Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)
3. „Ha a tökéletesedés célja felé törni van benne vágy és akarat...” - III.1 Az egyházkerület belső ügyei - III.1. b A lelkészi karral és más egyházi szervekkel kapcsolatos ügyek
III. i. b)A lelkészi karral és más egyházi szervekkel kapcsolatos ügyek A püspök tevékenységének jelentős részét az egyházkerületi lelkészek ügyes-bajos dolgainak intézése tette ki, amelyre már csak a lelkészegyesület elnökeként is nagy hangsúlyt fektetett. A korabeli társasági érintkezési normákhoz viszonyítva feltűnően közvetlenebb módon érintkezett lelkésztársaival. Magatartását fiatalabb kollégáival szemben gondosko- dó-atyáskodó attitűd jellemezte. Széles elfogadottsága miatt személyes hangvételű és bizalmas közléseket tartalmazó levelek sorát kapta a legkülönbözőbb kegyességi beállítottságú és szolgálati helyen lévő kollégáitól. Ezek sajátos tükörképét adják nemcsak a kerület, hanem az országos közegyházi állapotoknak is. A lelkészi kar egészét érintő halaszthatatlan ügy volt a többnyire kisjövedelmű lelkészek fizetésrendezése és szociális helyzetének javítása. Ez a püspöki teendők között súlyának megfelelő hangsúlyt kapott, és születtek is a célkitűzésekhez képest kisebb-nagyobb eredmények. Amint korábban említettük, már ORLE elnökként kezdettől fogva határozottan felkarolta ennek a kérdésnek az 1848: XX. te. alapján való rendezését. Az ő munkájának jelentős szerepe volt abban, hogy a politikai elit és a szélesebb közvélemény is felfigyeljen erre a problémára. Fontos állomása volt ennek a folyamatnak, amikor 1908. november 12-én az ORLE Antal Gábor püspök által vezetett küldöttsége a lelkészi fizetés rendezése érdekében feliratot nyújtott be a magyar kormányhoz. Ez jelentős szerepet játszott abban, hogy az 1909: XIII. te. újra rendezte a lelkészi jövedelemmel kapcsolatos állami kiegészítések kérdését.175 Újabb lépésként a kormány 1913 februárjában a lelkészek fizetést 2.000, ill. 2.400 korona erejéig egészítette ki, amit református részről a konvent úgy módosított, hogy - tekintet nélkül egyéb javadalmára - minden református lelkész megkapja a teljes összegű 400 vagy 800 koronás korpótlékot.176 Az 1913. augusztus 9-én hatályba lépett 1913: XXXVIII. te. pedig immár törvényileg írta elő és szabályozta a lelkészi illetmények korpótlékok útján való emelését. Ez csak részben ja175 Ennek értelmében a megfelelő képesítéssel bíró lelkész évi 1.600, a nem képesített lelkész 800, a képesített segédlelkész 1.000, a nem képesített segédlelkész 800 koronát kapott az államkincstártól. 176 Ld. az egyetemes konventi előadó levelét Baltazár Dezsőhöz = TtREL 1.1. e) 13. d. 177/1913. 77
