Nemzeti Népművelés, 1906 (1-10. szám)
1906-09-15 / 3. szám
1906. szeptember 15 NEMZETI NÉPMŰVELÉS 3 A mi ellátásunk. Az ország kezd rendbeszedelőzködni. Az utóbbi évek dicső alkotmányos küzdelmei, uyy látszik, a nemzet győzelmével végződnek. Szabad tehát - sőt a nemzet jövőjében bízó hazafinak kell is - remélnie, hogy a nagy politikai kérdések gyors elvégzése után rövidesen újra szőnyegre kerülnek a népet közvetlenül érdeklő kérdések, köztük a tanítói fizetés emelése és nyugdíjegyesületünk újjá szervezése. Az a határidő, amelyhez nyugdíjtörvényünk revisiója kötve van, már régen lejárt. Jogosan várható tehát a törvényhozástól, hogy munkarendjében ez a pont legelső sorokba fog kerülni. A revisió halogatása már eddig is sok tanító károsodását vonta maga után. Azokét t. i. akik az utóbbi évek folyamán voltak kénytelenek nyugdíjba menni, vagy akiknek családja ezen idő alatt részesült végellátásban. Ézek a szerencsétlenek ugyanis, bár igazság szerint már az új — remélhetőleg előnyösebb - törvény alkalmazása alá tartoznak, ennek hiányában mégis a régi törvény határozatai szerint részesültek ellátásban. A nyugdíj-törvény újjáalkotásakor okvetlenül gondoskodni kell tehát annak bizonyos fokú visszaható erejéről, hogy ezen igazságtalanság jóvá tétessék. Hasonló képpen biztosítani kell a tanítóságot arról is, hogy ha időközben a fizetés emelkedni fog, azzal egyenes arányban emeltessék fel a már nyugdíjban lévők nyugdíja is. A megélhetés nehézségei egyaránt nyomják a még szolgálatot tevőt és a már nyugdíjban lévőt. A piaczon, a kereskedésekben stb. sem tesznek különbséget a kettő között. Gondoljunk csak azokra a szegény özvegyekre, árvákra, vagy munkaképtelenné vált kartársainkra, akik az 1904. I. t.-cz. előtt váltak nyugdíjasokká, össze hasonlítván! helyzetűket az említett fizetésemelő törvény kelte után nyugdíjba körűitekével. íme egy kikapott példa: „A“ és „B“ állami tanítók 20 évi szolgálat után nyugdíjba mentek. „A“ 1903-ban, „B“ 1904-ben. „B“ fizetése 1904-ben 20 évi szolgálatának megfelelően 700 koronával emelkedett. Ennek 60 százaléka 420 korona. Ennyivel kapott „B“ tanító több nyugdíjat, mint „A.“ Ugyan mivel lehet megokolni ezen aránylag óriási külömbözetet . . . ? ! Gondoskodni kell tehát a revisió idején arról, hogy ez az igazságtalanság is megszűnjék és hogy a már nyugdíjban lévők nyugdíja is emeltessék az időközökben történő fizetésemeléseknek megfelelően bizonyos méltányos kulcs szerint. E fonákságokat most csak jelezni kívánjuk. Máskor talán bővebben is foglalkozni fokunk velők. * * * Amire még fel akarjuk hívni a tanítói közvélemény figyelmét, az egy mindnyájunkat sokkal közelebbről érdeklő kérdés, amelyet nézetünk szerint eddig hibás úton igyekeztek megfejteni. A nyugdíj-törvény revisióját illetőleg ugyanis — eltekintve a bosszantóan igazságtalan 50%-tól — általában a szolgálati éveknek 5 —10-zel való leszállítása tekintetett a legfontosabbnak. A 30 — 35 éves szolgálati idő fejében a tanítóság minden áldozatra késznek mutatkozik. Elismerjük, hogy előnyös lenne ez a változtatás, de nem annyira, korántsem annyira, mint azt