Nemzeti Népművelés, 1906 (1-10. szám)
1906-08-15 / 1. szám
Magyarország összes tanítóihoz. Zászlónk jelszava : szn~*3 Mindnyájan egyért! ^ =Q Kedves Tanítótestvéreim! pGY igénytelen ember szól hozzátok, a ki semmiben sem különb Hálátoknál, ' a kinek épp ugv kijutott a tanítói pálya minden keserűsége, minden nyomora, mint bármelyiteknek. Egy igénytelen ember szól hozzátok, a kinek az Isten csak azért adott szivet, hogy legyen, a ki a ti minden keserveteknek és szenvedésteknek s minden nyomoruság- toknak a fájdalmait megértse s értetek viselje! Láttam a küzdelmet, a melyet évtizedek óta vívtok minden eredmény nélkül. Láttam felvonulni csatasoraitokat, kezetekben a jog és igazság fegyverével s láttam győzelmeteket, a mely mindig újabb bilincseket vert rátok, a nyomorúság rabjaira. Lelki szemeim előtt most is elvonulnak ezek a keserves évek, melyeknek közepében én csak mint néma szemlélő állottam s keserű szívvel, kesergő lélekkel hordoztam végig figyelmemet az eredménytelen harczokon, melyek mindenkor a ti anyagi, erkölcsi, kulturális és társadalmi elismerésieknek a jegyében születtek. S ezek a küzdelmek mindannyiszor elraboltak egy-egy darabot azon hitemből, mely sorsunknak jobbra fordulását engedte remélni. Ma már nincs belőle egy szikra sem! Hitem elveszett, el, de lelkem megtelt erővel, erős akarattal és elszántsággal, melyek arra ösztönöztek, hogy síkra szálljak a nyomorúság posványában tengődő sorsosaimért: Magyarország tanítóiért! Nem vagyok nagy ember. A kicsinyek közt is utolsó. Épp oly nyomorgó tanító vagyok, mint bármelyitek. De a szeretet, mely tanítótestvéreim iránt szivemben lángol, átöleli egy egész ország, egy boldog ország boldogtalan tanítóságát! És hangosan merem kiáltani, hogy ebben a szeretetben, kedves Tanítótestvéreim, nálamnál nagyobb nincs! — De hát mit tehetek én értetek — gondoljátok Ti — mikor én csak egy ember vagyok s hozzá még csak nem is — miniszter, hanem csak egy — tanító. Bizony, kevés vagyok! Nagyon kevés! De hát hiszen vagyunk néhány tízezren! Nem gondoljátok, hogy, ha erőnket összevetnénk, micsoda Utáni, országrengető erő mozdulna meg?! Mi egy napsugár? Semmi! De gyűjtsük össze egy lencsével: megrengeti a földet! Nekünk is egy ilyen lencsére volt szükségünk, vagyis egy oly lapra, mely a mi összes erőnket összegyűjtse. Ez a lap megvan! „NEMZETI NÉPMŰVELÉS" a czíme. Kibontottuk a zászlót, melynek lengése végig szalad az országon, beköszönt minden tanító kunyhójába s harczra hí bennünket!
