és az elszánt, a tanítóság jövőjéért dolgozó embereket lehetetlenné akarják tenni. Fájdalom, a tanítóság között kevés olyan van, mint a bourbon párti Delille, kit nyomorában Napoleon 36 ezer frankkal, szenátori fizetéssel kecsegtetett, de Delille nem volt hajlandó a dicsőítő verset elkészíteni, mert ő verseit „kiadónak szokta eladni.“ Hol vannak a Regulus, Grachus, Savonarola, Húsz típusú tanítók, akik meggyőződésükért meghaltak? Mi gyávák és puhák vagyunk. Tömjéne- zünk a hatalomnak és a lehető legszégyenteljesebb szolgai alázatossággal hajladozunk a hivatalos feljebbvalóink előtt: mert azt hiszszük, hogy az alázatos hangokra megnyílik az állam vagy társadalom zsebe. A határozott jellemű Boilean XIV. Lajosnak, fejedelmének is meg merte mondani, mikor Lajos fejedelem verseit, bírálata után visszanyújtotta urának : „Felségednek minden sikerül, amit akar, ime, rossz verseket akart Írni és sikerült!“ Oh, de a magyar tanítóság nem Boilean. A tanácsos előtt úgy begombolkodik, úgy összehúzza magát, mint egy kis nyálas gyerek, akit mikor megpiron- gatunk, kezet csókol. Gyűlésekre járunk, határozatokat hozunk, melyeket aztán alázatos memorandumokba foglalunk. A memorandumokat rendesen a jó szónokok nyújtják át, akiket ismer már a tanácsos vagy a miniszter, „veszedelmes“ voltukról s akikről jól tudják, hogy az ily veszedelmes szónokok éppen nem esnek kétségbe, ha a tanítóság ezreit elútasítják. A tanítóság összességének keit tömörülni. Harminczezerből, ha csak 200 ember döngeti a hold-utc7ai minisztérium kapuit, az nem jelent semmit, De ha 30 ezer ember mind kiáll és egy akarattal kivámja jövőjét, akkor meghallgatják azt a minisztériumban is. Igaz, hogy ez a mai nemzeti kormány uralma alatt, felette nehéz szerep (Miért? Szerk.) Mert elég, ha csak valaki kellemetlenkedik a kormánynak, hogy rögtön ráfogják a darabont jelzőt (? Szerk.) Én magam, ki életemben mindig a mai nemzeti kormány férfiait tartottam ideáljaimnak, tiltakozom azon esetleges inszinuáczió ellen, hogy Kristóffy- huszár vagyok, de viszont lelkemben elkeseredve