legtöbben gondolják. Sokkal fontosabb a tanítóra és családjára nézve az, hogy mikor kezdődik a nyugdíjra való jogosultság és mily nagy a kapandó nyugdíj összege, mint az, amit csak :éhár>' százalékunk ér meg (de még ezek sem igen veszik be), hogy 50 vagy 60 éves korában mehet-e teljes -el nyugdíjba, még ha egészsége munkabíró is. Hiszen mindnyájan, hogy 40 évi szolgálattal bíró tanítók, akik tehát már teljes fizetéssel vonulhatnának nyugalomba, milyen nehezen hagyják ott az iskolát, csakhogy lakáspénzüket és mellékes jövedelmüket el ne veszítsék. Részünkről habozás nélkül fogadnók el akár a száz évi szolgálati időt is, ha annak lejében biztosítana a törvény arról, hogy bármikor bekövetkezendő halálunk, esetleg munkaképtelenségünk esetén teljes fizetésünket és lakbérünket kapnók nyugdíjul és árván maradt családunk is hasonló elbánásban részesülne. Nem a szolgálati évek számának leszállítása, hanem a nyugdíj-összeg méltányos megállapítása ez, ami bennünket igazán érdekel. Nem a végéből kell a szolgálati éveknek levágni, hanem inkább az elejét kell kitolni. Számíttassák be a nyugdíjba minden szolgálati év, amelyet a tanítói pályán akár csak mint óraadó helyettesek is töltöttünk. Ha ez paragrafusba foglaltatnék, úgyszólván minden tanító rögtön 2 — 5, sőt több szolgálati évvel bírna, mint amennyije tényleg van. Természetesen a 21-ik életév betöltésének kimutatása is mellőztessék. Ez által mindazon tanítók, akiknek csak 6-8 évi szolgálatuk van, egy csapásra vetnék el annak a gondját, hogy mi lesz a családjukkal, ha 10 évi szolgálat előtt ragadná el őket a halál, ami, sajnos, elég gyakori eset. A nyugdíj intézménye humanisztikus alkotás, jótéteményeinek kiosztásánál nem az érdemnek, hanem a nemzet legnagyobb kincsének, a gyermekek megmentésének kell döntő szerepet játszania. Nem szabad azonban ennyivel beérnünk. Nyugdíj adandó az özvegynek, vagy a munkaképtelenné vált tanítónak — mint már említettük — tekintet nélkül arra, hogy hány évig szolgált, különösen ha gyermekei vannak és pedig olyan nagy nyugdíj, amely a nevét meg is érdemli. Eltörlendő tehát a 10 évi minimális szolgálati idő is. Ne erőltessük tehát anyira a 30-35 évet. Hanem küzdjünk minden erőnkkel azért, hogy bármikor bekövetkezendő munkaképtelenség, vagy elhalálozás esetén, magunk — illetve családunk — lehetőleg teljes fizetéssel és lakbérrel láttassák el. Ez a lényeg. Ennek a mikéntjét kell megtalálni. Nem vagyunk annyira jámborok, hogy e terv kivitelét a maga egyszerűségében kivánnók és könnyen megvalósíthatónak tartanók. Mint ideális és lehetőleg megközelítendő czélt azonban ezt kell kitűznünk a revisiót illetőleg. MENNYISÉGTANI PROBLEMA.*) — Ha egy Blair nevű 3 éves ló 1 perez 59 V4 másodpercz alatt Befut 1800 métert és ezért 60.000 koronát kap, hány ezer métert és hány perez alatt kell hefutnia egy 35 éves néptanítónak, hogy ugyanez összeg huszadrészét megkaphassa? *) H „Fidibuszából. ARGUMENTUM. — Az Eötvös-alap temetkezési osztályába eddig csak 800 tag (hány ebből a tanító ?) lépett be.- Csodálatos, hogy ily kevés köztünk a halandóság ! És mi még fizetésemelést kérünk ?!
