Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)
3. „Ha a tökéletesedés célja felé törni van benne vágy és akarat...” - III.1 Az egyházkerület belső ügyei - III.1. b A lelkészi karral és más egyházi szervekkel kapcsolatos ügyek
Ezek a viszonyok azt jelezték, hogy a korabeli társadalmi és gazdasági élet teljes vonalán jelentkező korrupció begyűrűzött az egyházi élet területére is. Ez ellen az egyházi vezetés és egyes lelkészek donquijote-akci- ói - állandó próbálkozásaik ellenére is -csak átmeneti sikereket tudtak elérni. A püspök magánlevelezése is jól mutatja, hogy az ilyen jelenségek ellen, ahol csak tudott, fellépett. Hagyatéka az etikailag megkérdőjelezhető lelkészválasztások kapcsán indított vizsgálatokról és intézkedésekről is számos dokumentumot tartalmaz. 1913-ban a sok szomorú tapasztalat után - valószínűleg éppen az első szatmári választás eseményeinek közvetlen hatása alatt - a Lelkészegyesületben így összegezte a helyzetet: „Ma már a sok itatásos, és demagógiás papválasztások tapasztalása az émelygéstől szorított torokból méltán hozza ki a Dreyfus-ügy híres rövid kritikáját: ‘ce canail’. A kálvinizmus alapvető demokráciáját teljes erkölcsi csőd érte ezen a ponton. [...] Ma már egy alig megszáradt diploma elég aeroplánnak, hogy vele az éretlen ambíció által repülje az Óperenciás tengert s leszálljon teljes önérzettel a mesék szigetére. Ma már az új törvény életbeléptetése nincsenek jövedelmezőség szerint osztályozva az eklézsiák s ehhez alkalmazott osztályokba osztva hivatalosan a papok, de vannak értékelve az egyházak aszerint, hogy mennyi bennük a demagógszimónia ára és vannak mérlegelve ajelöltek a választási költség mikénti bírása szerint. Ma már egy papválasztás egy gyülekezetre nézve valóságos erkölcsi leégést jelent, s ahelyett, hogy alkalmat nyújtana a lelkek legnemesebb hevületének, felfakasztja a legnemtelenebb indulatok kloákáját és megmételyezi évtizedekre a gyülekezet lelki életének levegőjét. [...] Most amikor a belmisszióval lelkivé akarjuk tenni a gyülekezetek életét, ennek az életnek vezéreiül nem adhatunk oda olyanokat, akik már az első lépésnél kihe- verheteden sebet kaptak a lelkűk erkölcsi felületén.”184 A püspök ebben a cikkében indítványt tett az erősen liberális elvek alapján megalkotott lelkészválasztási törvény megváltoztatására. Nem véletlen, hogy a következő zsinat előkészületi munkáiban az egyházkerület részéről az egyik központi kérdésévé a lelkészválasztások új törvényi szabályozása vált. A levelezés arra a kortünetre is élesen rávilágít, hogy a nagyobb alföldi egyházközségek életében egyre erőteljesebben éreztették romboló lönbözeti vizsgával lett református lelkész, az itt bemutatott levele után rövid idővel jogi doktorátust szerzett Budapesten. Baltazár később még azzal is próbálkozott, hogy a dunántúli egyházkerületben keressen neki parókiát, de ez sem sikerült, ld. TtREL 1.1. e) 13. d. 832/1913. 184 Baltazár Dezső: Lelkészválasztás = LE 1913. 20. sz. 1. 81
