Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)

2. Baltazár Dezső pályafutása és püspökké választása - II.3 „Református püspököt választunk hékásom, nem római pápát

én olyannak ismerlek, ki azért sohase küzdött, de ami édes féltve őrzött szent egyházunkért, ennek jövőjéért szükség van a legteljesebb egyetér­tésre a világiak és egyháziak között, akkor neked kell ezt az összeköttetést keresned, neked, ki új ember vagy abban a legfelsőbb méltóságban mit református pap elérhet. Ne magadért tedd, egyházunkért tedd meg Dezső, annak pedig ezzel - hidd el nekem - te tartozol. A szeretet ne feledd el édes Dezső hosszútűrő és mindeneket elfed, elfedez.”140 A szavazatszámlálás június 25-én volt. Ennek eredménye szerint a Tiszántúli Református Egyházkerület gyülekezetei 712 szavazattal 71 elle­nében Baltazár Dezsőt választották meg püspökükké.141 Ennek alapján jú­nius 30-án Baltazár jelezte az egyházmegye gondnokának, hogy a püspöki beiktatása napjától lemond esperesi tisztéről. Ez az egyházkerület rend­kívüli ülésén, 1911. augusztus 15-én történt. A ceremónia méltóságteljes ünnepélyességgel zajlott.142 Miután a közgyűlés megerősítette a szavazás végeredményét, ezt Dégenfeld főgondnok hivatalosan közölte Baltazár Dezsővel. Ezután átvonultak a zsúfolásig megtelt Nagytemplomba, ahol a beiktatást megelőzte a felszentelés szertartása, amikor a „debreceni rítus szerint” a püspököt a hivatalában legidősebb esperes imával és kézráté- tellel szentelte fel. Ezt ebben az esetben a debreceni egyházmegye espe­rese: Dávidházy János végezte. Ezután a főgondnok, beszéd kíséretében és áldáskívánással átadta a püspöknek az egyházkerület pecsétjét, annak jeléül, hogy a mai naptól ő fogja kormányozni a tiszántúli egyházkerüle­tet. Beszédében röviden megemlékezett Erőss Lajos rövid, de kiemelkedő püspöki munkájáról, és az egyház érdekében kérte, legyen iránta, mint elnöktársa iránt mindig bizalommal és testvéri szertetett el.143 Ezután kö­vetkezett a püspöki székfoglaló beszéd. A beszéd teológiai alapvetését krisztocentrizmus jellemezte: „...a kő­szikla melyen állok, erős, a vezérfény, amely után megyek, bizonyos. Ez a kőszikla, ez a vezérfény, mely is a Jézus Krisztus tart meg engemet attól, hogy ‘ide s tova hajtassam az emberi tudományok különböző szelei által’, 140 A kocsordi lelkész levele Baltazár Dezsőhöz, 1911. június 30. = TtREL. 1.1. e) 12. d. 729/1911. 141 A 71 ellenszavazat megoszlása a következő volt: Dicsői! József (24), Szabolcska Mi­hály (43), Sulyok István (1), Erdős József (1), Sass Béla (1), Dávidházy János (1). Három egyházközség presbitériuma nem szavazott. 142 Bár a viharos előzmények ismeretében nem csoda, hogy a közgyűlés ekkor tárgyalta Dicsőfi József lemondását az egyházkerületi lelkészi főjegyzői tisztéről, és hogy Ti­sza István távol maradt a beiktatástól. 1« TRE jkv 1911/313.18. 61

Next

/
Thumbnails
Contents