Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)
3. „Ha a tökéletesedés célja felé törni van benne vágy és akarat...” - III.1 Az egyházkerület belső ügyei - III. 1 .a A belmisszió sürgető feladatai
áldozócsütörtökön tartott utolsó órán is, több mint nyolcvan gyerek vett készt.”155 Debrecenben ezeken az alkalmakon kívül 1912-ben minden vasárnap délután ún. „vallásos estélyt” is szerveztek. Ezt a Debreceni Testvér Egyesület nevű jótékonysági egylet kezdeményezése alapján először magánházaknál, majd egy református iskola tantermében rendezték. A résztvevők folyamatosan bővülő száma miatt 1913-ban már a kollégiumi oratóriumot kellett elkérniük, ahol az érdeklődők minden alkalommal zsúfolásig megtöltötték a termet. Itt 1913. január 4-én az első alkalmat Baltazár Dezső rövid imával nyitotta meg. Az ezután következő hetekben, az egyházkerület neves igehirdetőinek hitébresztő bibliamagyarázata mellett, szavalatokat és orgonán kísért énekszámokat hallgatott meg a gyülekezet. Egy alkalommal egy perzsiai misszionárius tartott beszámolót munkájáról.156 Nem csak Debrecenben volt ez így. Szatmárnémetiben például Kovács J. István kezdeményezésére bontakozott ki ilyen egyházépítő munka. Jelentős részben az ő nehezen alkalmazkodó természete és a nagy viharokat kavaró lelkészválasztás során vállalt szerepe az oka annak, hogy az általa kezdeményezett belmisszió nézeteltéréseket is szült. Nem a belmisszió fontosságát vitatták már ekkor sem, inkább Kovács J. kegyességi irányát, és az angol és skót minták hazai viszonyok közé történő átültetésének célszerűségét. „Kovács, aki minél nagyobb dicsőséggel akarván távozni, úgy igyekezett, főleg az úri nők előtt feltüntetni, hogy élénk egyházi élet csak az ő irányzatuk nyomán támadhat, s hogy holmi debreceni emberek munkájával ezt elérni nem lehet. - Eredményes csak az ő módszerük: a nagyhangú reklám s a kegyeskedő szemforgatás! - Mi pedig a belmissziót itt, hol a sok felekezet miatt oly nagy szükség van, folytatni kívánjuk, ha nem túl modern eszközökkel is, de a mi ős puritán, magyar, kálvinista felfogásunkkal egyező módon. [...] Mert velünk szemben a túlsó oldalon is, itt óriási erő áll. Nagy vagyon, fényes püspökség s körülbelül 70-80 klerikus. Mi csak megfeszített munkával tarthatjuk meg pozíciónkat.”157 Ezt az ellentmondásos helyzetet tükrözi egy világi elöljáró levele is, aki az ekkor választott új lelkésszel kapcsolatban megjegyezte: ,A nép rajongásig szereti s hidd el nekem ily ember egyházépítő munkásságot is fog úgy kifejteni tudni, mint aki folyton azt hangoztatja, hogy ő találta fel a hitélet puskaporát, valahol Angliában, 155 „Belmisszió Debrecenben.” = LE 1913. 343-344. 156 Uo. 157 Bélteky Lajos levele Baltazár Dezsőhöz = TtREL 1.1. e) 14 d. 413/1914. 71
