Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)

2. Baltazár Dezső pályafutása és püspökké választása - II.2 Egyházi pályafutásának állomásai, politikai nezetei és szerepvállalása

körül összpontosultak. Ez utóbbira azért volt szükség, mert az 1894/9 5-ös egyházpolitikai törvények után a katolicizmus politikai aktivizálódásával kellett szembesülnie a liberális-protestáns köröknek. A koalíciós időszakban Apponyi révén nagy befolyásra tettek szert a kormánypolitikában is. Az állami kinevezéseknél rendszeresen mellőzték a nem katolikus jelölteket, a protestáns egyházak autonómiáját szűkíteni igyekeztek. Az ezzel szembeni önvédelem megszervezése meghatározóvá vált. Baltazár Dezső a Pályi Ede-féle Magyar Szóban folytatott publicisztikai munkásságával, az Országos Vallásegyenlőségi Szövetség tagjaként és az ORLE elnökeként is vezető szerepet vállalt az ultramontán törekvések elleni küzdelemben. Ahogy Czeglédy Emmánuel később ezt a tevékenységét összefoglalta: „megkezdte ezt Baltazár, mint ellenagitációt és feleletet a minden szabad vallási és nemzeti megnyilvánulást elhengerlő katolikus reakciós politika tényleges művének leleplezésével, folytatta az egész egyház konszolidációs alapjainak megvetésével és betetőzte a szekularizáció szükségességének felvetésével.”117

Baltazár radikális közéleti szerepvállalása végül is leginkább egyház- politikai indíttatású volt. Inkább köthető a „politikai protestantizmus” fogalmához, mint más politikai ideológiához. A hazai protestáns egyházak tagságát nagymértékben megosztották a dualizmus korának politikai ideológiái és pártalakulatai. A legkonzervatívabb kiegyezés-pártiaktól kezdve a legradikálisabb függetlenségi eszmeiségig számos árnyalat képviselőivel találkozhatunk. A közös politikai érdekek melletti összefogás igénye az egyházpolitikai viták lezárulása után valójában csak a „Ne temere” enciklika hatására jelentkezett erősebben. Ebben a politikai öntu- datosodási folyamatban nagy szerepet játszott az ORLE és maga Baltazár Dezső is. Ennek a korban jelentkező irányzatnak küldetéstudatát jól érzékeltetik Gergely György szavai: „azt hiszem nemzetünk rettenetes hánykó- dásait, kínos szétmorzsolódását éppen az szüntethetné meg, ha mi magyar protestánsok s ebben elsősorban reformátusok a küzdő vonalba állnánk, egységesen - nyíltan vállalván a nemzeti és demokratikus irány egyesítésének (látszólag ellentétes erőknek) - vezető munkásságát. Mi haladók lennénk és mégis nacionalisták, nacionalisták és mégis liberálisok, liberálisok, de nem materialista istentagadók, se nem zsidók, mi keresztyének

117 Czeglédy Emánuel, 1931. 28-29. A katolikus egyház kezelésében lévő földbirtokok felosztásának kérdésében elfoglalt álláspontja a reformátusság körében széles támogatottságot kapott. Ld. pl. Kájel Endre és a balatonendrédi gyülekezet tagjainak levelét Baltazár Dezsőhöz = TtREL 1.1. e) 12. d. 344/1911. és 1456/1911.

53