Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)

3. „Ha a tökéletesedés célja felé törni van benne vágy és akarat...” - III.1 Az egyházkerület belső ügyei - III. 1 .a A belmisszió sürgető feladatai

a belmisszió témakörébe sorolható.161 1898-ban Garzó Gyula már kezdeményezte Debrecenben egy ilyen intézet létrehozását, de lelkésztársai ellenállásán törekvése megbukott.162 1911-ben az egyházkerületi közgyűlést megnyitó beszédében Dégenfeld József főgondnok vetette fel újra egy egyházkerületi diakonissza anyaház alapításának a kérdését: „Református egyházunk sok tekintetben helyzeténél fogva inferioritásban van más egyházakkal, különösen a római katolikus egyházzal szemben. A római katolikus egyháznak sok egyéb körülmények között igen nagy erőt ad az ő apácaintézménye. Az ő apácáik nemcsak felekezeti jótékony intézetekbe mennek be, hanem olyan intézetekbe is, ahol felekezeti színezetről semmi szó nincsen. Ezt mi nem tudjuk ellensúlyozni. Az egyetemes konvent már kimondta azt, hogy egy diakonisszaképző intézetet állít fel a dolog ellen- súlyozására és bizottságot is küldött ki, mely tárgyalt elsősorban a debreceni egyházzal, aztán a Budapesten lévő Filadelfia és Lorántffy Zsuzsanna egyesületekkel. Eddig az anyagi kérdéseken mindig meghiúsult a dolog. [...] Ezért arra is óhajtanék kiterjeszkedni, méltóztassék kiküldeni egy bizottságot, mely érintkezésbe tenné magát a debreceni egyház vezetőivel, és az őszi közgyűlésen jelentést tenne, - hogy egyáltalán lehetséges-e a diakonissza intézetet megcsinálni, és mily mértékű anyagi hozzájárulással?”163 Ennek hatására a kérdés újra bekerült az egyházi köztudatba és folyamatos témája lett a kerületi közgyűléseknek és a debreceni egyházi lapoknak.164 A megvalósítás azonban nagyon nehézkesen haladt és három évig húzódott.

Ennek stációi Baltazár levelezése alapján a következőképpen alakultak: Előbb tárgyalásokat kezdtek a Lorántffy Zsuzsanna Egyesülettel,

1611914-ben külön a diakonissza üggyel foglalkozó belmissziói kurzust kívánt rendezni az ORLE.

162 Az ekkor kialakult vita irodalmát ld.: Mitrovics Gyula: A debreceni egyháztanács véleménye a diakonissza ügyben = DPL 1898. 567-569, 586-587.; Garzó Gyula: Nyílt levél nt. Mitrovics Gyula lelkész úrhoz = DPL 1898. 609-611, 627-625.; Mitrovics Gyula: Válaszul nt. Garzó Gyula úr „Nyílt levelére” = DPL 1898. 642-643

163 TtREjkv. 1911/2. sz. 10.

164 Debreczeni (Dégenfeld József): A diakonissza ügy = LE 1911. 32. sz. 4-5.; Baltazár Dezső: A debreceni református diakonisszaképző = LE 1914. 433-434.; A református diakonissza otthon és kórháza részére adakozók = DPL 1915. 173.; Diakonissza-kórház Debrecenben = Református Szemle 1915. 61-62.; Makkay Lajos: A debreceni református diakonisszaképző intézet = Bethesda 1916. 3. sz. 5-6.; A Vasárnap című hetilapban számos kisebb-nagyobb tudósítás kapcsolódik az I. világháborúban végzett diakonissza munkához, és a DPL is rendszeresen tudósított ide kapcsolódó eseményekről.

73